2016. április 15., péntek
A 19. munkanapló, amikor nagyon mérges vagyok
A címből láthatjátok,
nem vagyok vidám már megint, így jön a terápiás kiírás magamból az indulatokat.
Az elmúlt időben
többször éreztem azt, hogy fel kellene mondanom. Tök jó, hogy a melóhelyem 5
percre van, és nagyon sok szuper kollégám van, de nem éri meg a hülyék miatt.
Aztán olvastam egy egyik bloggerina cikkjét a negatív emberekről, és az a
durva, hogy mindenki életében konstans van egy ember, aki keserűséget okoz. A
személy változik, de mindig van egy.
Volt egy közutálatnak
örvendő csaj (mamma) a főiskolán, aki keserítette az életünket, volt a sulis
munkahelyemen egy csaj, aki az első naptól fogva utált és sosem derült ki,
miért. Volt a pesti bolti pár hónapomba is egy „Marika néni” aki rettenet volt,
és mindig volt egy valaki. Én ezt nem értem.
Most betettek hozzám
egy nagyon kedves és aranyos szomáliai lányt, aki szentül hiszi, hogy a
malachústól kukacok nőnek a hasamban. Ez még oké is, jót nevettem rajta,
mondtam neki, no para, a pálinkát nem éli túl.
Mi a cipőket úgy
szenzorozzuk, hogy az összesnek a jobb felén van a lopásgátló, így ha az nem
is a legkényelmesebb, a balt simán lehet érezni és így nem lesz az, hogy két
külön párból ellopnak egy jobb és egy bal részt. Az én új lánykámat 10 percre
hagytam magára és miután beszenzorozott 100 pár cipőt jól, egyszer csak bevillant
valami az agyába és nekifogta szenzorozni a bal oldalt, ami rossz. Nem értem.
Hasonló eset volt,
amikor a spidert kellett használnia. Ez egy négykarú cucc, tök egyértelmű, hogy
a doboz 4 oldalára megy rá. Nem, nem egyértelmű. Rátette úgy, hogy egy az
egyben le lehetett róla húzni, és nem értette, hogy mi a bajom. Fáradt lettem a
nap végére.
Ezen a héten gyűltek és
gyűltek a cuccok a raktárban. Nem sikerült úgy dolgoznom, hogy én azt szerettem
volna. Nem volt jó, de talán majd jobb lesz.
Viszont, hogy ne legyen
jó kedvem, a kasszasor egyik koordinátora már nem csak kicsit piszkál, hanem
kimondottam undorítóan viselkedik. Eleinte csak tett az ellen, hogy ne legyen
jó kedvünk, de most már tesz azért, hogy rossz legyen. Ő már 20 éve lakik Kanadában,
persze az angolja kifinomultabb, mint az enyém és eleinte ilyen bájosan volt
szemét. Én ezt a dolgot értem, de nem tudom produkálni. Múlt hétvégén
eljutottunk oda, hogy amikor egy papírlap kellett volna a frontlinról, egy sima
form, amiből van száz, akkor elkezdett velem üvöltözni. Senki sem érti miért.
Még jó, hogy konkrétan az ő főnöke küldött oda azért a nyomorult papírért. Na
mindegy, én tudom, hogy ártatlan vagyok. Én bőgtem egy jót, teszt a ColourPop tusnak,
aztán abbahagytam. Vele meg majd elbeszélgetnek, mert mint kiderült nem én
voltam azon a héten az első, aki bőgött. Szóval azt érzem, hogy el vagyok
átkozva.
Tényleg értetlenül állok
a dolgok előtt, mert én segítek a raktáros főnöknek levinni a szemetet, és
szaladgálok a home részre kicserélni a kiírásokat, mert nekem nem kell létra.
Én vagyok az a típus, aki sosem ignorálja, ha hívnak, jó mondjuk ha „Ájdá”
néven hívnak, akkor most mit csináljak, azt nem hallom meg mindig.
