2015. október 10., szombat

A jóságról


Nem tudom miért is kezdem el ezt írni, de van, aminek le kell íródnia, ki kell, hogy adjam magamból. Végül is ezért kezdtem el blogot írni. Lehet agyamra ment a hálaadás életérzés, nem tudom.
A jóságnak ezer és ezer jelentése van. Jónak lenni szubjektív, minden embernél mást jelent. Nagyon mást. Gyerekkoromban én például egy nagyon rossz gyereknek számítottam. Ma ezt hiperaktivitásnak mondják, és lekötik a gyereket. Még időben is változik, hogy mi a jó vagy mi a rossz. Például az ókorban jó ötletnek gondolták azt, hogy ólommal édesítsenek, vagy gyerekeket küldjenek a Szentföldre meghalni. Ma ilyeneket már nem teszünk.
Jó lehet egy ruha, egy főtt étel, egy film, egy nyaralás, egy smink vagy egy emberi tett. Ugyanaz a leves lehet valaki számára jó, másnak isteni és egy harmadiknak sós. Valamilyen szempontból az, hogy a jóság érzése vagy szintje különböző, az egy jó dolog. Lehet egy kék ruha valakinek jó, mert szereti azt a színt, de ettől lehet, hogy igazából nem jó, mert nem áll neki jól a kék szín. Akkor most jó az a kék ruha vagy nem?
Vannak dolgok, amikben szerintem mindenki egyetért. Nem jó az, ha egy ember megöl egy másikat, lop, vagy nem szedi fel a kutyakakit. Az jó, ha mosolygunk egymásra, ha a boltban előre engedjük a másikat, ha csak egy kólát vesz, mi meg nagybevásároltunk, vagy átsegítettünk egy idős nénit a zebrán. De mi van a kettő között?

Jónak lenni valamiben egy állapot, ami sosem ismétlődik meg. Ide most valamiféle Coelho idézet illene, de azért nem akarom túldrámázni. Az ember minden nap változik egy kicsit, a jobb irányba, vissza kicsit vissza a rosszabb felé, de talán a legtöbbünk célja az, hogy fejlődjünk, hogy jobbak legyünk mi magunk, vagy valamilyen képességünk.
Az, hogy ki miben szeretne jó lenni egyéni preferencia kérdése. Én mondjuk a sminkelésben szeretnék jobb lenni, van, aki ezt magasról letojja, mert szerinte felesleges. A súlyemelő 250 kilót akar megemelni, erre meg én gondolom, hogy tök felesleges. A cél talán az, hogy mindenkinek legyen valami olyan egyéni képessége, amiben jónak érzi magát, és amiről azt gondolja, hogy fejlődnie kell. Szerintem még a tolvajoknak és rossz embereknek is van ilyen igénye, ez persze nem túl jó a társadalom számára.

