2015. december 10., csütörtök
Egy éve Kanadában
Következzen egy
összefoglaló az elmúlt egy évről. Ez egy személyes rész lesz, amit néhol sírva
írtam meg, de nagyon jól esett, mert kijött belőlem minden, aminek már ki
kellett volna korábban is.
Amikor December elsején ide beköltöztünk éppen jól meg voltam fázva. Három napig minden a földön volt, mert egyszerűen nem tudtam megmozdulni sem. Ezzel nagyjából egyidőben hagytam abba a cigizést. Tök újfajta kaják, cigi nélkül. Aki egyszer a dohányzást abbahagyta az tudja, mivel jár ez emésztés ügyben. Hiába ettem a rengeteg gyümölcsöt és joghurtot, ez nem volt egy jó korszak a belecskéimnek.
Boltok, boltok, bevásárlás |
Decemberben leginkább
kisebb nagyobb dolgok beszerzése volt a dolgom. A fogmosópohártól a
pluszágyneműig mindenfélék. Elég gyorsan el is telt a karácsonyig tartó idő.
Karácsonykor Skypon
beszéltünk mind a kettőnk családjával, mókás volt. Szegény nagymamám nem
értette, hogyan kerülök a monitorra, de megbizonyosodhattam arról, hogy mind a
4 tyúkja megvan, de nem tojnak rendesen. Szerencsére volt bennem annyi bor,
hogy utána ne bőgjek, mert ő hiányzott a legjobban. Ekkor még nem tudtam, hogy
akkor fogom utoljára látni. Annyira vidám volt, annyira örült, és annyira picik
voltak a szemei.
A karácsony környéke jó
volt, mert a férj sokat volt itthon. Édes háromasban, mint egy kis család
együtt, nyugiban. A szilveszter is jó volt. Lementünk a térre, iszogattunk
itthon, éjfélkor meg az ablakból néztük a tűzijátékot. Innen a 25-dikről ez egy
egészen remek élmény.
A január gyorsan telt,
pedig itthon kotlottam a jellemzően -20 fokban és fél méter hóban.
A február már nem volt
olyan jó. Gyanús volt már nagyon a macska, hogy nem eszik. A bajuszszőrei is kezdtek hullani, meg egy
kicsit bénábban is mozgott. Korábban sosem esett le sehonnan, ekkor meg néha
lepottyant a kád széléről. Tudtam, hogy leukózisos, de mi abban a hitben
voltunk, hogy még sokáig jól lesz. Egyikünk sem merte hangosan kimondani, hogy
bizony itt valami nagyon nincs rendben. A bundája ugyanolyan szép volt, a szeme
élettel teli, a szerelme turbó fokozaton, de valami nem jó.
Az állatorvos egyből el
akarta altatni, amikor elvittük, hogy mizu. Most ezt így nem az angolom miatt
nem értettem, de úgy kiakadtam, mint még sosem. Az a macska mentett meg a
depressziótól, nehogy már csak úgy valaki elvegye tőlem. Kaptunk szteroidokat,
de ezt igazából csak mi kaptuk, hogy felkészüljünk az elkerülhetetlenre.
Akart élni. Megette a
gyógyszerét, küzdött, egy ideig. Majd egyik szerda reggel nem kérte a
gyógyszert és látszott rajta, hogy feladta szegény. Napokig ott sírtam felette,
de nem volt mit tenni, mentünk az állatorvoshoz elaltatni. Az utolsó
pillanatáig egy hős volt, egy igazi úrinő. Kapott egy szurit az infúziós csőbe,
majd egyszer csak eldőlt. Én meg mint egy 3 éves gyerek ott bőgtem felette egy
órát.
Most egy lila színű
urnában van itthon velünk. Nem tudom, hogy a cicáknak lehet-e kedvenc színe, de
azt hiszem az övé lila. Két hétig kb. meg sem szólaltam. A játékait még aznap
elpakoltam, hogy ne legyenek szem előtt, de Pihepuha szőrszálakat, azóta is
találok, és mint egy kattant elteszem őket.
Következő héten elment
dolgozni a férj, én meg egyedül maradtam. Most már teljesen.
