2015. december 10., csütörtök

Egy éve Kanadában



Következzen egy összefoglaló az elmúlt egy évről. Ez egy személyes rész lesz, amit néhol sírva írtam meg, de nagyon jól esett, mert kijött belőlem minden, aminek már ki kellett volna korábban is.



Amikor December elsején ide beköltöztünk éppen jól meg voltam fázva. Három napig minden a földön volt, mert egyszerűen nem tudtam megmozdulni sem. Ezzel nagyjából egyidőben hagytam abba a cigizést. Tök újfajta kaják, cigi nélkül. Aki egyszer a dohányzást abbahagyta az tudja, mivel jár ez emésztés ügyben.  Hiába ettem a rengeteg gyümölcsöt és joghurtot, ez nem volt egy jó korszak a belecskéimnek.


Boltok, boltok, bevásárlás

Decemberben leginkább kisebb nagyobb dolgok beszerzése volt a dolgom. A fogmosópohártól a pluszágyneműig mindenfélék. Elég gyorsan el is telt a karácsonyig tartó idő.


Karácsonykor Skypon beszéltünk mind a kettőnk családjával, mókás volt. Szegény nagymamám nem értette, hogyan kerülök a monitorra, de megbizonyosodhattam arról, hogy mind a 4 tyúkja megvan, de nem tojnak rendesen. Szerencsére volt bennem annyi bor, hogy utána ne bőgjek, mert ő hiányzott a legjobban. Ekkor még nem tudtam, hogy akkor fogom utoljára látni. Annyira vidám volt, annyira örült, és annyira picik voltak a szemei.


A karácsony környéke jó volt, mert a férj sokat volt itthon. Édes háromasban, mint egy kis család együtt, nyugiban. A szilveszter is jó volt. Lementünk a térre, iszogattunk itthon, éjfélkor meg az ablakból néztük a tűzijátékot. Innen a 25-dikről ez egy egészen remek élmény.


A január gyorsan telt, pedig itthon kotlottam a jellemzően -20 fokban és fél méter hóban.


A február már nem volt olyan jó. Gyanús volt már nagyon a macska, hogy nem eszik.  A bajuszszőrei is kezdtek hullani, meg egy kicsit bénábban is mozgott. Korábban sosem esett le sehonnan, ekkor meg néha lepottyant a kád széléről. Tudtam, hogy leukózisos, de mi abban a hitben voltunk, hogy még sokáig jól lesz. Egyikünk sem merte hangosan kimondani, hogy bizony itt valami nagyon nincs rendben. A bundája ugyanolyan szép volt, a szeme élettel teli, a szerelme turbó fokozaton, de valami nem jó.
Az állatorvos egyből el akarta altatni, amikor elvittük, hogy mizu. Most ezt így nem az angolom miatt nem értettem, de úgy kiakadtam, mint még sosem. Az a macska mentett meg a depressziótól, nehogy már csak úgy valaki elvegye tőlem. Kaptunk szteroidokat, de ezt igazából csak mi kaptuk, hogy felkészüljünk az elkerülhetetlenre.


Akart élni. Megette a gyógyszerét, küzdött, egy ideig. Majd egyik szerda reggel nem kérte a gyógyszert és látszott rajta, hogy feladta szegény. Napokig ott sírtam felette, de nem volt mit tenni, mentünk az állatorvoshoz elaltatni. Az utolsó pillanatáig egy hős volt, egy igazi úrinő. Kapott egy szurit az infúziós csőbe, majd egyszer csak eldőlt. Én meg mint egy 3 éves gyerek ott bőgtem felette egy órát.
Most egy lila színű urnában van itthon velünk. Nem tudom, hogy a cicáknak lehet-e kedvenc színe, de azt hiszem az övé lila. Két hétig kb. meg sem szólaltam. A játékait még aznap elpakoltam, hogy ne legyenek szem előtt, de Pihepuha szőrszálakat, azóta is találok, és mint egy kattant elteszem őket.
Következő héten elment dolgozni a férj, én meg egyedül maradtam. Most már teljesen.