Miért is jó a jóság felé támasztott igény?
Mert előre visz. Jó lehet, hogy csak lelkileg, mert mondjuk a tökéletesen egyforma tusvonal meghúzásából valószínűleg az ezt tudók 99.999%-a nem profitál anyagilag, ugyanígy a tökéletes húsleves főzők sem. De van egy másik profit, amiből persze kenyeret venni nem lehet, de fontos. Dolgozunk napi 8 órát, ellátjuk a háztartást, alszunk, hasonlók. Ezekkel elmegy 20 óra egy napból (gyerek nélkül). Marad 4 óra, amikor nem azon agyalunk, hogy jajj, nem hagytam-e ki valamit az excelből a melóban, tettem-e elég sót a kajába, nem felejtettem-e ki valamit a bevásárlásból. 4 óra, ami felett rendelkezhetünk, amiről mi döntjük el, hogy múzeumba megyünk, TV-t nézünk, olvasunk, megtanulunk kötni, sétálunk a párral, vagy a magunk kedvéért nekiállunk századszorra a tökéletes húslevesnek, és nem csak azért, mert enni kell. Amikor leülsz, hogy akkor most valamiben én jó leszek, amitől nem leszek előrébb az életben, de nekem fontos ez.
Sokaktól hallottam már, hogy utálják a munkájukat, utálják a szituációt, amiben vannak, de nem tudnak mit kezdeni vele, ez van. Egy ilyen kis jóságra való törekvés ki tud húzni egy ember a lelki mélységből, abból, hogy értéktelennek érezze magát. Mindenkiben van valami jó, csak legfeljebb nem tud róla. (tudom közhely, de igaz)
A másik jóság az emberi jóság, a sima egyszerű mindennapi megnyilvánulásaink. Az a bizonyos mosoly, a boltban előreengedés, és a zebra esete. Sokszor hallom a kifejezést, hogy a „bunkó pestiek”, ami túlzás, csak sokan vannak, és mindenki siet. De mennyiből tart előreengedni valakit, vagy csak nem fellökni. Szerettem Budapesten lakni, 6 évből több részen is sikerült, és tényleg vannak különbségek az emberek viselkedésében, de a lényeg nem is ez. Hanem, hogy mennyiből tart, ha nem is jónak lenni, csak nem rossznak. Nem beállni a sorba a másik elé, nem azt mondani a Mekiben, hogy „két sajtburger lesz”, hanem „két sajtburgert kérek”, vagy nem ráfújni a cigifüstöt a másikra.
Tudom, hogy ha 20 kedves emberrel találkozol, utána az az egy bunkó agyoncsapja napod, és utána rossz kedved tud lenni. Vannak, akik érzékenyebbek, és vannak, akik kevésbé. Én az érzékenyebbek közé tartozom, engem egy bunkó kasszás komolyan megbánt, és utána csak szomorúan bandukolok, lehangolva. De nem akarok falat építeni magam köré, mert akkor a jót sem tudom befogadni. A férj erre azt mondja, hogy a lelkem egy virágoskert, színes lágy szárú sérülékeny kis virágokkal, és rájuk nagyon kell vigyázni.

Személyes események, gondolatok következnek.
Júniusban voltunk Magyarországon utoljára, és azt kell mondanom, nem vágyom vissza. Miután vagy tízen fellöktek a villamoson, miközben a fiatalok valami borzasztó zenét hallgattak szotyolázás közben, én elkezdtem magam rosszul érezni. Miután leszálltam a villamosról és vártam egy keveset az ismerősömre még többen fellöktek a 3 méter széles járdán. Nekem még életemben nem volt pánikrohamom, vagy ilyen jellegű bajom, de ekkor remegett a kezem, a lábam, én izzadtam, majd mikor megérkezett a csajszi, dadogtam. Van, akiből ezt váltja ki, amiről mások azt gondolják, hogy tökre oké. A jónak levés ott kezdődik, hogy a másikat észrevesszük, és nem bántjuk.
Jó vagyok a főzésben. Fogalmam nincs, hogyan történt ez, mivel otthon semmit sem tanultam a főzésről. Kicsi volt a konyha, anyám meg nem bírt ott elviselni senkit, amikor jött, ment, mert mindig útban volt az a második személy. Egyszer csak így lett ez a képességem, aminek nagyon örülök. Volt egy másnapos vasárnap reggel, amikor megcsináltam a szokásos rántottát, és az egyik barátnő nálunk aludt a buli után. A mi kedvenc rántottánkat nem bírta megenni, mert annyi volt benne a hagyma, hogy attól ő kipurcanna. Sosem gondoltam ilyenre. Ettől még az a legjobb rántotta, legalábbis a férj szerint, és az ő véleménye a legfontosabb.

