Frozen Beauty from far away: Státuszszimbólum

2016. július 2., szombat

Státuszszimbólum

Ezt a szót az egyik kommentből ragadtam ki, ami a Hype című bejegyzéshez érkezett. Egyből ott maradt a szemem, hogy hu, erről megint csak 10 oldalt lehetne írni.

A kérdést feltettem nektek és egy blogos csoportban, hogy ki mit gondol arról, hogy mi számít manapság státuszszimbólumnak. Sokan írtak tök jókat, és csak egy ember írta a blogos csoportban, hogy „Embereket tárgyakról megítélni? Gondolkodjatok kicsit!”. Most nem tudom, hogy ezt trollkodásnak szánta vagy selyempapírba csomagolva éli az életét, de én biztosra veszem, hogy a tárgyakról való megítélés létező dolog.

Kezdjük a fogalommal, mint mindennek az alapja. A státuszszimbólum szóra az internet nagy többségében két különböző definíciót adott ki. Az egyik, amikor az emberek a mindennapi tárgyaikon keresztül fejezik ki gazdasági és társadalmi hovatartozásukat. Majd több helyen találtam egy kicsit az előzőtől eltérő definíciót, ami inkább a hova tartozás vágyát jeleníti meg külsőségekben. Amikor valaki nem tartozik a Gucci táskások klubbjába, de szeretne, és ezért sok mindent megtesz, tehát ez csak egy igény, a valahova tartozáshoz.

A magyar nyelvű fogalmak az interneten minden esetben tárgyakról szóltak. Most maradunk is a tárgyaknál, mert a tárgyakat akartam központba helyezni, de egy kis kitérőt megengedek. Az egyik Facebook kommentelő írta, hogy a kitűnő iskolai bizonyítvány az miért nem státuszszimbólum, miért lesz valaki stréber és ciki, ha sokat tanul, ha már az az egy dolga van. És bevillant valami. Van nekem jó pár ázsiai kollégám, főleg indiai, filippínó és bangladesi. Vesznek szép ruhákat, szórakoznak, élnek, de az első és a legszentebb az iskola, és hogy a gyerekből legyen valami. Ez egyik menedzsernek a lánya 29 éves és mindig elmondja, hogy a lányának 2 diplomája van és hogy milyen jó állása hozzá. Az hogy ezt Michael Korsban mondja, az senkit sem érdekel. Kitérő vége.

Az én elképzelésem a régmúlttal kapcsolatban, hogy a státuszszimbólumok a foglalkozásokból jöttek. A bankár bankárnak nézett ki az utcán is, a postás egy komoly hivatali személyként volt elkönyvelve (az is, de talán ma már nem becsüljük őket eléggé), vagy a doktorok a fehér köpenyben. 100 éve doktornak lenni maga volt a státusz. Ma külföldre költöznek, vagy csak örülnek, ha levehetik végre a köpenyt.

Talán bankárnak kinézni még mindig menő. Legalábbis a 19 éves tetőtől talpig öltönyben és pingvinben rohangáló frissen érettségizett, de topmenedzseri pozícióra törőkből ezt gondolom. Ezt azért hozom példának, mert jól lehet szemléltetni vele azt, ami csak annak tűnik fel, aki látja.

Van Jóska, az említett 19 éves ereje és önbizalma teljében lévő fiatalember, aki elmegy az öltöny outletbe, és vesz magának egy öltönyt, ami rájön, de sehol sem lesz az igazi. Vesz pár inget, márkásat, de nem tudja kivasalni rendesen. Vagy mondjuk egy csilivili órát. De az összkép szedett-vedett marad, viszont ott lesz mindenen, hogy XY márka.

Van Pisti, aki vesz egy öltönyt és magára igazíttatja, vagy varrat magának egyet, sima ruhaanyagból, logó nélkül. Tökéletesen illeszkedik. Mondjuk az extra öltönypénzt megspórolja az órán, és vesz egy olyat, ami mutatja az időt. Végül is erre van.

Kinek melyik srác fog jobban tetszeni? De komolyan? Nem szeretnék rosszat feltételezni, de szerintem az emberek 80%-a Jóska „menő vagyok logó”-ját fogja látni, Pisti fess megjelenése ellenére.

Egyet nem érteni ér!

Persze ha Jóska tényleg menő szeretne lenni, és megcsináltatja azt az öltönyt és kivasalja az inget, akkor még minden menthető, de nem így fog történni.

Volt egy barátnőm, aki 2 számmal kisebb cipőt vett, mert csak az volt abból a szupermenő darabból, csak hogy egy igazán fájdalmas példát hozzak fel.

Kicsit visszakalandozok a múltamba, itt most csak a saját életemre gondolok, akkor nem vagyok benne biztos, hogy tudom mik számítottak ilyen menőségi mérföldköveknek. Általánosban talán a tamagocsi, középiskolában a telefon. Az én metálos kis szubkultúrámban a bakancs (ezt az egyik kommentelő is írta), amit valószínűleg a nem rokkerek csak egy otromba büdös valaminek gondolnak. Én szerencsésnek gondolom magam, mert a főiskola alatt többet ittam és bandáztam persze két deriválás között, minthogy érdekeljen az, hogy Ivettnek LV feliratú telefontokja van-e vagy sem. Aztán egyszer megkérdeztem, azt mondta persze, hogy igazi és 60 ezret fizetett érte (kevesebből éltem havonta akkor) és én úgy pofán röhögtem szegényt, hogy azóta is szégyellem magam. Igaz volt-e vagy sem, sosem fogom megtudni. A főiskola alatt tényleg engem ez a dolog nem érintett meg, pedig volt olyan, aki 2 millás kocsival járt be, igen diákként.