Ezt látom fél éven át |
Két hét múlva kezdtem
jobban lenni. Meg volt beszélve a családi buli március 8-dikára vasárnapra.
Anyámék majd betolják a csirkelevest meg a másik 5 fogást (sosem esik túlzásba)
és amikor jön a kajakóma majd beszélek a Mamával. (ugye, csak ha anyáméknál
volt, akkor volt internetközelben). Március 8-dika van, de túl korán hívnak.
Ülök a reggeli WC-n és tudom. Amikor apám közölte velem, hogy nincs többé
nagyszülőm nem lepődtem meg, pontosan tudtam. Egy nap választott el tőle, hogy
még egyszer lássam, és ezt az egy napot nem kaptam már meg. Nagymamámhoz valami
nagyon különös kötelék főzött, nem tudnám szavakba önteni.
A hiánya a
tehetetlenség dühével keveredett, mivel nem tudtam hazamenni a temetésre. Sem
anyagilag nem volt elérhető sem időben akkor hirtelen. Az elmúlás egy
viszonylag természetes dolog, de szerencsétlen anyám meg ott volt egyedül a
gondolataival, és a halott anyjának a képével. Én meg itt ültem, és nem tudtam
mit csinálni.
Hú ezt így kiírni
magamból egyébként egy pszichológussal lazán felért.
Most ezt nem azért
írtam le, hogy bárki megsajnáljon, túl vagyok a téli-tavaszi
megpróbáltatásokon, csak azért, írtam le, mert jól esett, meg mert azért mert
be tudok sétálni a Sephorába Kat Von D-t venni, még nem ettől lesz jó valaki
élete. Ez talán egy nagy különbség, ha Európán belülre költözöl, vagy ha azon kívülre.
Szent Patrik napi móka |
A tavasz további részét
a Newcomers club igen intenzív látogatásával töltöttem. Szocializálódtam,
embereket és kultúrákat ismertem meg. Nem voltam jól. A barátok fogytak, és
féltem a közelgő júniustól, amikor majd hazamegyünk. Ami elérkezett és azt
éreztem, hogy senki sem vár haza. Nem is nagyon volt kedvem hazamenni.
Ezt a képet egy indiai készítette a bevándorlóklubból azon a napon, amikor felkapcsolták a szökőkutat |
Alberta Parlamentje |
Miért is mentünk el?
Akkor jött ez velem szembe igazán, amikor visszamentünk.
Három hetet töltöttünk
Magyarországon, hol Budapesten, hol Kecskeméten és 5 napot még Egerszalókon
nyaraltunk (boroztunk). Rengeteg inger ért. Ezeket lehetne akár egy külön
bejegyzésbe is tenni (volt ilyen), de nem szeretnék nagyon belemenni. Szóval
megerősödött bennem, hogy én már nem tartozom oda. Én nem szeretem, ha
fellöknek és bunkók velem. A nem szeretem nem jó szó rá, egyszerűen ettől én
szomorú leszek. Nem szeretem, hogy csak az jut előre, akinek jó a rokonsága,
benyomják valahova, vagy akkora a nyelve, hogy sosincs vége. Kivételek mindig
vannak.
Ezt 3 órán át lehet látni |
Majd a jeges semmit még 3 órán át |
Ami mindig is a
legjobban zavart, hogy mindenki a másikkal van elfoglalva. A saját
szarkupackája meg ott bűzlik a hátsó udvaron. Egy bloggerina fogalmazta meg
nagyon jól, aki Németországban (és véletlenül sem „németbe”) lakik, hogy
Magyarországon nem érezte magát otthon, Németországban sem, de otthonosabb.
