2015. augusztus 28., péntek

Hogyan lettem én dolgozó ember? Első felvonás



A „Hogyan letten én dolgozó ember?” egy rövidke sorozat lesz arról, amiről a cím is szól, a munka világáról. Vicces, érdekes, különbséges, mindenféle ide kapcsolódó történetekkel.


Hogyan is történt mindez? Kezdetek.
Besétáltam egy olyan boltba, amiről azt gondoltam, hogy nekem is megfelel és talán én is elég leszek nekik. Az én hatalmas igényeim azok voltak, hogy ne legyen kaja a boltban, a hűtőházakat nem bírom, és hogy rendesen tanítsanak be, ne úgy hogy nagyjából, azt jól van. A boltok elvárása nyilván az angol nyelv ismerete. Mivel olyan helyre jelentkeztem, ami alapvetően tömegtermékeket árul (itt lehetne elmélkedni azon, hogy a Ralph Lauren az-e), de legalábbis önkiszolgáló módon így nem kell két órát beszélgetni a vásárlókkal. Viszont ez azért nem is egy Walmart, tehát valamennyit kell. A hely nevét direkt nem írom le, ennek oka, hogy az első már felvétel utáni napon megmondták, ha bármi rosszat írok a cégről az interneten, azért azonnali kirúgás jár. Nem célom rosszat írni, ráadásul magyarul, amit nem értenek, de sosem lehet tudni.
Szóval bekocogtam a boltba a kis önéletrajzommal, amit az angoltanárommal csináltunk, tehát tudtam róla, hogy pöpec. Mint utólag megtudtam egyből sikerült a store managert, azaz az üzletvezetőt megszólítani, aki lepasszolt a felvételis csajhoz. Ez a kedves afrikainak kinéző, ámde barbadosi nő, aki tök érthetően beszél angolul, csodás megkönnyebbülés. Kitöltetett velem egy pár papírt, beszélgettünk egy keveset, hogy lássa, nem csak a „yes” és a „no” jön ki belőlem. Két nap múlva vissza kellett mennem, egy másik úrral is beszélgetni. Szerencsére őt is sikerül simán megérteni, pedig filippinó. Megkérdeztek mindenféle munkafolyamati menedzselési baromságokat. Pl.: mit csinálok, ha reggel rosszul leszek; mi alapján priorizálom a feladatokat; hogyan beszélek a k+ vagy k- vásárlóval, és hasonlók. Szóval minden jól ment. De nem hívtak két hétig. A férjtől tudom, vagyis a kollégáitól, hogy ez itt tök normális, a munka megtalálása egy baromi lassú folyamat, mert a cégek lassúak. Gondoltam beszaladok a boltba és rákérdezek, hogy mi van. Kedves barbadosi hölgy mondja, a főnök szabin van, de másfél hét múlva hívunk. Ó király. Nem hívnak, újra bemegyek. Ezek a cuki kanadaiak megpróbálták felhívni a referenciáimat, és nem sikerült. Kétszer mondtam, hogy magyar számok, és így néznek, hogy huu most mi lesz. Képzelem mi lett volna, ha felhívja az OTP-t vagy a volt főnökeimet, amiből egyik németül beszél a másik franciául, de angolul senki. Kellett nekik itteni referencia, megadtam a házi néni számát és a férj főnöke számát, de nem is hívták fel őket, szóval nem igazán értem, hogy mire kellett. Hála égnek már végre azért csörgött a telefonom, hogy hozzam a jogsimat, ami itt a személyi és az TB (itt Social Insurance Number, SIN) számomat. Lett szerződésem, vagy én nem is tudom, hogy mim, mert a nevemből csak a keresztnevem van ráírva, bár azon nem aggódom, hogy még egy Ildikót összeszednek. (azóta van egy bulgár csaj)
Első napomon tíztől ötig tanítottak arra, hogy milyen jó nekem, hogy itt tudok dolgozni, milyen szuper a cég. Ja meg, hogy hogyan vedd észre azt, aki lop. Komolyan ez ment egész nap. De nem akárhogy. DVD-ről. A kajáldában van egy TV, ami arra van, hogy ezeket a DVD-ket nézze az új kolléga. És persze, ha véletlenül elfelejtené valaki, hogy milyen jó neki éppen, akkor meg tudja nézni a promo DVD-t. Csillió helyen alá kellett írnom, hogy igen, felfogtam, hogy szeretem a céget, értem az elveit.
TV, DVD lejátszó, egy kupac DVD-vel, kanapé, szelektív kuka, mindenféle papírosok mindenhol.
Az asztalon kb minden munkahely kötelező eleme, a Metro újság. Van ami nem változik.
Második napomon baleset-megelőzés és biztonságos munkavégzés oktatás volt. Ugyanez a DVD-zős módszer, déltől ötig. Nagyon-nagyon komolyan veszik. Persze, mert itt mindenért beperlik egymást az emberek. Szóval maximum 10 kilót emelhetek meg, ha ennél nehezebb az az izé, akkor segítséget kell hívni. (gyakorlatban ez 5 kiló, és tényleg rámszóltak, hogy mit csinálok) Mindennek van gurítós megoldása, itt nem cipelnek semmit az emberek. A létra csak úgy biztonságos, a 3 lépcsős is, ha 3 pontos érintkezést tud fenntartani az ember, és halálosan komolyan van véve. Meg egyedül nem is szabad létrára felmenni, kell felügyelet. Látták volna, amikor 16 évesen a Tescoban tízen méter magasan egy lábon állva hadonászom le azokat a baromi nagy lógós hirdető molinókat. A tisztítószerekről egy órás videó volt, úgy, hogy van takarító csapat, én max ha valami kiborul, azt gyorsan felpucolom. Ha bármit felmostunk, vagy vizes a padló, ki kell tenni a wet floor táblát, ilyen már Magyarországon is egyre több van. Muszáj, mert ha valaki elcsúszik, nagyon durva dollár ezrekre perli be a céget.
Ez lett volna a munkához vetető út, és az első két napom. Jövő héten jön a következő „adag”.