Az első két munkahelyemen jellemzően idősebbekkel voltam összezárva, itt nem foglalkoztatott a dolog, nekem piercing kellett, nekik meg reumakenőcs.

Aztán a sulis melóhelyem, ahol a korosztályommal kerültem össze. Komolyan mondom én féltem bemenni egy Tommy Hilfiger pólóba, amit innen Kanadából vitt haza a férj anno, és annyiba került, mint bármi a H & M-ben. De amikor megtörtént, akkor aztán jól megkaptam, szerintem nem lesz nehéz kitalálni mit. „Jól megy neki”, Jól felvitte az isten a dolgát”, „Vajon hol dolgozott meg érte?”, és még sorolhatnám. De még csak nem is egy Gucci vagy valami komolyan extrém dologról volt szó, egy 15 dolláros pólóról.

Aztán megszoktam, nem foglalkoztam vele, én akkor sem fogok a kínaiban ruhát menni, ha abban az irodában ott, az számított menőnek. Érdekes nem?

Ha az én társadalmi státuszomat szeretném meghatározni az otthoni életem alapján, akkor mi egy viszonylag jól kereső, tanult, irodai munkát végző fiatal házaspár voltunk. Az a típus, aki ha bemegy a Douglasbe, akkor nem csak magára akar fújni ingyen egy drága parfümöt, hanem lehet, tényleg megvenné azt a nyomorult üveget. Jó, ez nem igaz, parfümöt nem veszek, de krémet vagy sminkcuccot többet vettem volna ott, ha nem lettek volna az eladók iszonyat trógerek velem, velünk, akár a férjjel voltam akár a modellnek kinéző szőke csinibaba barátnőmmel. Én nem tudom mit csináltam rosszul, tényleg nem. Aztán egyszer mentünk márkás ruhákban, és egymás után szaladtak az eladók segíteni. Nem gáz.
Amikor tavaly otthon voltam, a Westendben próbálkoztam a Douglasben újra, 2 nappal előtte érkezve 8 órás jetlaggel, és majdnem körberöhögtek, hogy minek akarok én Bobbi Brown alapozót próbálgatni, úgysem veszem meg. A Bobbis lány egy tünemény, azt azért hozzáteszem. Annak, aki nem hiszi el, hogy mások igenis jól megnéznek, annak ezeket a sorokat duplán ajánlom.

Azt azért ideírom, hogy ha smink nélkül megyek a Sephorába, mert alapozót szeretnék próbálni, akkor kevésbé szaladnak utánam, mintha macaként jelenek meg, mert akkor mindegyik segíteni szeretne. Így aztán mintát kérek, és majd itthon kipróbálom.

Sokan írtátok a telefonokat, mint státuszszimbólum. Nem vagyok almás telefon ellenes, de én nem vennék 200-300 ezer forintért telefont. Mit is használok a telón? Facebook, Insta, Twitter, Google Translator, számológép, Google Maps, kamera és galéria, mértékegységátváltó, taxiapp és majd a törzsvásárló kártyákat is ide teszem fel. Ezek közül a kamera az egyetlen, ami olyan, hogy különbséget tud jelenteni telefon és telefon között.

Ha én egy nagyon fontos üzletember lennék, akkor lehet, azt mondanám, hogy vannak előnyei az iPhone-nak, de mivel egy egyszerű ember vagyok, így nem érzem szükségét. Jelenleg egy onePlus márkájú csodaszuper telóm van, előtte Xiaomi volt, én ezekkel elégedett vagyok teljesen. Így aztán összegzésképpen a részemről egyetértek a többséggel, egy közép- vagy főiskolás kezében az iPhone az bizony státuszszimbólum.

Többször fogok még jönni a hitellel, de már itt elkezdem. Lakást hitelre veszünk oké. Kocsit, még-még megértem, nem teljesen, de tegyük fel, hogy oké. De telefont! Nem! Még az talán elmegy, hogy aláírja valaki a havi 20 ezres csomagot, de az sem, 20 ezer telefonszámlára Magyarországon? Nagy nem!

Ami szintén egy nagy nem nálam, hogy azért kell eladni az iPhone 5-öt mert kell a pénz a 6-ra. De lennék a helyébe, hogy ez a legnagyobb baja.

Többen írtátok az autót, és bár elég sokszor tényleg szükség van,azért be kell látni, hogy van, aki ezzel próbál menőbbnek tűnni. Hozok is rá egy példát: kedves exkollégám, aki konkrétan a metrómegálló mellett lakott, és ugyanazon vonal mellett volt a munkahelye megállója is, vett egy autót. Tovább tartott kocsival beérnie, alig talált parkolót, fizette a benzint és a többi. Pesten azért az ember kétszer is meggondolja van-e autóra szüksége, ellenben Kiskunnekeresddel, ahol a busz óránként jön, és pályaudvatól pályaudvarig visz, nem oda, ahova te szeretnél menni. Az autóhoz hozzátenném a hitelt, ami szerintem gáz egy használt autónál.