Ilyen egy interkontinentális repülős kaja. Jég az van! |
A kecskeméti
Okmányirodában, vagyis (K)ormányablakban, vagy -nál, nem tudom, ott találkoztam
az igazi jó kis vidéki valósággal. Ott éltem 19 évet, ismerem. Ült mellettem
egy buta parasztlány, aki suk-süköl, nákol, az ő-zés elméletileg nem paraszt
csak tájszólás, de a fenéket nem paraszt. Szóval ő megmondta, hogyan kéne
működnie A NAGYBETŰS HIVATALNAK. Hogy a Mancikák nem dolgoznak, ő persze
ostorral úgy „közibük” csapna. Azt is megemlítette, hogy mivel az egyiknek ki
volt lakkozva a körme, és hogy arra bezzeg van esze meg ideje, nem hogy kapálna
helyette egy kicsit. Egyébként nem kérdeztem ezt a 150 kilós gyöngyszemet, csak
olvastam a telefonomon az indexet. Ezek a harmadik típusú találkozások csak így
jöttek és jöttek sorra. Hónapokig nem találkoztam ezzel a fajta
negatíváradattal, és hát padlóra küldött. Ez elől mentem el.
Az elől, hogy halottak
napján meg kell számolni a virágokat és a mécseseket, hogy ki vett többet,
drágábbat. Az elől, mert meg kell felelni, mit szólnak a szomszédok. Hogy nézek
már ki orrkarikával, mint egy disznó, vagy mint aki fennakadt a szögesdróton
(megtörtént). Az elől, hogy mártírkodás megy a jajj, mennyit dolgozom, de még
sincs, semmi látszatja. Az elől, hogy az első kiskert csodálatos, de a hátsó
meg szeméttelep. Ezt az emberek lelkére gondoltam, de a valóságra is igaz. Míg
vidéken sokkal több a hozzá nem értő megmondóember szerintem, addig Pesten
lehet, hogy van egy diplomája, de olyan sok egyszerűen rosszindulatú ember van.
Minden munkahelyemen volt legalább egy gonosz ember. Nem feltétlen velem, de
valaki mindig utált valakit, de senki sem tudta az okát. Most senki sem utál,
nem lesz mindenki a legjobb barátnőm, de alapvető tisztelet van egymás felé.
A szomszéd és a tehén
mondást pedig mindenki ismeri.
Torontó visszafelé |
Júniusban alig vártam,
hogy végre visszajöjjünk. Baromi ciki, de egyszerűen sok volt. Ahogy leszállt a
repcsi Edmontonban és Tim Hortons-os kávémat iszogattam, egyből otthon éreztem
magam. Tök ciki. Tudom, hogy akik ezt a blogot olvassák nem ilyenek. Sajnálom,
hogy így gondolom, de most ez van, nem én leszek az első, aki ezeket leírja.
Mindennapi kenyerem, azaz kávém |
Június végén lett két
új cicánk. Eleinte kicsit csalódott voltam, mert én nem két új cicát szerettem
volna, hanem visszakapni az én tökéletes Pihe cicámat. Ettől még persze imádom
őket, csak meg kellett tanulnom, hogy ők nem ugyanolyanok, mint a másik volt.
Sőt még egymásra sem hasonlítanak. Minden nap megköszönöm nekik, hogy vannak
nekem. (a kanapé nem köszöni, szegény szét van kaparva)
Ha a magazint is szemügyre veszitek, láthatjátok, hogy a macskának kiváló ízlése van. Csak az 50 ezres rúzsra feküdt rá. |
Aztán ekkor jött az,
hogy akkor írom a blogot (áprilisban kezdtem, de ekkor csak vaktában és
titokban). Egyrészt a beauty vonal jó ideje érdekel, és bújom a blogokat,
másrészt szeretném átadni valamennyire az itteni kultúra egyes részeit, a
pozitív gondolkodást, az elégedettség érzését. (Nem, nem fogok életviteli
tanácsokat adni, sem Coelho idézeteket közzétenni)
Augusztus elsejétől a
dolgozó emberek táborát gyarapítom. Nincs különösebben menő munkahelyem, egy
bolt, menőbben üzlet, ahol mondjuk azért elég király cuccokat lehet kapni.
Eleinte, még tavasszal anyám baszogatott, hogy miért nem megyek el takarítani.
Nem mentem volna. Lehet, egy pofátlanul hangzik, de nem fogok takarítani, nem
azért tanultam, és nem ezért hagytam ott a bőrfoteles irodai melómat.
Szerencsére van jó helyem, a boltban, aminek a mindennapjait szombatonként
követhetitek.
Az ősz eltelt,
szerencsére csak a végére érkezett meg a hó. A munkában hullámzik a kedv, de a
célok megvannak. A lakás alakul, szépen lassan olyan lesz, mintha évek óta itt
laknánk.