8 megjegyzés:

  1. Már múlt este átrágtam magam ezen az írásodon, és eldöntöttem, hogy ez a bejegyzés lesz az, amihez nem fogok huzzákotyogni, de még éjjel, elalvás előtt is azon kaptam magam, hogy bakker, egy olyan témát villantottál meg, ami érzékeny pontom, igenis, és muszáj vagyok írni! :)

    Eszembe juttattad azokat a napokat, amikor Magyarországon elkezdtem dolgozni, azon a helyen, ahol jelenleg is dolgozom ápolónőként.
    Telve voltam lelkesedéssel, fejlődni vágyással, mert az én munkám, ha felületesen szemléljük, akkor izgalmasnak mondható, ugyanis Hemodialízis-területen, dializáló nővérként dolgozom. Modern technika, sikeres cég, jól működő technológia, gépek, maximálisan biztosított védőfelszerelések, stb.
    Frissen érettségizett Felnőtt Szakápolóként ez maga volt a kánaán! Akkoriban őszintén hittem abban, hogy ez lesz az, ahol én "ki fogok teljesedni", és a munkáról akkoriban azt hittem, hogy az önmegvalósításom eszköze lesz.

    Aztán eltelt jó sok év.
    Menet közben szakmailag fejlődtem, és egyre többet adtam bele "magamból", a szabadidőmből is az egészbe, középvezetővé váltam, akinek az élete eggyé forrott a cég hitvallásával, és a végzett tevékenységgel.....és közben "elmúltam önmagam" lenni.
    Az egyéb szenvedélyeim, tehetségeim elnyomtam, nem kutattam tovább, hogy KI vagyok valójában, egy hasznos kis alkatrész voltam, egy fogacska a fogaskerékben, jó pénzért, elégedetten, és NULLA szabadidővel, mert még munkaidőn kívül is bekapcsolt mobiltelefonnal készenlétben álltam adandó feladatok gyors megoldására.

    Aztán a dolgok hirtelen megváltoztak.
    Utólag elemezve az eseményeket, úgy vélem, valakinek nagyon nagy szüksége volt az én pozíciómra, és kb két hónap alatt elvesztettem azt úgy, hogy észbe sem tudtam kapni.
    Majdnem mindent elveszítettem akkor.
    A jó béremet, az önbecsülésemet, és csak álltam, és majd' belepusztultam abba, amikor el akarták hitetni velem, hogy amiben jó voltam, abban hirtelen mégse vagyok jó, hogy megrágalmaztak...stb...stb.

