2016. július 9., szombat
Szombati gondolatok a melóból
Igen, egyből bele is
vetem magam az elnézek kérésének felesleges, ámde sűrű tengerébe és szorgalmasan
mondogatom, hogy bocsesz, hogy ez a sorozat mellékvágányra került.
Nem volt egy jó időszak
a május vége és a június eleje, többet depiztem, mint valaha, többet sírtam,
mint kellett volna, így ezt a nyomorúságos időket inkább át is ugrottam.
A történéseket vegyük
időrendbe. Tavasszal kaptunk egy menedzserjelöltet betanításra. Ez a folyamat 7
hét, de valahogy neki nem találtak utána helyet. Már 3 hónapja nálunk volt,
akkor jól kitalálták, hogy az én zónámat kettévágják, az eredeti menedzseré az
egyik fele, ennek a hölgynek lett odaadva a másik. Én meg mind a két félnek
voltam a koordinátora. Ez addig még oké lett volna, amíg az embereket is el nem
kezdték kétfelé bontani. Mondanom sem kell, hogy a legrosszabb, ha egy csapatot
kettévágnak. Én meg ott álltam középen, és végignéztem, hogy az elmúlt fél éves
munkám az úgy megy a kukába, mintha nem is lett volna.
Embereket tanítani egy
nehéz dolog. Jól tanítani őket még nehezebb. Hogy tudják, mi miért van, hogy
értsék, mit miért csinálunk az még nehezebb. Főleg ugye, hogy még mindig
multikulti a hely, és a kiinduló alap igencsak változó, és agy mérete is, és a
dolgozni akarás is.
Levágták a zónám felét,
és ott minden rosszra fordult. Én meg panaszkodtam, és panaszkodtam a
vezetésnek, hogy ez nem jó így. Az addig egy dolog, hogy a prezentálási elveket
valaki leszarja, meg hogy a bútorzatot is úgy mozgatja, ahogy az nem jó nekünk,
de amikor az eladási számokban és dollárokban is látszik a visszaesés az nem
jó. A számomra nem jó dolog az volt,
hogy az oda beosztott lánynak, akivel igen törékeny volt a kapcsolatom előtte
is, mert nem nagyon szeret dolgozni, na, pont ennek a lánynak kezdett el
baromságokat tanítani, meg olyan munkákat rábízni, aminek semmi értelme nem
volt, csak egyszerűen elcseszték az időt a semmivel, a másik meg egyedül
dolgozott kettő helyett.
Mindenki panaszkodott
mindenkinek. Mindenki a női osztályon csak azt akarta, hogy vége legyen a
napnak, menjünk haza, és ne kelljen ott lenni. Ez egyébként egyáltalán nem
jellemző sem a boltra, sem az én zónámra. Szerencsére ez a felhő nagyjából el
is múlt.
A hölgyet, aki
szerintem azért maradt velünk 4 hónapig, mert alkalmatlan menedzsernek először
áttették a frontline-ra (kasszasor), mondván, hogy azt is gyakorolnia kell. Ez
kamu, de tudták, hogy még egy hét, és az én zónám egy az egyben felmond, ha nem
teszik el onnan ezt a kedves menedzserpalántát.
A válasz a kérdésre, hogy miért volt velünk ilyen sokáig, vagy miért nem
küldték el sehova. Mi egy trainingstore (betanító bolt) vagyunk, nekünk kész
menedzsereket kell készítenünk. Azzal a jelölttel, aki megkezdi a
menedzserképzést két dolog tud történni. Vagy menedzser lesz, vagy ha nem elég
jó, akkor azt kirúgják. Hát szívás. Nem tudom mi lett vele, mert az utolsó két
hetében savanykodott a fronton, én ebben a két hétben elkezdtem eltűntetni
minden nyomát a boltból, ami nem tetszett neki, de engem meg nem érdekelt.
Mi maradt utána?
Összezavart dolgozók, akik most nem tudják mi a prezentációs elv, mit hogyan
kell hova tenni. Konfliktus, mert nehéz azt megérteni, hogy az egyik egész nap
haszontalan dolgot csinált csak, de hát, ha az lett neki mondva, akkor mi mást
tudott volna csinálni. A lustább lány meg teljesen ellustult, nem dolgozik, nem
válaszol a headseten, nem megy segíteni, amikor kellene. Újabb probléma, de ezt
majd megoldom.
Mi volt az alapvető probléma?