A jogsim első fele
készen van, de arról majd írok külön.
Az új nemzeti étel |
Nem történt túl sok
minden egy év alatt. Vagy rengeteg minden történt? Mihez képest persze.
Amit érzek, lelkizés,
meg gondolatok a jelenből az a következő bejegyzésre marad.
Köszönöm, hogy végigolvastad ezt a
részt (is).
A szívemből volt egy szelet.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Archívum
-
►
2016
(226)
- ► szeptember (14)
-
▼
2015
(232)
-
▼
december
(25)
- Gondolatok a költözéssel, mindenfélével, bloggal k...
- Black Friday, a szépségápolási nagybevásárlás
- KUKA KEDD 18. HÉT
- The Body Shop Adventi naptár 2015 összegzés
- NYEREMÉNYJÁTÉK
- The Body Shop Adventi naptár 4. heti meglepetések
- Karácsony nálunk
- Öltöztessük ünneplősbe szemeinket a Stilával
- KUKA KEDD 17. HÉT
- The Body Shop Adventi naptár 3. heti meglepetések
- Kat Von D Mi Vida Loca Remix, a színek szivárványo...
- Mosás, avagy ez hogyan működik nálunk
- Kat Von D Mi Vida Loca Remix, a színek szivárványo...
- KUKA KEDD 16. HÉT
- The Body Shop Adventi naptár 2. heti meglepetések
- Vásárlós Vasárnap Black Friday: a ruhák
- Hogyan lettem én dolgozó ember? Tizenharmadik meg...
- Egy éve Kanadában
- KUKA KEDD 15. HÉT
- Real Techniques összecsukható ecsetcsalád
- The Body Shop Adventi naptár első heti meglepetések
- Szombat reggeli gondolatok
- Készülj velem! – Kat Von D Shade and Light kontúrp...
- Tél, ami már hetek óta elkezdődött
- Novemberi kedvencek
- ► szeptember (27)
-
▼
december
(25)
Címkék
7 dolog
A England
A nyuszi fontosabb
A világ dolgai
Ajakápolás
Alapanyagok
Alapozó
Alba botanica
Állat
Amazon
Anastasia Beverly Hills
Andalou naturals
Anya
Arany
Arcápolás
Arcpermet
Arctisztítás
Aromaleigh
Avalon Organics
Avéne
Banila Co.
Barbara Hofmann
bareMinerls
Barna
Baviphat
BB krém
bDellium Tools
BeautyBlender
BECCA
Bellápierre
benefit
Bevásárlás
Biobolt
Bioré
Biosilk
Bite
BlackMoon
Blog
Bobbi Brown
Bolt
Bordó
Boscia
Bőszecset
Bronzosító
Budapest
Burt's Bees
By Nature
Cargo
China Glaze
Ciaté
Cica
Cipő
Clarisonic
Clinique
Colors by llarowe
Coloured Raine
ColourPop
Cozzette
Cruelty free
Cupcake Polish
Csacsogós Csütörtök
Díj
Divat
DIY
Dose os Colors
EBay
Ecset
Ecsetmosás
Edmonton
Ékszer
Elektromos
Elérhetőségek
Elfogytak
Elizabeth Arden
Én
Érdekes
Essie
Estée Lauder
Etude House
Fátyolmaszk
Fényvédő
Fésű
Fogápolás
Fogkrém
Folyékony rúzs
Fonás
Forever Flawles
Fresh
Frizura
Fun
Fun Lacquer
Gabriel
Glitter
Goodal
Gosh
Gyerek
Haj
Hajfesték
Hajfestés
Hajlakk
Hakuhodo
Hámlasztó
Havi_kedvencek
Highlighter
Hogyan lettem én dolgozó ember?
Holika Holika
ILNP
Inglot
Innisfree
IPSY
It's skin
Jeffre Star
Joico
Jolse
Kaja
Kanada
Karácsony
Kat Von D
Kedvenc
Kék
Kell a Púder!
Kellék
Kenyér
Kérdezz-felelek
Készülj velem!