Ezen a héten már nem
volt az iráni kolléganőm. Nagyon hiányzik, mert ő már régen nem csak a
kollégám, ő a barátom. Remélem, jól érzik magukat, és hogy a lánya jól
begyakorolja a fárszi nyelvet, mert az angol jobban meg neki jelenleg. Nagyon
várom vissza őket, a barátnőmet és a lányát is, mert az egyik legnagyobb szívű
család, akit valaha láttam.
Viszont volt velem egy
szomáliai lány, aki már inkább kanadai, mint bevándorló, de valami katasztrófa.
4 dolgot egymás után nem tud megjegyezni. Azt sem, hogy a cipőkre a jobb
oldalira kell tenni a szenzort. Én nagyon türelmes vagyok, de a doboz spider
után a cipő és a bőrönd sem megy neki.
Fáradt vagyok, nagyon.
Nem értem, miért nem találnak normális embereket, mert a mi boltunk nem fizet
rosszul, főleg nem a többi kiskereskedelemhez képest. Nem kell nekem tökéletes
angollal rendelkező ember, csak figyeljen, és kérdezzen, és akarja tudni.
Azt is tudom, hogy én mindig
meg akarom váltani a világot. A diákmunkáimat is mindig komolyan vettem, utána
a már rendes munkáimat is. A suliban is rengeteget túlóráztam, hogy minden diáknak
mindent elintézzek. Most is mindent megpróbálok a legjobban csinálni, de
annyira egyedül érzem magam. Nem tudom mit kéne csinálnom, mert új helyet nem
szeretnék keresni. Sok jó ember van itt, rengeteg mókás pillanattal minden nap.
Ennyi lenne mára. Reményem
van a jobb jövőben.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Mit kellene csinálni? A főnökségnek kellene odafigyelni, hogy legyen retorzió a rossz munkavégzés miatt.
VálaszTörlésEgyébként együttérzek, tényleg mindig van egy ember, aki keseríti az ember életét és nem lehet tőle megszabadulni. Pl. elköltözött végre a dörömbölős szomszéd, erre jött egy másik szemét alak, hogy ezek váltják egymást, rémes.
Nem hallgatnak meg a főnökeid?
Itt munkaerő hiány van konkrétan, nem munkanélküliség. Nehéz értelmes embereket találni, pedigjó a cég, lehet felfelé haladni, de még mindig egy bolt, nem egy menő iroda. Ugyanez a próbléma odaát is, ott is úgy vadásszák le a boltok az értelmesebb eladókat.
TörlésHallgatnak, de nem nagyon történik semmi. Itt minden olyan lassú, még lassabb, mint Magyaroroszágon.
Audrey80-nál okosabbat nem tudnék írni, így csatlakozom az ő kommentjéhez.
VálaszTörlésA helyzet megoldása szerintem is a főnöké, ha engedi, hogy a szeme láttára ilyen afférok rontsák a munkahely összteljesítményét, akkor talán ő az, aki nics a helyzet magaslatán. Talán nem tud konfrontálódni, ezért az "alattvalókra bízza, hogy harapják el azok önállóan egymás torkát.
Ha így van, nincs mit tenni, mert akkor ott ez a dolgok "rendes" menete, és jogosan fontolgatod, hogy felmondasz.
Ha minden igaz a szomáliai lányt visszateszik a a kasszába, legalábbis ígéretet kaptam rá, reméljük a valóság is ez lesz.
TörlésSzerintem mindenki úgy van vele, hogy az a másik kasszás koordinátor úgyis nagyon menedzser akar lenni, hátha elmegy innen jó messzire. Adiig meg már kibírjuk.
Fontolgatom, de ezeket az embereket már ismerem, ismerem ahogy beszélnek, ami nagyon nagy kényelmet ad. Ha máshova megyek, akkor újra meg kell tanulnom mindenki kcentusát, és az igen fárasztó tud lenni. :(