Ezt látom fél éven át




Két hét múlva kezdtem jobban lenni. Meg volt beszélve a családi buli március 8-dikára vasárnapra. Anyámék majd betolják a csirkelevest meg a másik 5 fogást (sosem esik túlzásba) és amikor jön a kajakóma majd beszélek a Mamával. (ugye, csak ha anyáméknál volt, akkor volt internetközelben). Március 8-dika van, de túl korán hívnak. Ülök a reggeli WC-n és tudom. Amikor apám közölte velem, hogy nincs többé nagyszülőm nem lepődtem meg, pontosan tudtam. Egy nap választott el tőle, hogy még egyszer lássam, és ezt az egy napot nem kaptam már meg. Nagymamámhoz valami nagyon különös kötelék főzött, nem tudnám szavakba önteni.

A hiánya a tehetetlenség dühével keveredett, mivel nem tudtam hazamenni a temetésre. Sem anyagilag nem volt elérhető sem időben akkor hirtelen. Az elmúlás egy viszonylag természetes dolog, de szerencsétlen anyám meg ott volt egyedül a gondolataival, és a halott anyjának a képével. Én meg itt ültem, és nem tudtam mit csinálni. 

Hú ezt így kiírni magamból egyébként egy pszichológussal lazán felért.

Most ezt nem azért írtam le, hogy bárki megsajnáljon, túl vagyok a téli-tavaszi megpróbáltatásokon, csak azért, írtam le, mert jól esett, meg mert azért mert be tudok sétálni a Sephorába Kat Von D-t venni, még nem ettől lesz jó valaki élete. Ez talán egy nagy különbség, ha Európán belülre költözöl, vagy ha azon kívülre.

Szent Patrik napi móka

A tavasz további részét a Newcomers club igen intenzív látogatásával töltöttem. Szocializálódtam, embereket és kultúrákat ismertem meg. Nem voltam jól. A barátok fogytak, és féltem a közelgő júniustól, amikor majd hazamegyünk. Ami elérkezett és azt éreztem, hogy senki sem vár haza. Nem is nagyon volt kedvem hazamenni.

Ezt a képet egy indiai készítette a bevándorlóklubból azon a napon, amikor felkapcsolták a szökőkutat

Alberta Parlamentje


Miért is mentünk el? Akkor jött ez velem szembe igazán, amikor visszamentünk.

Három hetet töltöttünk Magyarországon, hol Budapesten, hol Kecskeméten és 5 napot még Egerszalókon nyaraltunk (boroztunk). Rengeteg inger ért. Ezeket lehetne akár egy külön bejegyzésbe is tenni (volt ilyen), de nem szeretnék nagyon belemenni. Szóval megerősödött bennem, hogy én már nem tartozom oda. Én nem szeretem, ha fellöknek és bunkók velem. A nem szeretem nem jó szó rá, egyszerűen ettől én szomorú leszek. Nem szeretem, hogy csak az jut előre, akinek jó a rokonsága, benyomják valahova, vagy akkora a nyelve, hogy sosincs vége. Kivételek mindig vannak.



Ezt 3 órán át lehet látni


Majd a jeges semmit még 3 órán át

Ami mindig is a legjobban zavart, hogy mindenki a másikkal van elfoglalva. A saját szarkupackája meg ott bűzlik a hátsó udvaron. Egy bloggerina fogalmazta meg nagyon jól, aki Németországban (és véletlenül sem „németbe”) lakik, hogy Magyarországon nem érezte magát otthon, Németországban sem, de otthonosabb. 

Ilyen egy interkontinentális repülős kaja. Jég az van!

A kecskeméti Okmányirodában, vagyis (K)ormányablakban, vagy -nál, nem tudom, ott találkoztam az igazi jó kis vidéki valósággal. Ott éltem 19 évet, ismerem. Ült mellettem egy buta parasztlány, aki suk-süköl, nákol, az ő-zés elméletileg nem paraszt csak tájszólás, de a fenéket nem paraszt. Szóval ő megmondta, hogyan kéne működnie A NAGYBETŰS HIVATALNAK. Hogy a Mancikák nem dolgoznak, ő persze ostorral úgy „közibük” csapna. Azt is megemlítette, hogy mivel az egyiknek ki volt lakkozva a körme, és hogy arra bezzeg van esze meg ideje, nem hogy kapálna helyette egy kicsit. Egyébként nem kérdeztem ezt a 150 kilós gyöngyszemet, csak olvastam a telefonomon az indexet. Ezek a harmadik típusú találkozások csak így jöttek és jöttek sorra. Hónapokig nem találkoztam ezzel a fajta negatíváradattal, és hát padlóra küldött. Ez elől mentem el.
Az elől, hogy halottak napján meg kell számolni a virágokat és a mécseseket, hogy ki vett többet, drágábbat. Az elől, mert meg kell felelni, mit szólnak a szomszédok. Hogy nézek már ki orrkarikával, mint egy disznó, vagy mint aki fennakadt a szögesdróton (megtörtént). Az elől, hogy mártírkodás megy a jajj, mennyit dolgozom, de még sincs, semmi látszatja. Az elől, hogy az első kiskert csodálatos, de a hátsó meg szeméttelep. Ezt az emberek lelkére gondoltam, de a valóságra is igaz. Míg vidéken sokkal több a hozzá nem értő megmondóember szerintem, addig Pesten lehet, hogy van egy diplomája, de olyan sok egyszerűen rosszindulatú ember van. Minden munkahelyemen volt legalább egy gonosz ember. Nem feltétlen velem, de valaki mindig utált valakit, de senki sem tudta az okát. Most senki sem utál, nem lesz mindenki a legjobb barátnőm, de alapvető tisztelet van egymás felé.
A szomszéd és a tehén mondást pedig mindenki ismeri.