Amiben nem vagyok különösen jobb, mint mások, viszont nagyon szeretnék jó lenni az a sminkelés. Sajnos Magyarországon arra nem volt pénzem, hogy suliba járjak, itt meg főleg nem lesz, mert ezer dollárokban számolják a dolgot. Szeretnék fejlődni, új dolgokat megtanulni, szebbeket alkotni. Ez egy célom, ami sokat segített tavaly télen abban, hogy egyedül a mínusz 30 fokban, a bezártságban ne essek bele abba a bizonyos elköltözöttek depressziójába. Néztem a videókat, töltöttem fel a cuccokat a Krémmániára, nézegettem a blogokat, tanultam, figyeltem, és élveztem. Ez azóta is így van. Vannak, akik szerint egy szép smink érték, mások szerint értéktelen idő és elpocsékolt pénz. Nem baj, ez nekem fontos.
Jó feleség vagyok, legalábbis a férj szerint a legjobb. Kompromisszumkész, törődő, meghallgató, szerető és szerelmes. A feleség dolog azért más, mint a barátnő egy kicsit. Itt más nem csak a randi és a l’amour van, itt bizony be kell osztani az időket a takarításra, a bevásárlásra, a mozira, be kell osztani a pénzt, hogy mire mennyi megy. Meg kell találni azt és azokat a dolgokat, amiket mind a ketten szeretnénk, jónak tartunk.
Jobb szeretnék lenni az angolban, mert bár angol környezetben élek, a mondás, hogy magától rá ragad az emberre ez nem igaz. Persze infót közölni könnyű, de választékosnak lenni, és sosem hibázni már nem könnyű. Ez egy életen át fog tartani, és ez az életem egyik legnagyobb kihívása, mivel nyelvérzékem az nincs, minden évben meg akartak angolból buktatni.
Olvashattátok az önismereti és kritikusságról szóló cikkemet, tehát tudott, hogy a hibákat könnyen észreveszem. Ettől nem gondolom magam rossz embernek, csak még nem találtam meg a módját, hogy ezt a képességemet kamatoztassam. Jó embernek gondolom magam. Sőt, néha olyan kicsit tündérkésnek, aki mindentől megrezzen, mindentől fél és sír. Nem félek egyébként semmitől, mert kemény csaj vagyok, de egy kicsit nem ebben a világban élek. Kicsit a szivárvány hídon túl, az unikornisokkal kacarászva egy tökéletes helyen.

Mindig szerettem másoknak segíteni, főiskolán, utána az OTP-ben konkrétan a segítés volt a feladatom, utána a sulis melóhelyemen rengeteg embernek segítettem, mindig tele volt az asztalom csokival. Valahogy ez nekem alapfelszereltségem, pedig ezt sem tanította senki.
A bloggal kapcsolatban néha kicsit elbizonytalanodom, hogy vajon ezzel segítek-e vagy sem. Van-e nekem ahhoz jogom, hogy valamiről azt mondjam, hogy az jó vagy rossz. És hogy azt hogyan mondjam. Mert ha van valami, ami egy kicsit rossz csak, azt valahogy éreztetni kell ahhoz képest, ami tökéletesen az utálat tárgya. Most hogyan is kéne azt leírni, ha egy sampon tönkretette a hajam úgy, hogy abból más ne azt érezze, hogy én csak simán egy szemét alak vagyok. Ha leírom azt a bizonyos „szar” szót akkor az alpári, és milyen dolog már. Szeretnék ebben úgy jó lenni, hogy magam közben jónak és hasznosnak érezzem. Most az rossz, ha valaki ír egy „Nem jött be” típusú cikket? Vagy jó? Milyen szavakat engedhetek meg magamnak?
Sosem adok pénzt vagy cigit tarháló embereknek. Meg egyébként senkinek sem. Nem szoktam adakozni sem. Ettől még nem vagyok rossz ember szerintem. Viszont nem dobom el sosem a szemetet, ettől meg nem vagyok jó ember, ez csak normális. Nem csinálok disznóólat egy boltban, mindig mindent visszateszek a helyére, ettől az eladó azt gondolja, hogy jó fej vagyok, pedig nem, csak normális.