    Amikor a legnagyobb mélypontra kerültem, és megértettem végre, hogy innen nincs lejjebb, akkor álltam fel.

    Az egész addigi életemet át kellett értékelnem ahhoz, hogy újra tudjak kezdeni, okosnak kellett lennem, hogy cégen belül vissza tudjam állítani a kiindulópontomat a régi, kezdeti beosztott pozícióba a régi, megszokott helyemen, a régi alapbéremért.

    Egy ponton külföldi munkavállalást is fontolgattam, ennek érdekében elkezdtem idegen nyelvet tanulni, és tájékozódni, azonban neveltetésemnél fogva hogy úgy mondjam nem volt elég vér a pucámban véghezvinni egy ilyen nagyszabású tervet.

    És hogy hol tartok most?
    A munka jelenleg számomra a szükséges rossz itt Magyarországon. A béremből nagy dolgokat megvalósítani nem lehet, vegetálok, és időnként szórom a pénzt-ha úgy tetszik, kifforratlanul, meggondolatlanul cselekszem (sokszor), és néha egészen tisztán látom, hogy sz-ban vagyok, nem azt csinálom, amire vágyom, hanem azt csinálom, amihez megtanultam érteni.

    Fásult vagyok a munkában ma már.
    Nem keresem a kihívásokat, nem akarom már megmérettetni magam. Mechanikussá vált a munkám, a pácienseim "munkadarabokká" -emiatt néha bűntudat gyötör.

    Ott van még a lelkemben valaki, aki több ennél, érzem, de olyan nehéz!

    Visszatérve hozzád:
    Az összeszedettséged, önmagaddal szembeni őszinteséged példaként áll előttem, valamint a bátorságod is.

    Valahol olvastam valami ilyen dumát: "nem bátornak születtünk, hanem azáltal válunk azzá, hogy bátran cselekszünk"

    Ömlik az élet a soraidból, és ez nagyon kell most nekem, hogy olvassalak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Itt erről külön videó van, hogy ha bármilyen munkahelyi személyes vagy szalmai problémád van, akkor azt jelezni kell a managernek vagy a kordinátornak. Biiztos van olyan munkahely, ahol megtörtént ez a kitúrás, viszont nem jellemző. Tanítanak rendesen, nem úgy, mint odahaza, nem féltik az emberek az állásukat.
      Nagyon sajnálom a történteket veled, de ha így le tudod írni, az már egy jó dolog. Nem mondom most ide lazán, hogy változtass, mert tudom, hogy változtatni Magyarországon 25 évesen 2 diplomával 3 nyelvvel és 10 év tapasztalattal lehet leginkább.
      Találtál magadnak kisebb apróságokat, mint a körömművészet, és ez jó, egy csomóan semmi olyat nem keresnek "ami semmire sem jó". Dehogynem jó, a léleknek.

      A túlórákkal mind a ketten vigyázunk, én például kiikszeltem a vasárnapi napot,hogy nem tudok vasárnap dolgozni, az a mi napunk.

      Nagyon aranyos vagy, köszönöm :)

      Törlés
    2. Igen, ez az egész első körben arra volt "jó", hogy megértsem, mennyire nem mindegy, hová helyezem a súlypontot a mindennapok során. A körömművészet számomra egy olyan tevékenység, amelyben békét, izgalmat, ugyanakkor elismerést is találok.
      Nagyon kíváncsian várom a folytatást én is, a blogodnak egy nagyon szuper része a Kanada szekció! :)

      Törlés
    3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
  2. Hűűűűűű, kíváncsian várom a folytatást! ;-)
    Érdekes volt olvasni a kanadai "szokásokat".