Torontó visszafelé

Júniusban alig vártam, hogy végre visszajöjjünk. Baromi ciki, de egyszerűen sok volt. Ahogy leszállt a repcsi Edmontonban és Tim Hortons-os kávémat iszogattam, egyből otthon éreztem magam. Tök ciki. Tudom, hogy akik ezt a blogot olvassák nem ilyenek. Sajnálom, hogy így gondolom, de most ez van, nem én leszek az első, aki ezeket leírja.

Mindennapi kenyerem, azaz kávém


Június végén lett két új cicánk. Eleinte kicsit csalódott voltam, mert én nem két új cicát szerettem volna, hanem visszakapni az én tökéletes Pihe cicámat. Ettől még persze imádom őket, csak meg kellett tanulnom, hogy ők nem ugyanolyanok, mint a másik volt. Sőt még egymásra sem hasonlítanak. Minden nap megköszönöm nekik, hogy vannak nekem. (a kanapé nem köszöni, szegény szét van kaparva)





Ha a magazint is szemügyre veszitek, láthatjátok, hogy a macskának kiváló ízlése van. Csak az 50 ezres rúzsra feküdt rá.

Aztán ekkor jött az, hogy akkor írom a blogot (áprilisban kezdtem, de ekkor csak vaktában és titokban). Egyrészt a beauty vonal jó ideje érdekel, és bújom a blogokat, másrészt szeretném átadni valamennyire az itteni kultúra egyes részeit, a pozitív gondolkodást, az elégedettség érzését. (Nem, nem fogok életviteli tanácsokat adni, sem Coelho idézeteket közzétenni)







Augusztus elsejétől a dolgozó emberek táborát gyarapítom. Nincs különösebben menő munkahelyem, egy bolt, menőbben üzlet, ahol mondjuk azért elég király cuccokat lehet kapni. Eleinte, még tavasszal anyám baszogatott, hogy miért nem megyek el takarítani. Nem mentem volna. Lehet, egy pofátlanul hangzik, de nem fogok takarítani, nem azért tanultam, és nem ezért hagytam ott a bőrfoteles irodai melómat. Szerencsére van jó helyem, a boltban, aminek a mindennapjait szombatonként követhetitek.
Az ősz eltelt, szerencsére csak a végére érkezett meg a hó. A munkában hullámzik a kedv, de a célok megvannak. A lakás alakul, szépen lassan olyan lesz, mintha évek óta itt laknánk.
A jogsim első fele készen van, de arról majd írok külön. 



Az új nemzeti étel

Nem történt túl sok minden egy év alatt. Vagy rengeteg minden történt? Mihez képest persze.

Amit érzek, lelkizés, meg gondolatok a jelenből az a következő bejegyzésre marad.

Köszönöm, hogy végigolvastad ezt a részt (is).
A szívemből volt egy szelet.