Jó embernek tartom magam. Kedvesnek, segítőkésznek. Korábban agresszív voltam, és talán alpári is. Agresszív most is tudok lenni, de már kifinomultabban kezelem (próbálom) a helyzeteket. Ez is egy jó dolog, fejlődés apránként.
Az igazságtalanságot és a hazugságot nagyon nem bírom, ez sokszor okozott már problémát az életben, de jónak gondolom, hogy nem tudok ezek felett csak úgy elsiklani. Ez akkor most egy paradoxon vagy mi? Olyan, ami rosszat okoz, de mégis jó.
Ezzel megalkottam a „jó” szót legtöbbet használt cikket. Ígérem, nem fogok sok ilyen szuper elmélkedős cikket írni, de van, amikor a gondolatok másfelé mennek, és nem éppen egy szemceruza a központi téma.
Ne feledjétek! Jónak lenni egy mosollyal kezdődik!
Ti miben vagytok a legjobbak?


4 megjegyzés:

  1. Ez az első bejegyzésed, amit két lépésben olvastam el, mert menet közben elkalandoztak a gondolataim! :)
    Jó kis gondolatébresztő-ébresztő írás, szeretem, amikor megfogalmazod az élet nagy dolgait, és kitárulkozol.

    Én az "egyetemes jó" fogalmán szoktam agyalni, hogy vajon létezik-e olyan. Ha igen, vajon belénk kódolt, velünk született értékek rendszere, vagy elődeink nyomán tanult dolog?

    Minden kultúrának van sajátos értékrendszere, ami mentén egy adott társadalom működik, ez tény. Én azonban szeretném hinni, hogy létezik egy olyan értékrendszer, amely valamennyi kultúrában azonos....ami az emberiséget egyetlen működő közösséggé tudná kovácsolni.

    Úgy érzem, ez most talán azért nem érhető tetten nyilvánvalóan, mert az emberiségnek globálisan nincs rá szüksége....lenne, de nem nyilvánvalóan. Egy hirtelen külső beavatkozás, egy egész bolygót érintő katasztrófa, vagy hasonló, talán megváltoztatna mindent, mert egyetlen közösségként kellene helyt állnunk a fennmaradás érdekében.....olyan jókat lehetne beszélgetni ehhez hasonló témákról, alig bírok leállni vele, de inkább eldugulok.

    Jónak lenni szerintem nehéz, mert azzal jár együtt, hogy más emberek érdekeit egy bizonyos időre vagy tartósan a magunkéi elé helyezzük és aszerint cselekszünk.
    És ez a mondatom most olyan visszaolvasva, hogy rögtön vitába is szállnék magammal, ugyanis az van, most jövök rá, hogy jónak lenni nem egyenlő azzal, hogy olykor jót cselekszünk. Ha így vesszük, akkor sajnos én nem vagyok jó ember! :(

    Aztán itt van a jó és a rossz fogalma. Rég felnőttem már, de sokszor még mindig nem tudok különbséget tenni a jó-rossz=szép-csúnya fogalmak között!
    Van, hogy elhiszem, ami szép, az automatikusan jó, és a rossz az mindig csúnya.

    Hogy miben vagyok a legjobb?
    Még mindig nem tudom. Ismerem az erősségeim, gyengeségeim nagy részét, de azt, hogy miben vagyok a legjobb, még ma sem látom tisztán.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindennek van ezer oldala, ez egy jó kis téma, évekig lehetne róla magyarázni.
      Szerintem már az is jó, ha valaki el tudja dönteni, hogy valami jó vagy rossz, mert az is nehéz. Ha nem is mindenről, legalább sokmindenről.
      Az is jó, ha valaki felismeri, hogy mi a rossz, min kell változtatni. Hu ezen is el lehetne időzni egy pár évet.
      Örülök, hogy a sminkmentesség ellenére teszett a cikk :)

      Törlés
  2. Nagyon tetszett a cikk. Az a baj nemigen tudok hozzászólni újdonsággal, mert a szivárvány túloldalán az unikornisokkal vagyok ;)
    Azért most sajnálom, hogy nem vagy itt. Szívesen leülnék veled beszélgetni az élet dolgairól.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A szivárvány túloldalán levés nálam is megvan a legtöbb napon :)
      Én a távolból figyelő vagyok. Megvannak a hátráyai is az új világnak. Nagy teher tud néha lenni az évente egyszer odaát. De azért jobb itt :)

