Frozen Beauty from far away: Tolerancia

2015. május 16., szombat

Tolerancia

Ezt a posztot majd egy év múlva tuti újraírom, de nézzük, mik a mostani elképzeléseim.

Az öltözködésnél említettem, hogy bármit fel lehet venni, és tényleg.

Bátran lehet valaki bölcsész-hippi, halál-sátán-metálos koporsó szökevény, tip-top amerikai filmes ügynök nő, melegítős farmeres valaki. De akár western csizmás cowboy kalapos is, akinek olyan izé van a nyakában, mint a Jockey-nak volt a Dallasban, sajna nem tudom a cucc nevét. Ja igen, és az indiai középkorú nők pontosan ugyanazokban a ruhákban élik mindennapjaikat, amit az Óhazájukban is élték.

Alapvetően a kanadaiak nem egy elegáns népség. Sokkal inkább a praktikum van szem előtt, mint a jajj-puccban-kell-lenni, mert hát mit szólnak az emberek. Szóval itt ruhából nem jön rá az ember, hogy a másik mit dolgozik, milyen szinten és mennyit keres.

Van az a ruha, amit nem lehet levenni, a tetkó. Öltöztet, tehát ruha is lehetne. Rengeteg van, nem azt mondom, hogy mindenkin, de a fehér emberek, akik jobban megengedhetik maguknak, azoknak aztán van sok kicsi, sok nagy vagy egész karos, mindenféle. Egyébként nem olcsó mulatság, ha az ember nem garázstetkót szeretne. A férjem elég menő irodában dolgozik, és ott is van olyan, akinek ki van varrva az egész karja, és senkit sem érdekel. Nincsenek ilyen sztereotípiák, hogy akinek tetkója van, az börtönben volt. Azért horogkeresztet homlokra tetováltatni itt sem illik, de ezeken a sértő szimbólumokon kívül bármit. Nekem személy szerint a szöveg tetkók nem tetszenek. Egyrészt nem tudom elolvasni, mert ahhoz kicsi vagy csicsás a betűtípus, másrészt, mert általában ezek elég sablonosak.

Aztán vannak a piercingek. Nekem 5 darab van, ebből 4 látszik. Egy ajakkarika és 3 orrkarika. Eddig egyszer sem láttam, hogy bárki pofát vágott volna, ellenben Budapesten többször is. A Sephorában az egyik eladó csajszi, és a az Orogold nevű igen puccos szépségszalon ajtón álló csajszija mondta, hogy hú mennyire vagány. Nem azt mondom, hogy mindenkinek van, de rengeteg van, több is, extrémebb is. A Lush-ban a szupercuki eladólánynak volt három pötty a szája felett, egész picik, pont az a még guszta mennyiség (nekem). Persze ezt is túl lehet tolni, vannak ijesztőek. Megint a párom munkahelyét hozom fel példának, ott is vannak piercinges lányok, ajakkarikával is. Bankban is láttam orrpöttyöt, mondjuk melegítőpulcsit is. Ja igen, és az okmányirodának megfelelőben a jogsimat egy vörös hajú ajakkarikás lány csinálta.

Vannak a melegek. Van, akin látszik, van, akin nem, és csak onnan tudom, mert fogja a párja kezét. Fogja, és nem fél attól, hogy agyonverik, mert ő éppen olyan amilyen. Ez tök jó. Igyekszem őket nem megnézni, mert azért csak furcsa, nincs hozzászokva még a szemem. Igazából a transzvesztiták sem zavarnak, Budapesten is láttam párat, itt is, fura persze, nekem, de semmi közöm hozzá, hogy ki hogy öltözik.

Amit még ide fogok sorolni most, azok a rokkantak lesznek, amit azért teszek, mert valamilyen szinten őket is tolerálni kell. Az, hogy őket tolerálni kell nem a legjobb szó, de nem találtam rá frappánsabbat. Lassabbak, vagy segítségre van szükségük, vagy a rámpát kell használniuk. Mindenki nagyon szépen türelmesen megvárja, amíg a rokkant vagy idős ember feltotyog, felgurul a buszra.

A hajszíneket is megemlítem, mert lila hajjal simán lehet itt élni. És, tényleg nem nézik meg az illatőt. Vagy zölddel, vagy rózsaszínnel, kékkel, mindegy. Senkit sem érdekel a másik ember hajszíne.

A bevándorlókat is tolerálni kell, ez már egy nehezebb kérdés, mert azért a frissen átúszott angolul nem beszélő, és nem is akarók azért bosszantóak. Élnek a saját közösségükben, nem tanulják meg a helyi szokásokat (papírzsebkendő használata), nem illeszkednek be. Őket nehezen fogadják el a helyiek. Azért aki akar, az ezen bevándorlóként elég gyorsan túl tud lépni.

És végül, engem is tolerálnak, a kanadaiak, az egyéb helyekről jöttek, akik szintén nem beszélnek jól angolul. Segítünk egymásnak, mert mindkettőnk érdeke az, hogy megértsük a másikat. Megvárják, míg elmotyogom a bajomat, nyűgömet, és én is megvárom, amíg a másik összeszedi a gondolatait, egy így van jól.

Összességében elmondható, hogy itt az emberek türelmesebbek, sokkal, sokkal.

2015. május 16., szombat

Tolerancia

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Archívum

Címkék