27 megjegyzés:

  1. .tudom, milyen erzesrol irsz. En szeretek hazamenni, foleg a csaladhoz, baratokhoz....de Magyarorszagon elni (most) semmikepp sem szeretnek. Ahogy felszallunk a gepre ide, visszafele, maris jon a jo erzes, a lazasag, a jokedv, az elfogadas. Talan tudod mirol beszelek :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most mondhatnám, hogy neked könnyebb, mert csak egy óra az eltérés, denem mondom. Ha valaki akar velem is pont annyit tud beszélni, mint azzal aki egy órára van...
      Pontosan. Sőt Magyarországon már-már hiányoztak a kínaiak, indiaiak, filippinók :)

      Törlés
  2. Válaszok
    1. Már csak egy lesz, de iyekszem minél hamarabb öszzetenni

      Törlés
  3. Sajnálom a sok rossz dolgot, de azért alakulnak a jók is, arra kell koncentrálni! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rengeteg jó dolog történt.
      A rossz doldok rosszaságának érzése az emberben felerősödik, ha egyedül van.
      De szerencsére már nincsenek rossz dolgok, és nem is vagyok egyedül. jupppé

      Törlés
  4. Én sem titkoltam soha, hogy külföldre vágyom, itthon is mindenki tisztában van vele, és elfogadták, hogy nekem külföld a minden. Lehet, hogy pesszimizmus szintjén semmiben sem különbözöm az "átlag magyartól", de valahogy mégsem érzem szükségét annak, hogy mások beszóljanak, hogy miért ezt tanulom (hiszen úgyis csak a Mekibe mehetek vele krumplit sütögetni), miért ez a hobbim, miért ez érdekel, és miért nem az, miért irodalomból vagyok jó, és miért nem matekból (mert hát a matekban van a pénz, tudjuk!)...Egy egész regényt tudnék erről írni, de nem teszem, szerintem ebből is pontosan leveszed már, hogy mire gondolok :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megnyugtatásképpek a matekpártolóknak, mindig is ötös voltam matekból, de nem gazdagodtam meg, sőt az integrálásnál a főiskolán még meg is utáétam.

      Persze.
      Nekem a bátyámék vegák, ergó hülyék.

      Remélem összejön a költözés, hátha Erasmusal, azért az könnyítés. Ha nem is örökre, csak, hogy kinyíljon a világ :)

      Törlés
  5. Megértem az érzéseidet a hazalátogatással kapcsolatban. Mi 10 éve nem jártunk otthon és még mindig nincs bennem sóvárgás az iránt hogy akárcsak nyaralni is haza térjek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekünk most adott a lehetőség az első pár évben, de magamtól már nem vennék repjegyet. Vannak dolgok, emberek akik hiányoznak, de a de nagyobb.
      Van olyan kollégám, aki 20 éve nem volt a saját orszáhgában, az nagyon urva lehet.

      Törlés
  6. Azt sem tudom hol kezdjem...
    Nekem tavaly szeretett malackám halt meg. Itthon nem kaptam meg a hamvait...pedig el akartam hozni én is. A mai napig sírni tudok, ha rá gondolok. Azóta saját állatkám nincs. Majd egy kis kutyát szeretnék. Mert én valahogy úgy vagyok vele vagy Ishida vagy más malac nem kell. De a szomszéd cicáról mi gondoskodunk 5 éve. Illetve a másik fogadott cica atszökött a szomszéd házba és nem jön vissza. Hiába hozzuk el, visszamegy. Ott van egy másik macskapajti. Szerencsére gondoskodnak róla a szomszédok. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy tudom mit érzel a cicád miatt.
    Félvér lévén én is látom a különbséget magyar és külföldi között, de azt már Úgyis beszéltük :)
    Részvétem a mamád miatt :(
    Örülök, hogy nyilvánosan is blogolni kezdtél. Hamar a kedvencem lettél:) maradj mindig ilyen ^_^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Van akinek kedvence, van akinek minden más, csak nem a kedvence :) de ez várható volt.

      Köszönöm.

      Ha a szakadó hóba nem csúszok seggre ilyen maradok :)

      Törlés
  7. Köszönöm szépen ezt az írást! A személyes részeket különösen.
    Nagyon fontos, hogy az embernek kinyíljon kicsit a világ! Ma Mo-n az utazás sajnos luxus, mindegy, hogy belföld vagy külföld, pedig az utazások során tapasztalt új dolgok fejlesztenek igazán... Pont emiatt ilyen szomorú a politikai és társadalmi helyzet most. Mi még Bp-n vagyunk, de néhány éven belül költözünk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pont most mutatott a férj egy 1983-as előadást. Egy volt KGB ügynök magyarázza el angolul, hogy anno Sztálin hogyan vette át az uralmat a volt szovjet országokban. Pontosan ugyanaz történik most Magyarországon. Központosítás, az oktatás szétverése, a felsőbb szintű tanulás ellehetetlenítése. Szomorú.
      Sajnos nem sajnos, de egyre többen mennek, és nem biztos, hogy visszatérnek.
      Nektek melyik ország a cél, vagy melyikek?