A saját lakást is ide tudnám írni, de még mennyire. Ez egy normális törekvés, mindenki szeretne egy saját lakást vagy házat. De nem biztos, hogy 22-25 évesen kell azt megszerezni minimális kezdőtőkével, sokkal rosszabb feltételekkel és utána egy nagy adag hitellel. Magyar sajátosság a saját lakás kérdése ellenben nyugattal, ahol emberek életük végéig is élnek bérelt lakásban. Bár ez általában egy cég tulajdona, nem egy Sanyi bácsié, aki nem hajlandó ingyen megcsináltatni a csapot.

A ház még hagyján, ami fontos, hogy legyen medence. Ha nincs medence, az nem menő.

A nyaralást egy ember írta csak a blogos csoportban, ami számomra szintén meglepő, mivel ez is elég keményen egyfajta státusz vagy menőségi faktor tud lenni. Párizs vagy Róma sokkal menőbb, mint Kijev vagy Tbiliszi. Most mondjátok, hogy nem. Ott lesz a Facebookon a profilkép az Eiffel-toronnyal, és azt mindenki látni fogja, de a rántott húsos szendvicset meg már nem. Ezek a látszatdolgok igenis léteznek. Itt is megemlítem a hitelt, amin fel vagyok háborodva. Komolyan, nem egy banknak van nyaralási hitele. De most komolyan, ha nincs valakinek pénze Párizsra, akkor miért nem megy a Balcsira?

Mi anno háromszor mentünk Ukrajnába, mert egy csodálatos hely, tök más, mint Magyarország, és nem mellesleg hihetetlenül olcsó. Tudod, van az az érzés, amikor az étlapon nézned kell azt, hogy nehogy kiválaszd a legdrágábbat és van az az élmény, amikor teljesen mindegy mit választasz, sőt választhat a pocid, mert belefér. Nagyon sokan néztek engem és a férjet hülyének, és jöttek a megjegyzések, „hogy aztán ott mit lehet látni?” vagy csinálni. Olaszországban a vajas kenyéren élni jobb?

Akinek van pénze Párizsra vagy Olaszországra és az érdekli, az persze teljesen rendben van, itt most a szélsőségesebb eseteket szerettem volna kidomborítani.

Volt, aki a köszönést írta, és tényleg, és létezik. Nem köszönhetsz ám valami sziával csak úgy a boltban. Én bankban vagy postán otthon sokszor éreztem magam kellemetlenül, mert ott áll szemben velem egy nálam fiatalabb, és most mondjam, hogy „Jó napot kívánok!”? Nekem ez olyan fura. De amin a hátamon is fel áll a szőr, az Yves Rocherben az eladóknak jónapotozni kell, miért? Egyidős velem, elméletileg neki bizalmi viszonyt kéne velem kialakítania, de egy „jó napot” után nem fogok nála a cicifeszesítő krém után érdekődni.

Nagyon szeretem az angolban az univerzális „Hi”-t, mindenkivel, bárhol, bármilyen szituációban. Se Önözés, se magázás, se semmi extra.

Összefoglalva egyébként én azt mondanám, minden olyan, ami két számmal nagyobb vagy drágább, mint amire az embernek szüksége van, vagy mint amit megengedhet, az az illető szemében egy státuszszimbólum, egy kiugrási kísérlet. Aztán, ez lehet, fel sem tűnik az ismerőseinek, vagy mondjuk hol érdekli Marist hogy Borisnak 2 méteres TV-je van otthon.

Térjünk át a divatra!

Az igazira, mert a hamisítványokat még mindig elítélem és extrán cikinek tartom, legyen az táska, cipő, ruha, ékszer. Azért összeveszni nem fogunk ezen, eltérő vélemények lehetnek.

Talán a táska az, ami a legélesebben idetartozik, és ebből is a Michael Kors és a Louis Vuitton került többszöri említésre. A kettőt részemről nem venném egy kalap alá, mert a MK táskák tudnak szépek lenni, és többektől, akiknek van is, azt hallottam, szuper tartósak, és megérik az árukat. A LV táskák rondák, mindenhol a LV betűk ficegnek rajtuk, harsányak, és valahogy egy nagy nem a kinézetre. Meg ha Habony Árpinak az van, akkor nekem nem kell. Mondjuk a Michael Korsból meg már annyi mászkál az után, hogy lehet zavarna, hogy mindenkin az lóg. Egyszer lehet, veszek egyet, nem tartom kizártnak, de a LV, Prada vagy Gucci kizárva.

Nekem ehhez nincs jó szemem, én nem biztos, hogy egyből meglátom, hogy melyik igazi, melyik hamis. Lehet, én egy nagyon rossz ember vagyok, de ha a BKV-n meglátok egy 16 éves lányt egy Prada táskával nekem nem az fog beugrani, hogy jujj milyen menő, hanem az, hogy ronda és hamis. Pokolra fogok jutni, de ezt gondolom.

A cipőknél szerintem az én kis laikus szememnek lehet, fel nem tűnne, hogy az egy 500 dolláros cipő, vagy csak egy kínai valami. Így nálam a cipők annyira nem érdekesek. Az Ecco cipőmről senki sem mondja meg, hogy milyen vagy honnan van. Csak annyi látszik, hogy kényelmes és suhanok benne. A Clarks cipőm 90 dollárba kerül, a barátnőm le 20 dollárosozta, na erről kb. ennyit. De az szuperkényelmes, mintha felhőkön lépkednék.