Kezekre
Kézkrém
Kiegészítő
Kísérlet
Kismama
Kollekció
Kontúr
Koreai
Korrektor
Költözés
Köröm
körömlakk
Közlekedés
Krém
Kryolan
Kuka Kedd
L'occitane
La Ritzy
Lancome
Laura Mercier
Lemosó
Lila
Lime Crime
Lit Cosm.
London
LookFantastic
Lottó
Lunatick Cosmetic Labs
MAC
Magánvélemény
Magyarország
Make Up For Ever
Makeup Geek
Maszk
Meglepi doboz
MELT
Mindenapi társaim
Mindenes
Minimalista
Missha
Mitől lettem ma szebb?
Morphe
Muttart Conservatory
Műszempilla
Narancs
NARS
Natúr
NCLA
Nem jött be
Neon
Nexxus
Notoriously Morbid
Nyaralás
Nyereményjáték
NYX
OCC
OFRA
Online rendelés
OPI
Óra
Outfit
Overtone
Öltözködés
Összehasonlítás
Paletta
Parlament
Physicians Formula
piCture pOlish
Piercing
Piros
Pirosító
Pixi
Polished by KPT
Powder Perfect
Pretty Serious Cosmetics
Primer
Projekt
Púder
Radír
Real Techniques
REN
Repülő
Revlon
Rica
Rimmel
ROC
Rólam
Rózsaszín
Ruha
Rúzs
Sally Hansen
Sampon
Sárga
Secret Key
Sephora
Shiseido
Shu Uemura
Sigma
Skinfood
Smashbox
Smink
Sminklemosó
Sonia Kashuk
Southgate Mall
SPF
Stila
Sugarpill
Sukin
Suva Beauty
Szájceruza
Szájfény
Szájravalók
Szappan
Szárazsampon
Szemceruza
Személyes
Szemfesték
Szemhéjalap
Szemkörnyékápoló
Szemöldök
Szemöldökceruza
Szempilla
Szempillaspirál
Szivacs
Szürke
TAG
Tárolás
Tarte
Táska
Tél
Testápolás
Testradír
Testre
Teszt
The Body Shop
the SEAM
theBalm
TinkeldT
Tonik
TonyMoly
Too Faced
Unboxing
Urban Decay
Uriage
Utazás
Utcakép
Ünnep
Városnézés
Vásárlós Vasárnap
Vattakorong
Vegán
Vendégposzt
Vichy
Video
Vitamin
Webshop
WEM
Yamuna
Youtube
YPSY
Yves Rocher
Z paletta
Zenzero
Zero Waste
Ziaja
Zoeva
Zöld
Zsákmány
.tudom, milyen erzesrol irsz. En szeretek hazamenni, foleg a csaladhoz, baratokhoz....de Magyarorszagon elni (most) semmikepp sem szeretnek. Ahogy felszallunk a gepre ide, visszafele, maris jon a jo erzes, a lazasag, a jokedv, az elfogadas. Talan tudod mirol beszelek :)
VálaszTörlésMost mondhatnám, hogy neked könnyebb, mert csak egy óra az eltérés, denem mondom. Ha valaki akar velem is pont annyit tud beszélni, mint azzal aki egy órára van...
TörlésPontosan. Sőt Magyarországon már-már hiányoztak a kínaiak, indiaiak, filippinók :)
Tetszett, várom a folytatást.
VálaszTörlésMár csak egy lesz, de iyekszem minél hamarabb öszzetenni
TörlésSajnálom a sok rossz dolgot, de azért alakulnak a jók is, arra kell koncentrálni! :)
VálaszTörlésRengeteg jó dolog történt.
TörlésA rossz doldok rosszaságának érzése az emberben felerősödik, ha egyedül van.