Vannak az üzletláncok, mint mondjuk, van 100 H&M, de lehet ez egy OTP is,
amik mondjuk úgy eléggé hasonlóak. Kívülről! Ezek a boltok, bankok, posta,
teljesen mindegy, hogy mi, mindnek megvan a saját működési logikája, a saját
ritmusa, élete és írott vagy íratlan szabályai. Ha egy új ember megy oda,
teljesen mindegy, hogy az egy menedzser lesz vagy egy mezei dolgozó, annak a
személynek tisztelnie kell a szabályokat. Mint a kék plakátokon. A mi
esetünkben ez odáig fajult, hogy ez a hölgyemény újra akart mindenkit
tréningelni, hogy mindenkit megváltoztasson, és mindenki az ő elgondolása
alapján dolgozzon. Ez egy 5 fős boltban oké, de mi 60-an vagyunk. És amikor
elkezdett engem is tesztelgetni, meg írogatni a kis táblázatába, hogy igen
tudom, hogyan kell cipőket feldolgozni, akkor kirakták a zónáról hála az égnek.
Még két nap kellett volna ahhoz, hogy felmondjak.
A legszebb az volt, amikor nagyon finoman és nagyon udvariasan jeleztem, hogy ez lehet nem a legjobb ötlet, hogy mindent át akar alakítani, akkor nagyon határozottan a pofámba vágta, hogy ő tudja, mit csinál, ő erre ki van képezve. Hogy is mondjam, tudjátok, vannak azok a típusú emberek, akik elolvasnak 5 könyvet a vezetésről, kereskedelemről és ilyesmik, és mindent tudnak.
Anyám világ életében kereskedelemben
dolgozott, és az új főnökök 80%-át mindig utálták, és pontosan ez volt az oka.
Nem a rang a lényeg, hanem a már működő és bevált rendszer megismerése, és
annak esetenként való javítása.
Szóval a rend visszaállt
nagyjából, a lusta lánnyal kell még csodát tennem, és minden újra jó lesz. Hála
égnek új embert nem kaptunk, amíg ez a csodás új főnök is velünk volt, így
nincs olyan, akinek ki kell mosni egy az egyben az agyát. Majd most lesz pár új
emberke a zónán, taníthatom az újakat, amit én egyébként szeretek, és a
visszajelzésekből ítélve jól is csinálom. Most van július, nyaralás, ez meg az.
Viszont augusztus közepén már kezdődik a „Back to School” időszak, ami egy kis
bemelegítés a karácsonyi őrületre. És míg a diáklányaim augusztusban és
szeptemberben még velem lesznek, decemberben csak pár napot. Tehát mindene
egyes nyári nap egyfajta felkészülés a karácsonyra, ami lehet paramánnak
hangzik, de az olyan munkatársakkal, akik hetente kétszer dolgoznak, ergo 8-10
napot egy hónapban, velük a tréning dolog sokkal lassabb. Illetve nálunk én
vagyok az egyetlen teljes full állású, mindenki más 30 órát vagy 20 órát
dolgozik.
Befejezésként egy
teljesen más dolog:
A múlt vasárnap a durci
arcú indiainak kinéző fronline menedzser kérdezte, hogy mit csinálok szerdán
munka után. Na ez már meglepett, mondta, hogy buli lesz náluk. Kérdeztem, hogy
az „EID”? Na, ezek ő lepődött meg, hogy tudom, mi az. A lényeg, hogy meghívást
kaptam a családjához a ramadán végének megünneplésére, a böjt megtörésére, ami
náluk igen szent, mert ez a számomra kicsit őrült ember, az elmúlt egy hónapban
egy falatot nem evett napközben, ami itt hajnali 3-tól este fél 11-ig tart.
A buli részletei a
következő részben jönnek majd. Nagyon kíváncsi vagyok, mert muszlim ünnepen
olyan helyen, akik ennyire komolyan veszik, még sosem voltam.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Betanító bolt, ó te jó ég, nem lehet egyszerű. A lényeg, hogy vége. Erre tényleg nem lehet mit mondani. Olyan sok időt tölt az ember a melóban, hogyha ott utál, megmérgezi az egész napot, hetet, hónapot stb.
VálaszTörlésHát nem :(
TörlésPontosan, ha a meló szar, akkor az az egész életét az embernek megmérgezi, íy aztán ha a melóben a dolgok nem változnak, akkor a dolgozónak kell változtatnia.
Remélem a következő betanítani való már kicsit jobb lesz.