Hamisítványt szerintem nem éri meg megvenni, mert szét fog esni elég hamar. Sőt hamarabb is talán, mint az egyszerű kínai cipő.

Ékszerek, a téma, ami nekem talán a legfurább. Ha leteszek eléd egy gyémántot vagy egy cirkóniát, akkor te meg tudod mondani, hogy melyik melyik? A százezres vagy milliós dolgokat nem fogom megérteni sosem, bár szerintem ez nem is jellemző Magyarországon.

Talán a Swarovski és a Pandora az, ami olyan felismerhető és jelent valamit. Az arany ékszereket sokan szeretik, sokan nem. Én a karikagyűrűmön kívül más arany ékszert nem szeretnék, nem áll jól. De vajon mibe fájt a gyűrűm? Kit érdekel? Senkit.

Mondjuk egyszer sznob voltam, mert barátnőm ott tukmálta a bizsu gyűrűket, én meg mondtam neki, hogy az hogy nézne már ki, ha a x ezer forintos aranygyűrű mellé odatennék egy 300 forintos bizsut. És tényleg hülyén nézne ki.

A jó minőségű bizsuk világában szerintem az ékszerek vesztettek a szimbolikusságukból.

Viszont az óra a legkevésbé sem elhanyagolható kérdés. Az a mai napig egy komoly státuszszimbólum. Főleg ha jó nagy és rikító, és csillog és ronda és még nehéz is, de a lényeg, hogy az időt sem látod rajta.

Nem tudnám megmondani, hogy férfiaknál vagy nőknél erősebb a dolog. Talán a pasikat tartom komolyabb kérdésnek, mert náluk a táska nem játszik annyira, de talán a cipő sem annyira komoly kérdés. Meg ne kövezzetek, de annyira taszít, amikor egy beautyvlogger swatchokat csinál a kezén, de direktbe úgy teszi a kamera elé, hogy virítson az az óra. Sőt az órát jobban látod, mint a szemfestéket. Ettől nálam nem lett menőbb, az tuti.

Volt gagyi órám, szétesett. Nem vennék 1000 forintos órát, meg egyébként is van kettő, ha nem lesz valami szerelem első látásra, akkor nem kell. A mindennapos órám egy Fossil óra, aminek a lánc része tetszik nagyon, és hogy a lapján csak pöttyök vannak, nem számok. Szegényen már van két karc, hát nem tesz neki jót a munka. A Fossil az egy igen menő márka szerintem, de az egy millis feliratot akkor lehet látni, ha 30 centiről nézi valaki. Ellenben a MK betűk kitöltik az óra lapját általában. Lehet valami márkás, sőt, akár lehet valami olyan szimbolikus is, és mindekkor lehet ízléses is.

A másik órám egy Karl Lagerfeld darab, amiről szintén meg nem mondaná senki, hogy az milyen márkájú, és valami csodaszép. Egyszerű és nagyszerű. Imádom, bár erről kicsit nehezebb leolvasni az időt.

Ide még egy idézet Pannitól, aki zseniális bekezdés rittyentett:
A pasiknál az óra lehet még ilyen kardinális kérdés, egyesek képesek több százezret kiadni egy jobb márkára. Megint nincs baj ezzel, ha a büdzsé engedi, de a hátrazselézett hajú, nyikhaj, öltönyös menedzserfiúkákon meg a fehérnadrágos rózsaszín inges ficsúrokon nem az lesz az üzenete, mint aminek eredetileg szánni akarják.”

A sminkelésben van státuszszimbólum?

Most nem bloggerekről van szó, hanem emberkékről, akik otthon sminkelnek és a kutya sem tudja mivel sminkeltél. Így annyira talán nincs. De ha csak azért veszel egy Dior valamit, hogy utána annak a tükrében igazgasd a sminked mindenki előtt (ami gáz, arra való a mosdó), akkor az már egy státuszszimbólum, bizony.

Még Magyarországon láttam, ahogyan a 16 lánykák 20 percenként szaladgáltak rúzst igazítani a kocsmában, és a lényeg, hogy kivette a rúzst a táskájából, a táskát otthagyta és a rúzzsal a kezében szaladgált várva az elismeréseket, hogy ő neked milyen menő rúzsod van. És a komoly a dologban az, hogy mindig volt egy, aki el volt ájulva, hogy az milyen menő.

A piros rúzs mindenképpen a szexi nő szimbóluma. Talán az egyik legegyszerűbb és egyben a legnehezebben viselhető sminkszer a vérvörös rúzs.

Nagyon jó ötletet kaptam a Facebookon, hogy státuszszimbólumként funkcionálhatnak az Insta képek, és tényleg. Rögtön gyorsan önvizsgálatot is tartottam, és örömmel nyugtázhatom, hogy pár ilyen cuccos képem van, de alapvetően az Insta fiókom a bloghoz tartozik nem kimondottan személyes, így a sminkcuccos fényképek mondjuk normálisak. Ide a menőzéshez sorolnám a napi smink elkészüléséhez szükséges sminkcuccok menőbb felének a fényképeit is, amennyiben ez kétnaponta kerül kiposztolásra. Elhiszem, hogy van egy Tarte palettája vagy bármije, de ettől semmivel sem lett menőbb a szememben.