      Törlés

Archívum

Címkék

7 dolog A England A nyuszi fontosabb A világ dolgai Ajakápolás Alapanyagok Alapozó Alba botanica Állat Amazon Anastasia Beverly Hills Andalou naturals Anya Arany Arcápolás Arcpermet Arctisztítás Aromaleigh Avalon Organics Avéne Banila Co. Barbara Hofmann bareMinerls Barna Baviphat BB krém bDellium Tools BeautyBlender BECCA Bellápierre benefit Bevásárlás Biobolt Bioré Biosilk Bite BlackMoon Blog Bobbi Brown Bolt Bordó Boscia Bőszecset Bronzosító Budapest Burt's Bees By Nature Cargo China Glaze Ciaté Cica Cipő Clarisonic Clinique Colors by llarowe Coloured Raine ColourPop Cozzette Cruelty free Cupcake Polish Csacsogós Csütörtök Díj Divat DIY Dose os Colors EBay Ecset Ecsetmosás Edmonton Ékszer Elektromos Elérhetőségek Elfogytak Elizabeth Arden Én Érdekes Essie Estée Lauder Etude House Fátyolmaszk Fényvédő Fésű Fogápolás Fogkrém Folyékony rúzs Fonás Forever Flawles Fresh Frizura Fun Fun Lacquer Gabriel Glitter Goodal Gosh Gyerek Haj Hajfesték Hajfestés Hajlakk Hakuhodo Hámlasztó Havi_kedvencek Highlighter Hogyan lettem én dolgozó ember? Holika Holika ILNP Inglot Innisfree IPSY It's skin Jeffre Star Joico Jolse Kaja Kanada Karácsony Kat Von D Kedvenc Kék Kell a Púder! Kellék Kenyér Kérdezz-felelek Készülj velem! Kezekre Kézkrém Kiegészítő Kísérlet Kismama Kollekció Kontúr Koreai Korrektor Költözés Köröm körömlakk Közlekedés Krém Kryolan Kuka Kedd L'occitane La Ritzy Lancome Laura Mercier Lemosó Lila Lime Crime Lit Cosm. London LookFantastic Lottó Lunatick Cosmetic Labs MAC Magánvélemény Magyarország Make Up For Ever Makeup Geek Maszk Meglepi doboz MELT Mindenapi társaim Mindenes Missha Mitől lettem ma szebb? Morphe Muttart Conservatory Műszempilla Narancs NARS Natúr NCLA Nem jött be Neon Nexxus Notoriously Morbid Nyaralás Nyereményjáték NYX OCC OFRA Online rendelés OPI Óra Outfit Overtone Öltözködés Összehasonlítás Paletta Parlament Physicians Formula piCture pOlish Piercing Piros Pirosító Pixi Polished by KPT Powder Perfect Pretty Serious Cosmetics Primer Projekt Púder Radír Real Techniques REN Repülő Revlon Rica Rimmel ROC Rólam Rózsaszín Ruha Rúzs Sally Hansen Sampon Sárga Secret Key Sephora Shiseido Shu Uemura Sigma Skinfood Smashbox Smink Sminklemosó Sonia Kashuk Southgate Mall SPF Stila Sugarpill Sukin Suva Beauty Szájceruza Szájfény Szájravalók Szappan Szárazsampon Szemceruza Személyes Szemfesték Szemhéjalap Szemkörnyékápoló Szemöldök Szemöldökceruza Szempilla Szempillaspirál Szivacs Szürke TAG Tárolás Tarte Táska Tél Testápolás Testradír Testre Teszt The Body Shop the SEAM theBalm TinkeldT Tonik TonyMoly Too Faced Unboxing Urban Decay Uriage Utazás Utcakép Ünnep Városnézés Vásárlós Vasárnap Vattakorong Vegán Vendégposzt Vichy Video Vitamin Webshop WEM Yamuna Youtube YPSY Yves Rocher Z paletta Zenzero Ziaja Zoeva Zöld Zsákmány