2015. november 8., vasárnap

Hogyan költözöl arrébb egy kontinenssel? Az Utazás


Második része a Kanadába költözésnek az Utazás napja (két napja) című fejezet.
A kép csak illusztráció a mostani cicával.
Ez a 4 bőrönd, két nagy túrahátizsák és a kézipoggyászok tartalmazták az életünk összes tárgyi elemét.
A búcsú bulink után az utolsó este még ott volt nálunk néhány barátunk. Búcsú utáni búcsú buli. Úgyis túl sok pia volt még a lakásban. Na meg konzerv. Szegények még aznap is ilyen brutál utazótáska méretű és mennyiségű cuccal voltak felpakolva.
(Azért ide beszúrom, hogy már a búcsú bulinkra sem minden barátunk volt képes eljönni. A lelki megpróbáltatások már akkor elkezdődtek.)
Megnyugtató volt, hogy ott voltak, mintha csak a Balatonra mennénk. Nem sírtam, legalábbis amíg ott voltak addig nem. Aztán szerintem pakoltam, sírtam, pöfékeltem, mint a kémény, sírtam, pakoltam, sírás közben pöfékeltem meg pakolás közben sírtam. Az utolsó három hétben mondjuk úgyis rekordmennyiségű dohányterméktől mentesítettem a világot, nekem ez kellett hozzá, hogy ne veszítsem el az agyam. Nem szép dolog az tény.
A nehézség pakolás ügyben az volt, hogy mi a volt régi albinkból indultunk el. Tehát ha ottmarad valami, mert nem fér be, vagy bármi, akkor az egy életre marad. Otthagyni egyébként nehéz lett volna bármit is, mert a lakás üres volt. Tök üres. Ha szülőktől indul az ember, akkor ez azért nem olyan nagy dráma. 

A férj hajnali egykor kidőlt, aludt másfél órát. Addig én befejeztem a pakolás, és már mérleg híján megemelési módszerrel próbáltam belőni, hogy melyik bőrönd milyen nehéz. Még amikor volt mérlegünk egy bőröndöt bepakoltunk 23,1 kilósra, hogy majd az lesz az összehasonlítási alap.
Felmostam, összekészítettem a csomagokat az ajtóba. A régi törcsik, a cica wc ment a kukába. Ugye még kéne fürödni, de nem kéne tusfürdőt költöztetni, számold ki mennyi kell ördögi köre.

Szépen lelifteztünk, ami egy mutatvány volt alapból és már várt minket a taxi. Na, ez volt a nem egyszerű utazás. Mind a ketten csendben ültünk, a cica meg csendben feküdt. Akkor már láttam Edmontont, tudtam milyen. Ez könnyített is persze, de ennek köszönhetően tudtam, hogy vége a pesti kinézetű életemnek. Nincs több Gellért tér, nincs több Duna, nincs több hídon át a nagy „sörnyitóban” való csodálkozás. Nincs több Spar vagy Lidl, nincs több Gyermelyi tészta, nincs több vajkrém. Végig Bartók Béla úton, majd az Üllőin (ott dolgoztam két évet) és minden egyes háztól elköszöntem magamban. A Köki után már volt egy olyan érzésem, hogy innen nincs visszaút, de már korábban sem lett volna, de ahogy a fények elmentek mellettem, onnantól éreztem, hogy itt a vége egy fejezetnek.

Nagyjából ekkor volt az, hogy 24 órája nem aludtam.