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jönnek, gyűjtögetem a szösszeneteket, kár, hogy napközben nem tudok fénylépezni :(

      Törlés
  3. Gratulálok a munkához! Ebből az írásból is érezhető, hogy már "jobban vagy", ahogy Bandita írta "élet van a soraidban" :)
    Jöhet a folytatás! Még, még Ildit és Kanadát :D!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pezseg az élet nagy erőkkel. Megy a munka, írom a blogot, várom az alkalmas idópontot a hajfestéshez, a cicák pedig egyre cukibbak :)

      Törlés

Archívum

Címkék

7 dolog A England A nyuszi fontosabb A világ dolgai Ajakápolás Alapanyagok Alapozó Alba botanica Állat Amazon Anastasia Beverly Hills Andalou naturals Anya Arany Arcápolás Arcpermet Arctisztítás Aromaleigh Avalon Organics Avéne Banila Co. Barbara Hofmann bareMinerls Barna Baviphat BB krém bDellium Tools BeautyBlender BECCA Bellápierre benefit Bevásárlás Biobolt Bioré Biosilk Bite BlackMoon Blog Bobbi Brown Bolt Bordó Boscia Bőszecset Bronzosító Budapest Burt's Bees By Nature Cargo China Glaze Ciaté Cica Cipő Clarisonic Clinique Colors by llarowe Coloured Raine ColourPop Cozzette Cruelty free Cupcake Polish Csacsogós Csütörtök Díj Divat DIY Dose os Colors EBay Ecset Ecsetmosás Edmonton Ékszer Elektromos Elérhetőségek Elfogytak Elizabeth Arden Én Érdekes Essie Estée Lauder Etude House Fátyolmaszk Fényvédő Fésű Fogápolás Fogkrém Folyékony rúzs Fonás Forever Flawles Fresh Frizura Fun Fun Lacquer Gabriel Glitter Goodal Gosh Gyerek Haj Hajfesték Hajfestés Hajlakk Hakuhodo Hámlasztó Havi_kedvencek Highlighter Hogyan lettem én dolgozó ember? Holika Holika ILNP Inglot Innisfree IPSY It's skin Jeffre Star Joico Jolse Kaja Kanada Karácsony Kat Von D Kedvenc Kék Kell a Púder! Kellék Kenyér Kérdezz-felelek Készülj velem! Kezekre Kézkrém Kiegészítő Kísérlet Kismama Kollekció Kontúr Koreai Korrektor Költözés Köröm körömlakk Közlekedés Krém Kryolan Kuka Kedd L'occitane La Ritzy Lancome Laura Mercier Lemosó Lila Lime Crime Lit Cosm. London LookFantastic Lottó Lunatick Cosmetic Labs MAC Magánvélemény Magyarország Make Up For Ever Makeup Geek Maszk Meglepi doboz MELT Mindenapi társaim Mindenes Minimalista Missha Mitől lettem ma szebb? Morphe Muttart Conservatory Műszempilla Narancs NARS Natúr NCLA Nem jött be Neon Nexxus Notoriously Morbid Nyaralás Nyereményjáték NYX OCC OFRA Online rendelés OPI Óra Outfit Overtone Öltözködés Összehasonlítás Paletta Parlament Physicians Formula piCture pOlish Piercing Piros Pirosító Pixi Polished by KPT Powder Perfect Pretty Serious Cosmetics Primer Projekt Púder Radír Real Techniques REN Repülő Revlon Rica Rimmel ROC Rólam Rózsaszín Ruha Rúzs Sally Hansen Sampon Sárga Secret Key Sephora Shiseido Shu Uemura Sigma Skinfood Smashbox Smink Sminklemosó Sonia Kashuk Southgate Mall SPF Stila Sugarpill Sukin Suva Beauty Szájceruza Szájfény Szájravalók Szappan Szárazsampon Szemceruza Személyes Szemfesték Szemhéjalap Szemkörnyékápoló Szemöldök Szemöldökceruza Szempilla Szempillaspirál Szivacs Szürke TAG Tárolás Tarte Táska Tél Testápolás Testradír Testre Teszt The Body Shop the SEAM theBalm TinkeldT Tonik TonyMoly Too Faced Unboxing Urban Decay Uriage Utazás Utcakép Ünnep Városnézés Vásárlós Vasárnap Vattakorong Vegán Vendégposzt Vichy Video Vitamin Webshop WEM Yamuna Youtube YPSY Yves Rocher Z paletta Zenzero Zero Waste Ziaja Zoeva Zöld Zsákmány