      Törlés
    2. Igen, nagyon ijesztő... És rengetegen nem vesznek tudomást erről, sőt, sokan elhiszik a blablát, amivel etetik őket.
      Több célország is szerepel, köztük Kanada is, de erről többet nem írnék még. Éppen ezért,nekem nagyon hasznosak az utazással, költözéssel, új kultúrával kapcsolatos posztjaid. :)Pláne költözés és cicák - október óta befogadtunk még egy kis rosszaságot, úgyhogy 4-en vagyunk már mi is. :)

      Törlés
    3. Költözéssel kapcsolatban még egy részt terveztem, é mivel megcsúszott a dolog egyéb témák miatt ez egyben egy évzáró lelkizés is lesz.
      Ha van tipped vagy érdekel valamilyen téma a külföldi élettel kapcsolatban, akkor nyugodtan írd meg,megnézem, mit tudok róla.

      Kiscukinak állatútlevél, chip, mindent, hogy egy helyen legyen minden cucca kétnyelvű papíron.

      Törlés
  8. Nagyon jó volt ez az írás is.Cicás részek is kedvenceim bár ez kicsit szomorú volt :( Férjeméknek mindig is voltak macskáik.Mindegyik más személyiség jegyekkel bírt.Mivel kijáró macskák voltak egyik sem volt hosszú életű, betegség vagy baleset mindig közbeszólt. Szeretem olvasni milyen más országban élni.Én úgy érzem,hogy eljöttünk otthonról kinyílt a világ.Más leszel változol,mert tudod csak egymásra számíthatok.Nincs itt a barátnő,szülő.Mi kapcsolatunkat is csak megerősítette bár addig is ő volt a legjobb társam mindenbe.Lányunk 12 volt ő abszolút nem is akar visszameni. 5 éves volt mikor először külföldre akartunk költözni bárcsak korábban tettük volna! Érdekes, mert nagyon várom hazalátogassunk, de utánna nagyon vissza is akarok jönni! Plusz cicás képek mindig szuperek gondolom nem hagynak unatkozni egy pillanatra sem!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Van pár kolléganőm, akiknek a szülei költöztek ide. Hu nagyon hálásak a sorsnak. Egyrészt mert nem kellett küzdeniük a nyelvtanulással, másrészt mert ide, az egyik legjobb helyre születhettek. A volt dél-szudáni kolléganőm nem is volt soha Dél-Szudánban.
      Hazamenni innen egy egész nap és utána ott a jetlag, ami nagyon nem poén, azért ez is elvesz a kedvből.

      A fekete cica nem hagy élni az biztos. Amit lehet tönkretesz :) De Szöszmösz egy tündérke. A fekete még pluszban a pózolás mestere. Bármit fényképezek, bárhol, jön és melléfekszik. Az összes képen úgy szerepel, hogy ő feküdt a kozmetikai cumó mellé. Cukiság.

      Törlés
  9. Érett gondolatokkal telt gyöngyszem volt ez a bejegyzés, sírtam, nevettem egyszerre, Pihe cica és a nagyid tyúkjai....élmény-és emlékáradat, mindez őszintén, szívből és szeretettel....a szívem csücskében élsz már, ugye tudod?
    Sajnos, most volt egy kis kihagyásom, rég látogattam hozzád, elhavazódtam kissé, de már megvan a ritmusom, és a lelki egyensúlyom, és újra járom a kedvenc helyeimet! :) Jó itt nálad, friss levegőt szívok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudom, érzem :) megtiszteltetés :)
      Hiányoztál ám rendesen. Van mit olvasni, mert nem tudok megállni (max a fényképezés nem megy).

      Törlés
  10. Ehhez most csak annyit írok, hogy nagyon szerettem olvasni! ... és nemcsak Te sírtál...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) romantikus regényeket kellene írnom :)

      Törlés
    2. el ne kezdd, azt nem biztos, hogy olvasnám... :) hogy utaljak egy másik bejegyzésedre,tavaly kaptam ajándék gyanánt egyet a címét sem tudom ... végig szenvedtem... és ez az élmény meggyőzött, hogy a krimik és történelmi könyvek inkább a világom :)

      Törlés
    3. Tudtam én, hogy a könyv egy gonosz ajándék, ha nem találjuk el az ízlést. Nem tudnék egyébként könyvet írni, annyit egy helyben ülni.