De szerencsére már nincsenek rossz dolgok, és nem is vagyok egyedül. jupppé
Én sem titkoltam soha, hogy külföldre vágyom, itthon is mindenki tisztában van vele, és elfogadták, hogy nekem külföld a minden. Lehet, hogy pesszimizmus szintjén semmiben sem különbözöm az "átlag magyartól", de valahogy mégsem érzem szükségét annak, hogy mások beszóljanak, hogy miért ezt tanulom (hiszen úgyis csak a Mekibe mehetek vele krumplit sütögetni), miért ez a hobbim, miért ez érdekel, és miért nem az, miért irodalomból vagyok jó, és miért nem matekból (mert hát a matekban van a pénz, tudjuk!)...Egy egész regényt tudnék erről írni, de nem teszem, szerintem ebből is pontosan leveszed már, hogy mire gondolok :)
VálaszTörlésMegnyugtatásképpek a matekpártolóknak, mindig is ötös voltam matekból, de nem gazdagodtam meg, sőt az integrálásnál a főiskolán még meg is utáétam.
TörlésPersze.
Nekem a bátyámék vegák, ergó hülyék.
Remélem összejön a költözés, hátha Erasmusal, azért az könnyítés. Ha nem is örökre, csak, hogy kinyíljon a világ :)
Megértem az érzéseidet a hazalátogatással kapcsolatban. Mi 10 éve nem jártunk otthon és még mindig nincs bennem sóvárgás az iránt hogy akárcsak nyaralni is haza térjek.
VálaszTörlésNekünk most adott a lehetőség az első pár évben, de magamtól már nem vennék repjegyet. Vannak dolgok, emberek akik hiányoznak, de a de nagyobb.
TörlésVan olyan kollégám, aki 20 éve nem volt a saját orszáhgában, az nagyon urva lehet.
Azt sem tudom hol kezdjem...
VálaszTörlésNekem tavaly szeretett malackám halt meg. Itthon nem kaptam meg a hamvait...pedig el akartam hozni én is. A mai napig sírni tudok, ha rá gondolok. Azóta saját állatkám nincs. Majd egy kis kutyát szeretnék. Mert én valahogy úgy vagyok vele vagy Ishida vagy más malac nem kell. De a szomszéd cicáról mi gondoskodunk 5 éve. Illetve a másik fogadott cica atszökött a szomszéd házba és nem jön vissza. Hiába hozzuk el, visszamegy. Ott van egy másik macskapajti. Szerencsére gondoskodnak róla a szomszédok. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy tudom mit érzel a cicád miatt.
Félvér lévén én is látom a különbséget magyar és külföldi között, de azt már Úgyis beszéltük :)
Részvétem a mamád miatt :(
Örülök, hogy nyilvánosan is blogolni kezdtél. Hamar a kedvencem lettél:) maradj mindig ilyen ^_^
Van akinek kedvence, van akinek minden más, csak nem a kedvence :) de ez várható volt.
TörlésKöszönöm.
Ha a szakadó hóba nem csúszok seggre ilyen maradok :)
Köszönöm szépen ezt az írást! A személyes részeket különösen.
VálaszTörlésNagyon fontos, hogy az embernek kinyíljon kicsit a világ! Ma Mo-n az utazás sajnos luxus, mindegy, hogy belföld vagy külföld, pedig az utazások során tapasztalt új dolgok fejlesztenek igazán... Pont emiatt ilyen szomorú a politikai és társadalmi helyzet most. Mi még Bp-n vagyunk, de néhány éven belül költözünk.
Pont most mutatott a férj egy 1983-as előadást. Egy volt KGB ügynök magyarázza el angolul, hogy anno Sztálin hogyan vette át az uralmat a volt szovjet országokban. Pontosan ugyanaz történik most Magyarországon. Központosítás, az oktatás szétverése, a felsőbb szintű tanulás ellehetetlenítése. Szomorú.
TörlésSajnos nem sajnos, de egyre többen mennek, és nem biztos, hogy visszatérnek.
Nektek melyik ország a cél, vagy melyikek?
Igen, nagyon ijesztő... És rengetegen nem vesznek tudomást erről, sőt, sokan elhiszik a blablát, amivel etetik őket.
TörlésTöbb célország is szerepel, köztük Kanada is, de erről többet nem írnék még. Éppen ezért,nekem nagyon hasznosak az utazással, költözéssel, új kultúrával kapcsolatos posztjaid. :)Pláne költözés és cicák - október óta befogadtunk még egy kis rosszaságot, úgyhogy 4-en vagyunk már mi is. :)
Költözéssel kapcsolatban még egy részt terveztem, é mivel megcsúszott a dolog egyéb témák miatt ez egyben egy évzáró lelkizés is lesz.