Megérkeztünk a reptérre. Egy harcot vívtunk a 6 bőrönddel, hogy mind pont akkora súlyú legyen, hogy beleférjen a határba. Utána még lefóliáztattuk őket. Eredetileg magunknak akartuk, mert a hat bőrönd csak 15 000 forint, de beláttunk, hogy se erőnk nem lesz hozzá, sem időnk. Hála a csodás mennyiség meghatározó képességemnek pont átcsúszott minden.
A kézipoggyászomban volt cicaalom (mert mért is ne, végül is nem nehéz) és egy fénymásolópapír doboztető, hogy hátha a cica wc-zik majd valahol. A kézipoggyász azért macera, mert nekünk ebben volt 4 laptop, az összes vinyó, fényképezőgép. Mi úgy tudtuk, 12 kilós lehet mindegyik, majd a reptéren közölte a srác, hogy nem, összesen lehet 12 kiló, de megszánt minket. Köszi.
Utolsó cigi, utolsó könnycsepp, utolsó budapesti levegővétel.
Következett a biztonsági átvilágítás, ahol ugye minden egyes laptopot, vinyót külön ki kell pakolni. És nekem ott volt még a cica. Kipakolunk, kiveszem a megrémült állatot a hordozóból. Mondom a csajnak, hogy mehetek-e először egyedül, addig a férjem fogja az állatot, és utána odaadja a macskát, mert a cica nyakában ott van a fémhenger, amiben az adatai vannak. Nem, menjek a macskával. Jó hát besípolok, megtaperolnak, szerencsétlen állat meg futna világgá, szuper. Amsterdamban utána érdekes módon ezt értették. Mindegy benn vagyunk, juhhé.
Akár elnézést is kérhetnék ezért a fejért, de igazából örültem neki, hogy volt
KLM-mel első körben Amsterdamba mentünk. Itt a cicás részt kihagyom, hogy ne ismételjem magam. Nem volt vészes a dolog, nem késett a gép, nem történt semmi. Az amszterdami reptér sem volt különösebben izgalmas, vagy az is cicához köthető. Az Amsterdam-Calgary repülőre felszálltunk és középre volt helyünk, szerencsére ez csak 3-as ülés volt (a gép vége). Én nem tudom milyen 160 centis emberekre tervezték azt a repülőt, de majdnem pánikrohamot kaptam, hogy nekem itt kell kibírni 8 órát, hát kezdésnek rosszul leszek (az Air Canada sokkal jobb). Aztán szerencsénk volt, mert a harmadik emberkét elültették máshová, így kettőnkre volt 3 ülés. Rendesek voltak a légi utaskísérők, mert itt nem kellett a cicát folyamatosan a lábam alatt tartani. 

A húsgolyóknak krumplipürével még életemben nem örültem annyira, mint akkor. Elfelejtettem, hogy az előző napon elszívott cigi és némi alkohol szolgáltatta az életben maradást. Sikerült aludni 2-3 órát, de azt is kínlódva és muszájból. A férjnek sikerült kicsit többet, de neki jobban is kellett.
Megérkeztünk Calgaryba. Ismerős volt a reptér, ez kicsit megnyugtatott. Beálltunk a szép hosszú sorba. Szerencsére a cica elintézte nekünk, hogy gyorsan haladjunk. Sőt még a macskakaját is beengedte a határőr csaj, pedig húst behozni nagyon komolyan tiltott. (ez 3 alutasi volt)
Azzal a géppel jöttünk, nem vagyok fáradt, á dehogy
Irány az Immigration Office. Szerencsére előttünk nem szállt le gép, így nem kellett nagyon sokat várni, de azért nem volt jó. Egy fél óra alatt megkaptuk a munkavállalási papírokat. (ennyit tesz, ha az ember ügyvéddel intézteti, ami nagyjából 5000 dollárba fáj). Akkora kő esett le a szívemről, hogy nem is tudom elmondani. Képzeletbeli meteorkráter van a reptéren a padlóban azóta is. Felszedtük a csomagokat majd megkerestük a pénztárat, mert persze ennek a munkavállalási engedély dolognak ára van. Hogy ezek a kanadaiak milyen lassúak, na mindegy. Megvolt. Aztán beálltunk a kisállat sorba is, hogy megnézze a határőr a cicaútlevelet. Megnézte. 20 másodperc. Aztán visszaálltunk a kasszához, mert annak is ára van, hogy a határőr belenéz az állatútlevélbe. Kijutottunk egy jó 3 óra alatt.
Welcome to Calgary
Szegény állat is kezdett nyűgös lenni, én is, a férj is. Na és most következik az a rész, ami miatt a férjnek kellett jobban az alvás. Calgary innen 300 kilométerre van. A reptéren autót béreltünk (vagyis ez már el volt intézve előre) és onnan még kocsival jöttünk. Hála égnek a reptér a város északi felén van, így a városban nem kellett autókázni, viszont az autópályán meg 110 km/h maximum van, ami itt ugye a maximum, nem csak ajánlás. Mondta szegény, hogy beszéltessem, de egyszerűen képtelen voltam rá. Egy szellemben több energia van, mint akkor bennem. A repülőn 3 órát leszámítva akkor már közel 48 órája nem aludtam. Egyszer megálltunk, hátha Pihepuha elmegy vécére, de ő inkább csak világgá akart volna menni. Az utolsó kilométereken be-beszundikáltam kicsit, de a férj nem hagyott aludni, mert akkor ő is elalszik és akkor nem lesz hosszú ez a bevándorlás dolog. 

