2015. október 23., péntek
Hogyan lettem én dolgozó ember? Nyolcadik kirándulás a munka földjén
Újabb kis
sztorigyűjtemény egy átlagos kanadai munkahelyről, kollégákról, kulturális
különbségekről.
Kezdjük azzal, hogy 6
kilót fogytam. Jeee. Mindenhonnan, arányosan, ennek örülök is, ez mindig is így
volt. Nem látszik különösebben, de én érzem, hogy most jobb az lakom, mint
volt. Persze így sem lettem egy nádszál kisasszony. Kellene súlyzós
gyakorlatokat csinálnom, főleg karra, mert plötyike vagyok, de lusta is sajnos.
Egyik nap az egyik
filippinó kolléganőm hozott valami isteni sütiszerűséget, egy nagy üvegtálban.
Az én elképzelésem szerint abban pont két adag volt, a karibi-kanadai
kolléganőm meg csak egyet látott. azt az egyet kivette, én meg mondom neki,
hogy megeszem a maradékot, aztán ázhat a tál. És nem értette. Még egy jó 10
deka süti volt benne, de így darabokban, meg a szélén. A kanadai ezt otthagyja,
ugyan úgy, mint az étteremben a fél hamburgert. Nekem ez olyan fura, mi nem
hagyunk kaját a tálban, sem a tányérban. Jó én hagyok mindig, de szerencsére a
férj megeszi azt.
Visszatérő téma, a
bolti tolvaj nálam, kellenek az izgalmak. A sztori kezdete csak annyi, hogy
látok egy zöld felsőben lévő feka srácok hátrafogott kézzel az LP guy vezeti be
a raktárba, onnan nyílik a kihallgató. Egyszer csak elkattan a feka és mint egy
őrült elkezdi ütni-verni. Én még ilyen őrülten verekedőt csak TV-ben láttam.
Aztán jöttek a pláza biztonsági őrei, 5-en, és az őrült fekát elvitték a pláza
kihallgatójába, és valószínűleg ott el is ásták. Ekkor már bezárt a bolt, mi
még utána fél órát szoktunk dolgozni így még láttam kik jöttek. 5 tűzoltó, 3
mentős, 4 rendőr, és 2 plázaőr ott maradt. Komoly, hogy egy hülye miatt 15
ember dolgozik. A bunyó a raktárban is folytatódott, jó nagy kupit csináltak,
mi meg nem tudtunk pakolni, de talán ez a kisebbik baj. Az LP guyunk, aki egy
paraszt és senki sem szereti, szerencsére egészen jól van, aznap este kellett
csak benn maradnia a kórházban. Kicsit aggódtam érte, bár még életében nem
köszönt egyetlen nem menedzsernek a boltban, szóval azért nem hatott meg a
dolog nagyon, inkább csak az, hogy ilyenek megtörténhetnek ebben az országban.
Egyik szombat este a
szokásos kávézás alkalmával beszéltünk a férjekről meg a házasság témájáról.
Indiai főnököm 24 éves és hát indiai. Szóval ez náluk otthon már vénlányságnak
számít, neki meg esze ágában nincs férjhez menni. Nem eszik tejet, tojást,
húst, halat, így számára egy másik indiai a legjobb lehetőség, fehér emberből
hasonlót találni igen nehéz. De az sem mindegy, hogy milyen, mert a különböző
kasztok nem keverednek csak úgy. Ezt nagyon komolyan veszik, aztán majd
meglátjuk idővel, mit hoz neki az élet. Minden elismerésem felé, hogy nem
hagyja magát, nem enged a családi nyomásnak.
Vannak nálunk olyan
futásra alkalmas hosszú ujjú felsők, amik megtartják a meleget, viszont pont
olyan vékony, mint egy mezei darab. Ezek a drágák nem csak úgy ki vannak téve,
hanem egy henger alakú dobozban vannak és persze lopásgátlóval. Az egyik
vásárló szerette volna megnézni, a kasszánál kérdezte a mellettem álló új csajt,
hogy ki lehetne-e nyitni. Kinyitottuk neki, de rájött, hogy ezek viszonylag
kicsik, és nem kellett neki. A csaj megpróbálta egy gombócként visszatenni a
pólót, és persze nem jött neki össze. Néz rám, hogy ez nem fér vissza. Hengerbe
hajtom, beleteszem, bezárom, és azon elmélkedek, hogy az a csaj hogyan lesz
koordinátor egy másik boltban. Annyi előnye van velem szemben, hogy neki fekete
színű az útlevele. Szóval a munkaerő hiánya is tud gondot okozni, nem csak a
munkanélküliség.
Mint láttátok, múlt
héten nem volt „Hogyan lettem én dolgozó ember?” poszt. Ennek egyik oka, hogy
akkor baromi sokat dolgoztam, a másik meg, hogy annyi érdekes dolog nem
történik, hogy mindent leírjak. Dolgok történnek, és nekem érdekesek is, de nem
szeretnék az agyatokra menni, elméletileg ez egy szépségblog. Szóval 2-3 heti
rendszerességre váltok. De ne aggódjatok, kitalálok valamit helyette.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nekem nagyon tetszenek ezek a szösszenetek, ezért sajnálom, hogy mar nem fogsz velük hetente jelentkezni :( Meg reménykedem, hogy a többi olvasod is kampányol majd picit mellettük :)
VálaszTörlésOlyan sokminen nem történik velem ám :) meg ami a napi izgalom, az kb a mit loptak el, hogy néz kia a bolti tolvaj
VálaszTörlésDe ha van bármi érdekes azt megírom mindig :) meglepően magas a nézettsége a rovatnak
Én is szeretem olvasni ezeket a posztokat (is) :) De persze ahogy érzed, így is van mindig elég olvasni való a blogodon szerencsére :)
VálaszTörlésLehet karácsony felé szaporodnak a történetek :) meglátjuk
Törlés