TörlésHa van tipped vagy érdekel valamilyen téma a külföldi élettel kapcsolatban, akkor nyugodtan írd meg,megnézem, mit tudok róla.
Kiscukinak állatútlevél, chip, mindent, hogy egy helyen legyen minden cucca kétnyelvű papíron.
Nagyon jó volt ez az írás is.Cicás részek is kedvenceim bár ez kicsit szomorú volt :( Férjeméknek mindig is voltak macskáik.Mindegyik más személyiség jegyekkel bírt.Mivel kijáró macskák voltak egyik sem volt hosszú életű, betegség vagy baleset mindig közbeszólt. Szeretem olvasni milyen más országban élni.Én úgy érzem,hogy eljöttünk otthonról kinyílt a világ.Más leszel változol,mert tudod csak egymásra számíthatok.Nincs itt a barátnő,szülő.Mi kapcsolatunkat is csak megerősítette bár addig is ő volt a legjobb társam mindenbe.Lányunk 12 volt ő abszolút nem is akar visszameni. 5 éves volt mikor először külföldre akartunk költözni bárcsak korábban tettük volna! Érdekes, mert nagyon várom hazalátogassunk, de utánna nagyon vissza is akarok jönni! Plusz cicás képek mindig szuperek gondolom nem hagynak unatkozni egy pillanatra sem!
VálaszTörlésVan pár kolléganőm, akiknek a szülei költöztek ide. Hu nagyon hálásak a sorsnak. Egyrészt mert nem kellett küzdeniük a nyelvtanulással, másrészt mert ide, az egyik legjobb helyre születhettek. A volt dél-szudáni kolléganőm nem is volt soha Dél-Szudánban.
TörlésHazamenni innen egy egész nap és utána ott a jetlag, ami nagyon nem poén, azért ez is elvesz a kedvből.
A fekete cica nem hagy élni az biztos. Amit lehet tönkretesz :) De Szöszmösz egy tündérke. A fekete még pluszban a pózolás mestere. Bármit fényképezek, bárhol, jön és melléfekszik. Az összes képen úgy szerepel, hogy ő feküdt a kozmetikai cumó mellé. Cukiság.
Érett gondolatokkal telt gyöngyszem volt ez a bejegyzés, sírtam, nevettem egyszerre, Pihe cica és a nagyid tyúkjai....élmény-és emlékáradat, mindez őszintén, szívből és szeretettel....a szívem csücskében élsz már, ugye tudod?
VálaszTörlésSajnos, most volt egy kis kihagyásom, rég látogattam hozzád, elhavazódtam kissé, de már megvan a ritmusom, és a lelki egyensúlyom, és újra járom a kedvenc helyeimet! :) Jó itt nálad, friss levegőt szívok.
Nem tudom, érzem :) megtiszteltetés :)
TörlésHiányoztál ám rendesen. Van mit olvasni, mert nem tudok megállni (max a fényképezés nem megy).
Ehhez most csak annyit írok, hogy nagyon szerettem olvasni! ... és nemcsak Te sírtál...
VálaszTörlés:) romantikus regényeket kellene írnom :)
Törlésel ne kezdd, azt nem biztos, hogy olvasnám... :) hogy utaljak egy másik bejegyzésedre,tavaly kaptam ajándék gyanánt egyet a címét sem tudom ... végig szenvedtem... és ez az élmény meggyőzött, hogy a krimik és történelmi könyvek inkább a világom :)
TörlésTudtam én, hogy a könyv egy gonosz ajándék, ha nem találjuk el az ízlést. Nem tudnék egyébként könyvet írni, annyit egy helyben ülni.
Törlésén a kutyám szőrét szedegettem, és tettem el emlékbe, miután el kellett altatni.
VálaszTörlésŐszinte, megindító írás volt. Remélem hamar megtalálod a boldogságodat :)
Köszönöm :)
Törlésén nem vágyom külföldre, mégis megértelek :) meg én ezt érzem, ha "hazamegyek" vidékre, pestről. igaz, Mo.-n belül, de teljesen más életérzés, és már itt vagyok otthon :)
VálaszTörlés