Megérkeztünk a szállodába, ami szintén a város szélén volt, nagy mázlinkra. Becsekkoltunk és már cuccoltunk is. A férj főnöke vett nekünk előre cica WC-t és almot illetve pár cicakaját, ezt azóta is csak hálálom neki. Ahogy készen volt a WC a kis cuki már ment is dolgára. Egy hős, de tényleg. Annyira büszke vagyok rá.

Leültünk. Szilárd székbe, a következő havi szállásunkon. Nem tudom jól átadni azt a mennyiségű gondolatot, ami akkor a fejemben volt. Onnantól csak a férj és a macskám van nekem. Semmi más.
Nem sírtam akkor már, inkább csak megkönnyebbültem. Megvan a papír, megvan a macska, nem pisilt útközben. Nem mentünk az árokba, én azért féltem a sötétben, fáradtan. Nem nyitogatták ki a bőröndöket, aminek külön örültem. Hat bőrönd azért lehet gyanús is akár.
Megvan, amiért több mint egy éve (de összességében kettő éve) küzdöttünk. Nem egy szörny ellen, nem egy bankrabló ellen, hanem egy lelki és fizikai küzdelem volt ez az idővel, a pénzzel, a lelki tűrőképességgel. Hónapokig lenni úgy, hogy nem tudja az ember, hogy 3 hét múlva vagy 3 hónap múlva fog véget érni az élet egy nagy fejezete. Vegyen még nagy mustárt meg mosószert vagy már ne.
Mi ez a fehér izé?
Köszönöm a barátaimnak a segítséget, a bíztatást a szarabb napokban, amikor csak vissza akartam mindent állítani az eredetibe, pedig még el sem jöttünk. Ezek nem rossz vagy melankólikus napok voltak, nem fogom kipúderezni, szar volt, sírtam, aztán abbahagytam.
Miután beleájultunk az ágyba totálisan triplán ki- és felfordult időérzékeléssel én olyat aludtam, mint még sosem. Itt inkább a mélyen alvásra gondolok, nem a hosszúságára. Semmin nem aggódtam. Nem kellett semmit sem a fejemben tartani, hogy úristen azt meg ezt el ne felejtsem.
Egy hétig ő volt a mi teleportáló eszközünk
Korán ébredtünk, már 7-kor fenn voltunk. November 8-dika, szombat. Nem értettem, hogy a cica miért nyervákol az ablakban olyan furcsán. Odamegyek, és megláttam. Fél méter hó volt kinn. Csütörtökön még 25 fokban Budapesten, szombaton már -10 fokban és fél méter hóban. Nem zavarodott meg cseppet sem a szervezetem. Á dehogy.
A következő rész egy külön fejezet a cicával való utazásról. A történet az az utáni részben folytatódik.

Kinek támadt kedve csak úgy poénból költözni egyet?

A normális utazáshoz való csomagolási ötleteimről volt külön poszt a nyáron. ITT és ITT találjátok őket.
Azért ide mindenhogy egy jó nap mire eljut az ember, ha költözik, ha turistáskodik.