Még egy dolgot szeretnék itt megemlíteni, ami egy másik blog lesz. Szóval pár éve egy srác, aki feltehetően jó fej nyert a lottón egy négyest, és azt az 1.6 milló forintot arra verte el, hogy bebizonyítsa, hogy igenis, ha egy menő napszemüveg virít rajtad, és egy menő helyen iszol extrán túlárazott bármit, akkor simán ágyba lehet vinni a nőket. Ciki, nem ciki, olvassátok el, érdekes. Ezt azért szerettem volna ide betenni, mert hányan és hányan jönnek azzal, hogy nem a külső számít, meg az értékek, meg a belső, és közben meg egy márkázott megjelenéstől és két sörtől már szexet lehet kapni, ami azért érdekes, felháborító, borzasztó, vagy a hova jutottunk gondolatok egyikét csak felébreszti bennünk.

A blog: Mennyi pénz kell az esti csajozáshoz?

Gondolatokat, kiegészítést, helyesbítést szívesen várom, mert a leírtak ugyebár nem a szentírás alapjai, hanem csak az én kis agyamban összeállt képek. Tudnék még sok-sok oldalon keresztül agyalni, de így a 8. után úgy érzem, hogy hős az, aki végigolvassa.

Zárásként meg annyit, hogy a lényeg, hogy legyünk tiszták, igényesek, mert mondjuk, hiába lóg valakiről a Gucci és a Fendi, ha közben rohad a foga. Kis pénzből is meg lehet jelenni szépen, csinosan és nagyon sokból is lehet bohócként vagy karácsonyfaként szerepelni.

34 megjegyzés:

Mészáros Andrásjúlius 03, 2016 12:53 de.
A státuszszimbólumokról még most is azt gondolom, hogy ez egy káros társadalmi jelenség. Van ilyen sajnos, már ősidők óta, de soha nem értettem, miért van és soha nem is értettem egyet. Jól összeszedted a státuszszimbólumok jellemzőit, eléggé teljes körű a cikk, és kb. egyet is értek a véleményeddel, jó volt ezt olvasni.
VálaszTörlés
Válaszok
Audrey80július 03, 2016 1:27 de.
Ez vicces ez az utolsó pasiduma, kit érdekel, mennyi pénze van, úgysem akarja nekem adni, nem? :D
Nekem az a problémám, hogy jobban kellene adni magamra, több ruhát venni, gyakrabban járni fodrászhoz, de hát az igényszintem az hm, alacsonyabb. Az oviban, mikor mondtam, hogy nekünk fizetni kell az kajáért, az óvónő nem hitte el. Hát ja, mert oviba nem adok a gyerekre Adidas szabadidőgatyát, hogy leöntse levessel, hanem kínait. Cipőt meg Deichmannosat, mert lemotorozza, 3 hónap és kuka. Szóval van a józan ész.
Mi általában olyanra szánunk sok pénzt, ami nem látszik. Pl. háztartási gépek. Azt nem visszük magunkkal, hogy nézd, 10 éve is 200-ba került a Bosch. Szóval nem érdekel. Persze, egy ruhán látszik, igenis látszik, hogy az egy bőr cipő, ami 20ezertől kezdődik, vagy egy kínai. A ruhán is az anyagán látszik. Sosem a márkát nézem. Látszik egy ruhán, hogy tartós, benne van-e az anyag. Nincs márkás táskám meg cipőm, de bőr mindegyik. A másik meg a józan ész. Nem vennék 50ezerért retikült. Nem. Pénzkidobás, hülyeség. Esztelen költekezés. Mondjuk a fele reális egy bőr táska esetén, ha jó nagy :) Az a fajta vagyok, aki 10 évig hord egy táskát, cipőt, pénztárcát, amíg jól néz ki, nem szoktam lecserélni és nincs is sok darab.
A sminkek annyira nem érdekelnek, de az igaz, hogy a drága darab tartósabb, ez esetben szánnék rá nagyobb összeget, ha lenne rá igényem. Így viszont evés után igazgatok, a mosdóban, fenét sem érdekli, hogy ki látja a Catrice rúzst. Alig ismerek valakit, aki sminkel, pláne rúzzsal. A lakkokra sajnos sokat költök, de az nekem inkább szórakozás, nem azért csinálom, hogy ki legyen festve a körmöm, hanem hogy valami szépet lássak rajta.
Ki is fordulnék az üzletből, ha a megjelenésem alapján ítélnének meg. Mondom, nem öltözködök nagyon, a helyi butikban vannak jó cuccok, reális áron. Na, a nő ugrik, mert tudja, hogy 2-3 darabbal távozok mindig. De először nem tudta és akkor is ugrott. :)
Senki sem látja, mennyibe került az órám, szerény darab, 15 éves, az órás jegyezte csak meg egyszer. Ajándékba kaptam. Amíg el nem romlik, javítható, használom. Ékszert is alig hordok. Szerintem pénzkidobás, egy gyűrű árából ki lehet festetni a lakást. Ezüstöt szoktam vetetni, de nagyon ritkán. Az aranyat sem hordom, többnyire a jegygyűrűt sem, akkor meg minek. A cirkónia színesben játszik, visszatükrözi a fényeket, a gyémánt meg fehér állítólag. De nincs gyémántom, nem is lesz.
Szóval ha a státuszszimbólumnak látszania kell, elbuktam, nem is érdekel, sosem érdekelt. Nem is szoktam mondogatni, mi mennyibe került. Minek. A külsőre, logókra adó embereknek semmi sem lenne elég. Ne az alapján ítéljenek meg, hogy mit engedhetek meg magamnak, mert onnan könnyű lecsúszni és akkor kivet a társaság, vagy mi? Van gazdag rokonom, eléggé rühellem, a hozzáállása miatt. Ilyeneket mond, hogy hogy lehet 80ezerből megélni és fintorog. Meg: hogy lehet 8-ra bemenni dolgozni? Fintor. Jaa, hogy ő soha nem dolgozott, mert eltartják? Irritáló nőszemély.
Na, sokat írtam. Ez nem az én világom, nyaralni is csak "magyarba" megyek :) nem a Balcsira, az elég volt gyerekként, de szeretek városokat felfedezni itthon. Nem mennék el olaszba, hogy kifeküdjek egy hétre a víz mellé. Biztos egy életérzés, de végülis nekem a stranddal egyenértékű lenne vagy más élővízzel.
VálaszTörlés
Válaszok
F.július 03, 2016 1:30 de.
Klassz post. Köszi. :-) Instán hol talállak?
VálaszTörlés
Válaszok
F.július 03, 2016 1:31 de.
Klassz post. Köszi. :-) Instán hol talállak?
VálaszTörlés
Válaszok
Audrey80július 03, 2016 2:17 de.
A Tommy Hilfiger póló meg jól mutatja, hogy irigyek az emberek. Pl. amikor elkezdtem dolgozni, állandóan ruhákat vettem, a kolléganőm csak utálkozva nézte, hogy jaj ennyibe került, eljátszotta, hogy undorodva elkapja a kezét. Nem volt drága pedig egyik sem, mert közalkalmazotti bérből tartottam fenn magam és egy szobát béreltem közös albérletben. De a gimis! ruháimat hordtam, nem volt új évek óta és megjelenős munkahelyen volt. Másnap kolléganő bejött az ötvenezres napszemüvegében. Mutogatta, dicsekedett vele. Mellesleg úgy nézett ki, mint egy karácsonyfa, mert teli volt pakolva arannyal, de tényleg, 3 nyaklánc, öt gyűrű, karperec, karlánc. Neki jár, ugye.
Aztán, máshol dolgoztam, vettem egy biciklit. A főnöknek leesett az álla, hogy kitaláltam, bementem a boltba és megvettem. Mondta, hogy hát akinek telik... De az, hogy az előző 29 éves bicikli volt és 7!! éves koromban kaptam (most vagyok 36), hát azt nem vette be a feje, hogy 30 évenként azért talán megengedhetem magamnak, amikor ő két autót vett azalatt, hát az végülis jár, mi? A legjobb komolyan, ha az ember nem mond semmit, ha meg rákérdeznek, hogy csak nem új, akkor azt mondja, hogy régi gönc vagy ajándék volt, nem tudom, mennyibe került.
VálaszTörlés
Válaszok
Anitajúlius 03, 2016 3:07 de.
Nekem csak túra- és sziklamászó cuccból vanak márkás és drága darabjaim. Leginkább azokból, amiken az életem múlhat. Most fogok héjkabátot venni, az 50 ezernél indul, a szentháromságból nekem már csak az hiányzik. Bakancs, hátizsák, héjkabát... :-D Mivel a pénzt elszórom erre a hobbira, ezért hétköznapi ruhákra és cuccokra nem költök sokat. Amúgy is alapvetően utálok vásárolni, szörnyen untat. A fodrászt se szeterem, kéthetente menni kellene a rövid hajjal, inkább megnövesztem. A munkahelyem nem érdekel, lehet, szedettvetettnek tűnök, de mivel nem hallok jól, lehet pofázni, úgyse értem. :-D
VálaszTörlés
Válaszok
redakkrisztinaajúlius 03, 2016 3:20 de.
Huhh megint iszonyú jó bejegyzés született. Én most csak a saját korosztályomból indulok ki , mikor egy 17-18 éves lány a varosba LV táskával járkál , nyilván nem fogom azt hinni hogy eredeti mert miért is hinnem azt .. tudom hogy milyen nagy ara van egy ilyen táskának , és úgy gondolom hogy egy 18 éves lánynak erre nincs pénze , ha csak nem az anyjáét nyúlta le. Nekem volt egy osztálytársam , aki szinte csak Gucci , LV cuccokba járt , de o felvállalta , hogy ezek hamisítottak és hogy járnak piacozni és áruljak is őket . Oké , tisztelem valamilyen szinten ezért , hogy felvállalta . De van a másik véglet , akik nem vállaljak fel , ami mar inkább gáz. Szerintem meg a napszemüveget is idelehet sorolni mert ha nem egy Ray Ban szemüveg van az illetőn , hanem egy márkátlan , az már nem számít menőnek.
Nem is értem , hogy aki a legújabb BMW-vel vagy egy Mustanggal járkál , annak mert nem kopogtatja meg senki a vállát , hogy ember miből van neked erre pénzed ? Mert biztos vagyok benne hogy a 95%-nak nem tisztességes úton módon van.
Egyébként egyet értek azzal , hogy ha egy fiú márkásabb dolgokban jelenik meg , sokkal hamarabb megnézik a lányok őket , és ez fordítva is igaz , holott lehet , hogy amúgy meg tök igénytelen.
Az órával úgy vagyok , hogy arra megéri költeni , hiszen az 1000 FT-os nyilván , nem fogja évekig bírni , max 1-2 hónapig aztán szétesik , viszont egy márkásabb , drágább óra , még 5 év múlva is óra lesz , ugyanez a cipőkkel.
Ruhára? Mikor néhány lány felveszi a piacos MK pólót , és itt nem azzal van a gond , hogy piacos , hanem kifizet érte 4-5 ezret , holott amúgy egy kínai felső , és rá van nyomva 1 méteres betűkkel , hogy MK , közben a H&M-ben ennyiért már különbet veszek , és még csak magamat sem csapom be vele.
Instára én olyan képeket teszek ki , amik nekem tetszenek , de ebbe még belesem gondoltam , hogy ez is státuszszimbólumnak számíthat. Van 1-2 drágább sminkem , de ez csak annak köszönhető , hogy a Nővéremék kint élnek Hollandiába , így könnyebben hozzájuthatok olyan dolgokhoz , amiket esetleg itthon nem kaphatóak.
Körömlakkokért sem fizetnék ki több ezreket , teljesen elégedett vagyok az Essence , és egyéb drogériás kínálattal , ennek ellenére , szinte havi szinten nézem a Nailland kínálatát , viszont nem fogok kiadni 1-1 lakkért 3-4 ezreket , mert tudom magamról , hogy 2 naponta szinte új körmöt festek , tehát nem látom értelmét.
Nagyon jó bejegyzést sikerült ismét írnod , imádom az ilyen hosszú , véleménykifejtős posztokat , na és persze a kommenteket is ! :D
VálaszTörlés
Válaszok
lomaquiltjúlius 03, 2016 5:31 de.
A blogbejegyzésből és a kommentekből kiderült, hogy én nem ehhez a korosztályhoz tartozom, csak a gyerekeim. A mi időnkben is voltak státusszimbolumok, de az más világ volt. Ami mostanában nem tetszik, pl. ha valahová megyek hivatalos ügyben és az illető közli, hogy neki 3 diplomája van és nem tudom hány nyelvtudása(bizonyítványa) Ilyenkor elszégyellem magam. Nekem csak egy diplomám van és három nyelvtudásom, igaz a többi végzettségemet akkor nem nevezték diplomának. Na ezek után úgy beszélnek velem mint aki semmit se ért. Én ezt is ide sorolnám. Kiváncsi lennék, hogy kb. 10-20 év múlva egy fiatalabb korosztály ezzel a korosztállyal hogy fog beszélni, viselkedni? Ja és mi lesz a válasz? Nem volt szó pl. arról, mi a státuszszimbolum a színház, könyv terén. Ami a hitelt illeti az a múltból fakad (hiszen akkor könnyebb volt kapni és fizetni). Trabanttal már alig járnak, de tény, hogy egy jobb márkájú nagyobb kocsival a közlekedési szabályokat (tisztelet a kivételeknek!)kevésbé tartják be. Az üzletben a köszönést én igenis a jó napot mellett lennék! Miért? Hogy válassza ki szegény, Neked Hello, vagy Szia, nekem Jó napot kívánok. Véletlenül eltéveszti és én felháborodok a Szia-n. Magyarországon maradjunk a magyar nyelvnél. A nyaralásnál furcsa helyzet alakult ki. Aki gyerekkorában a Balatonnál nyaralt, örül, hogy most külföldre mehet. (ha az árakat nézzük, sokszor nincs nagy differencia) Ukrajna nem mindig jön szóba, amióta az ismerőssel kirablás nem történt) Viszont nagyon szép és megfizethető pl. Lengyelország.
VálaszTörlés
Válaszok
banditajúlius 03, 2016 10:18 de.
Amíg vannak státuszok, lesznek státuszszimbólumok is, szerintem jól van ez így.
Fölösleges azt találgatni, vajon kinek miből telik arra, amivel boldog, amitől jobban érzi magát. Attól, hogy (jelképesen) mások zsebében turkálok, meg fanyalgok, nem hinném, hogy nekem jobb lesz a napom. :D