      Törlés
  11. én a kutyám szőrét szedegettem, és tettem el emlékbe, miután el kellett altatni.
    Őszinte, megindító írás volt. Remélem hamar megtalálod a boldogságodat :)

    VálaszTörlés
  12. én nem vágyom külföldre, mégis megértelek :) meg én ezt érzem, ha "hazamegyek" vidékre, pestről. igaz, Mo.-n belül, de teljesen más életérzés, és már itt vagyok otthon :)

    VálaszTörlés

Címkék

7 dolog A England A nyuszi fontosabb A világ dolgai Ajakápolás Alapanyagok Alapozó Alba botanica Állat Amazon Anastasia Beverly Hills Andalou naturals Anya Arany Arcápolás Arcpermet Arctisztítás Aromaleigh Avalon Organics Avéne Banila Co. Barbara Hofmann bareMinerls Barna Baviphat BB krém bDellium Tools BeautyBlender BECCA Bellápierre benefit Bevásárlás Biobolt Bioré Biosilk Bite BlackMoon Blog Bobbi Brown Bolt Bordó Boscia Bőszecset Bronzosító Budapest Burt's Bees By Nature Cargo China Glaze Ciaté Cica Cipő Clarisonic Clinique Colors by llarowe ColourPop Cozzette Cruelty free Cupcake Polish Csacsogós Csütörtök Díj Divat DIY Dose os Colors EBay Ecset Ecsetmosás Edmonton Ékszer Elektromos Elérhetőségek Elfogytak Elizabeth Arden Én Érdekes Essie Estée Lauder Etude House Fátyolmaszk Fényvédő Fésű Fogápolás Fogkrém Folyékony rúzs Fonás Forever Flawles Fresh Frizura Fun Fun Lacquer Gabriel Glitter Goodal Gosh Gyerek Haj Hajfesték Hajfestés Hajlakk Hakuhodo Hámlasztó Havi_kedvencek Highlighter Hogyan lettem én dolgozó ember? Holika Holika ILNP Innisfree IPSY It's skin Jeffre Star Joico Jolse Kaja Kanada Karácsony Kat Von D Kedvenc Kék Kell a Púder! Kellék Kenyér Kérdezz-felelek Készülj velem! Kezekre Kézkrém Kiegészítő Kísérlet Kismama Kollekció Kontúr Koreai Korrektor Költözés Köröm körömlakk Közlekedés Krém Kryolan Kuka Kedd L'occitane La Ritzy Lancome Laura Mercier Lemosó Lila Lime Crime Lit Cosm. London LookFantastic Lottó Lunatick Cosmetic Labs MAC Magánvélemény Magyarország Make Up For Ever Maszk Meglepi doboz MELT Mindenapi társaim Mindenes Missha Mitől lettem ma szebb? Morphe Muttart Conservatory Műszempilla Narancs NARS Natúr NCLA Nem jött be Neon Nexxus Notoriously Morbid Nyaralás Nyereményjáték NYX OCC OFRA Online rendelés OPI Óra Outfit Overtone Öltözködés Összehasonlítás Paletta Parlament Physicians Formula piCture pOlish Piercing Piros Pirosító Pixi Polished by KPT Powder Perfect Pretty Serious Cosmetics Primer Projekt Púder Radír Real Techniques REN Repülő Revlon Rica Rimmel ROC Rólam Rózsaszín Ruha Rúzs Sally Hansen Sampon Sárga Sephora Shiseido Shu Uemura Sigma Skinfood Smashbox Smink Sminklemosó Sonia Kashuk Southgate Mall SPF Stila Sugarpill Sukin Szájceruza Szájfény Szájravalók Szappan Szárazsampon Szemceruza Személyes Szemfesték Szemhéjalap Szemkörnyékápoló Szemöldök Szemöldökceruza Szempilla Szempillaspirál Szivacs Szürke TAG Tárolás Tarte Táska Tél Testápolás Testradír Testre Teszt The Body Shop the SEAM theBalm TinkeldT Tonik TonyMoly Too Faced Unboxing Urban Decay Uriage Utazás Utcakép Ünnep Városnézés Vásárlós Vasárnap Vattakorong Vegán Vendégposzt Vichy Video Vitamin Webshop WEM Yamuna Youtube YPSY Yves Rocher Z paletta Zenzero Ziaja Zoeva Zöld Zsákmány