12 megjegyzés:

  1. Én is szívesen mennék. Mondjuk tuti kiborulnék rendesen. Megértem, hogy "megviselt" a bejegyzés. Azért bármi van mégis itt született az ember, sok emlék.Amúgy ezzel a cicával mi történt? Beteg lett? Nem tűnik idősnek...csodaszép cica.

    VálaszTörlés
  2. A cica leukozisos (vagy macska leukémia) volt. Ezt már az ivartalanításakor tudtam, mert mindenképpen kértem vértesztesztet. Tudtuk, hogy nem fog sokáig élni, de nem gondoltam volna hogy ennyire gyorsan rosszul lesz. Imádta Kanadát, hogy jöhetett velünk, világot látott. Velünk 2 évet töltött, de szerintem életemben nem sírtam összesen annyit, mint amikor a mi cuki cicánk a vége felé ért.

    A "megviselt" része majd a "mi történt az elmúlt évben" résznél jön igazából.
    Ezek csak azért, hogy ne csak a kolbászt lássa mindenki...

    VálaszTörlés
  3. Hihetetlen, elképzelni sem tudom, milyen lehet ilyen messze költözni.
    Engem már az is megviselt, amikor ideiglenesen 120 km-el arrébb költöztem :)
    Kíváncsian várom a következő részeket!

    VálaszTörlés
  4. Én nem tudnék Európánál messzebb költözni. Képtelen lennék rá, pedig régen mindig nagy mellénnyel voltam, hogy "Én mennék, így-úgy-amúgy...) Most már beláttam, hogy egyszerűen én összeroppannék egy ilyen súly alatt.

    Nagyon jó olvasni ilyen részletesen egy kivándorlásról, köszi a lehetőséget :)

    VálaszTörlés
  5. Mondtam már, hogy imádom a Kanadás cikkeidet ;?
    Őszinte részvétem a veszteségeid miatt! Főleg szegény Pihe (ugye ő az?) miatt! Emellett pedig remélem folyamatosan írod még a napos oldalát is a költözés "következményeinek" :)
    Ezt a bejegyzést olvasva is költöznék. A fő ok, hogy a fiamnak jobb élete legyen.
    Nagyon aranyos vagy ezeken a képeken. Itt úgy festesz mintha csak 18 lennél :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen :)

      Az egyik fő okunk az volt, hogy most lehet ez az egész egy baromi nagy szívás, visszaes és, de a gyerekeinknek fekete útlevele lesz és a világ legnagyobb nyelve lesz az első nyelvük.

      A 18-at köszönöm, pedig biztosan nincs rajtam semmi smink :)

      Törlés
  6. Annyira imádom ahogy írsz, olyan személyes, mintha egy kávé mellett ülnék veled és te csak mesélnél. Sajnos én nagyon ragaszkodó és gyűjtögető típus vagyok, nekem tuti egy konténer kellene a költözéshez...örülök, hogy megírtad ezt és várom a következőket. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :)
      Én is nagyon ragaszkodok, főleg, ha a főiskolás időszak csóró és spórolós időszakából van az adott valami.
      A mai agyammal fele ennyi cuccot sem hoznék. Én is konténerre gondoltam először, de az egymillió forint felett van (de komolyan megnéztük, van-e ilyen) és hát inkább nem.

      Törlés
    2. Mit vinnél a mai eszeddel?

      Baromi érdekes poszt volt, csomó praktikus infóval. És köszönöm, hogy a nehézségeket is leírod.
      Meg persze sok sikert Kanadában! :)

      Törlés
  7. A mit nem vinnék lista hosszabb. Sokkal kevesebb ruhát,
    Borból többet nem lehetett volna, pedig az hiányzik.

    A nehézségeket fontosnak tartom, mivel sokan annyival elintézik a kiköltözés után, hogy "neked könnyű, te ott vagy". De előtte nem volt az. A másik verzió, hogy valaki kitalálja, hogy kiköltözik, de csak egy csomó pénzt elpocsékol és végül nem jut sehova, mert félúton feladja.
    Próbálok tényleg hasznos lenni ezekkel az infókkal.