Tavaly kaptam a kedvesemtől ajándékba egy kendőt. Ugandából származik. Elmondta, hogy ezt a kendőt ott a nagyon-nagyon gazdag asszonyok viselik.
Számomra egy színes, tarkabarka kendő, kézzel készítve, ott státuszszimbólum.
VálaszTörlés
Válaszok
Megaerajúlius 03, 2016 3:09 du.
Imádtam ezt a témát, főleg mert annyi sok szemszögből végig lehet járni.
Én sem vagyok szent ember, ugyanis mikor sikerült életemben először márkásabb rúzst vennem baromi boldogan mutogattam másoknak. Bár zömében ez a mutogatósdi a blogomon merül ki, utcán vagy kisebb közösségben nem mászkálok a rúzzsal a kezemben, hogy valaki elismerje milyen jó. Ez főleg azért van, mert totál antiszoc vagyok és lehetőleg kerülöm a kommunikációt az emberekkel. Viszont az, hogy minden egyes új, különlegesebb tárgy után vigyorogva villogjak elképzelhetetlen számomra. Az első rúzsomnál meg volt ez a varázs, azóta viszont már nem kirívó eset, ha sikerül vennem egy újabb különleges darabot.
Azt hiszem a sminkes üzletekkel szerencsém van, mert eddig akárhová mentem be, mindig kedvesen fogadtak, holott teljesen átlagos, középosztálybeli nő vagyok. Nem voltam kirittyentve, sőt, volt hogy a nyári 40 fokos melegtől ziláltan léptem be egy márkaboltba és ugyanolyan kedvesen foglalkoztak velem, mint azokkal, akiknek makulátlan volt a megjelenése.
Alapjáraton nincs bajom azzal, ha valaki fiatalon márkás cuccokban járkál. Az, hogy valaki drágább ruhára, kiegészítőre költ még nem jellemzi magát az embert, viszont ha ez a külső páváskodó viselkedéssel párosul, na akkor már elhúzom én is a számat.
A nyaraláshoz csak annyit, hogy amíg nem jártam be kis hazánk szebbnél szebb tájait, addig nem vágyom külföldre. Voltam már ugyan pár távolabbi helyen, de azokért anno a szüleim fizettek, iskolai programok voltak. Most felnőtt fejjel szívesebben utazgatok határokon belül, aztán majd utána csábulok a többi ország szépségei felé :)
VálaszTörlés
Válaszok
Mirabilisjalapajúlius 05, 2016 12:04 de.
Jó kis téma. Néha szeretek egy-egy drágább kiegészítőt venni, de azt hiszem, "páváskodásban" a másik véglet vagyok - ha megkérdezik, mennyibe került, azt szoktam mondani, hogy ajándékba kaptam vagy régi. :) Pont emiatt a feltűnő márkajelzést se kedvelem.