    Köszönöm

    VálaszTörlés

Archívum

Címkék

7 dolog A England A nyuszi fontosabb A világ dolgai Ajakápolás Alapanyagok Alapozó Alba botanica Állat Amazon Anastasia Beverly Hills Andalou naturals Anya Arany Arcápolás Arcpermet Arctisztítás Aromaleigh Avalon Organics Avéne Banila Co. Barbara Hofmann bareMinerls Barna Baviphat BB krém bDellium Tools BeautyBlender BECCA Bellápierre benefit Bevásárlás Biobolt Bioré Biosilk Bite BlackMoon Blog Bobbi Brown Bolt Bordó Boscia Bőszecset Bronzosító Budapest Burt's Bees By Nature Cargo China Glaze Ciaté Cica Cipő Clarisonic Clinique Colors by llarowe Coloured Raine ColourPop Cozzette Cruelty free Cupcake Polish Csacsogós Csütörtök Díj Divat DIY Dose os Colors EBay Ecset Ecsetmosás Edmonton Ékszer Elektromos Elérhetőségek Elfogytak Elizabeth Arden Én Érdekes Essie Estée Lauder Etude House Fátyolmaszk Fényvédő Fésű Fogápolás Fogkrém Folyékony rúzs Fonás Forever Flawles Fresh Frizura Fun Fun Lacquer Gabriel Glitter Goodal Gosh Gyerek Haj Hajfesték Hajfestés Hajlakk Hakuhodo Hámlasztó Havi_kedvencek Highlighter Hogyan lettem én dolgozó ember? Holika Holika ILNP Inglot Innisfree IPSY It's skin Jeffre Star Joico Jolse Kaja Kanada Karácsony Kat Von D Kedvenc Kék Kell a Púder! Kellék Kenyér Kérdezz-felelek Készülj velem! Kezekre Kézkrém Kiegészítő Kísérlet Kismama Kollekció Kontúr Koreai Korrektor Költözés Köröm körömlakk Közlekedés Krém Kryolan Kuka Kedd L'occitane La Ritzy Lancome Laura Mercier Lemosó Lila Lime Crime Lit Cosm. London LookFantastic Lottó Lunatick Cosmetic Labs MAC Magánvélemény Magyarország Make Up For Ever Makeup Geek Maszk Meglepi doboz MELT Mindenapi társaim Mindenes Minimalista Missha Mitől lettem ma szebb? Morphe Muttart Conservatory Műszempilla Narancs NARS Natúr NCLA Nem jött be Neon Nexxus Notoriously Morbid Nyaralás Nyereményjáték NYX OCC OFRA Online rendelés OPI Óra Outfit Overtone Öltözködés Összehasonlítás Paletta Parlament Physicians Formula piCture pOlish Piercing Piros Pirosító Pixi Polished by KPT Powder Perfect Pretty Serious Cosmetics Primer Projekt Púder Radír Real Techniques REN Repülő Revlon Rica Rimmel ROC Rólam Rózsaszín Ruha Rúzs Sally Hansen Sampon Sárga Secret Key Sephora Shiseido Shu Uemura Sigma Skinfood Smashbox Smink Sminklemosó Sonia Kashuk Southgate Mall SPF Stila Sugarpill Sukin Suva Beauty Szájceruza Szájfény Szájravalók Szappan Szárazsampon Szemceruza Személyes Szemfesték Szemhéjalap Szemkörnyékápoló Szemöldök Szemöldökceruza Szempilla Szempillaspirál Szivacs Szürke TAG Tárolás Tarte Táska Tél Testápolás Testradír Testre Teszt The Body Shop the SEAM theBalm TinkeldT Tonik TonyMoly Too Faced Unboxing Urban Decay Uriage Utazás Utcakép Ünnep Városnézés Vásárlós Vasárnap Vattakorong Vegán Vendégposzt Vichy Video Vitamin Webshop WEM Yamuna Youtube YPSY Yves Rocher Z paletta Zenzero Zero Waste Ziaja Zoeva Zöld Zsákmány