Szeretem, ha jól áll, talán azt is, ha másoknak is tetszik, ha elérem a célom és éppen kifinomultnak vagy bohókásnak nézek ki, ám az már idegesít, ha végigkövetik, hogy mennyiből. :)
Egyébként pont a Pandoras ékszerek nem túl hivalkodóak, fuxos hatásúak, olyanok vehetik észre, akiknek rááll a szeme.
VálaszTörlés
Válaszok
ludmillajúlius 05, 2016 5:34 de.
Juj, nagyon jó kis bejegyzés született ismét :). Ezek a kedvenceim és a macskásak :D
Nekem egy vicces és egyben elszomorító történet jutott eszembe a cikkről. Volt kolléganőm, aki elég jól él már.(férj) Ő egyszer bejött egy fura színű és fazonú ruhában. Nem tulajdonítottam neki nagyobb érdeklődést, tényleg nem érdekelt, nem is kérdeztem róla. Annyi ragadta meg a figyelmem, hogy olyan botrányos minőségű volt, mint egy félig kész kabátbélés (fazonra is). Én azt hittem turizta, mert ott látok néha ilyen "kincseket". Nos ebben a kabátbélés anyagban télen olyan helyen is beleizzadt irodai munkát végezve, mint a sportolók szoktak.(pedig nem volt meleg) Erre meséli nekem, hogy ő ezt milyen drágán vette tervezői Gucci (vagy valami), és milyen jó. És ez rendszeressé vált. Mindig mesélte, hogy ő csak az Andrássyn vásárol, ott az igazi minőség. És tényleg minőségtől függetlenül vette ott a cuccokat, hogy mesélhesse NEKEM, akit nem is érdekel, hogy ez meg azt milyen drágán vette. Közben a fűtést nem kapcsolták be otthon, mert ők SPÓROLNAK. Persze a vendégek azt nem látják csak a szép ruhákat, menő lakást, ahideg nem számít. Csak, hogy meglegyen a státuszszimpólum. Tervezői táskák meg a többi. Ugyanezt bejátszotta a smink cuccokban. Pakolta nekem ki a Chaneleket, amik nem is a bőrének megfelelőek voltak, így izzadta le a Chanelt a szeméről engem meg irigykedve nézett, hogy normálisan vagyok kisminkelve, meg miért nem folyik le, hámlik le rólam. Hát azért mert nem a nevét nézem, hanem hogy mi való nekem... Még órákig mesélhetnék ilyeneket, mert ez nála mindenre kiterjedt. Közben a kaján spórolt, meg fűtésen, meg minden olyanon, ami nem látszik. De az Iphone meg a Prada cipő, amiben menni nem tudott az meg legyen, és ezt lássa az az öt ember, akivel együtt dolgozott. Ezzel én nem bántani akarom, csak példaként felhozni, hogy igenis káros ez a státusz dolog nagyon sokaknál. Bennem nem keltett rossz érzést ez a kolléganő, hogy nekem a számlákra kell a pénz, nem a Bluberry táskára. De ha valaki olyan nézi ezt végig, aki kicsit érzékenyebb erre, hát bizony komoly komplexusok támadnak benne. Úgyhogy szerintem igenis káros dolog ez,nem csak magára (egészségére) nézve, hanem kívül állóknak is mentálisan.
VálaszTörlés
Válaszok

Megjegyzés hozzáadása

2016. július 2., szombat

Státuszszimbólum

34 megjegyzés:

Archívum

Címkék