Frozen Beauty from far away: Első budapesti élmények

2015. június 8., hétfő

Első budapesti élmények

Reggel hétfőn korán kellett kelni, menni kellett a kozmetikushoz. Jajj istenem, de hiányzott már Brigi, a világ legjobb és legcukibb kozmetikusa. Újpest-központban szálltunk fel a metróra, így szerencsére egy üres, és kevésbé sokkoló szerelvénnyel utaztunk. Árpád hídnál fokozódott a helyzet, sokan lettünk. A Deákon átszálltunk a Móriczra menő vilire, szerencsére ezen sem volt sokkoló a tömeg. Na, a téren már kezdett rossz érzésem lenni, de mivel muszáj volt automatát keresni, nem volt idő pánikolni. Egy idő után sikerült is, de nem volt egyszerű. Mehettem Brigihez, juhhuuuu. Szépséges bőrrel távoztam, de tényleg, még piros sem voltam. Ettem egy gyrost, ezt az érzést tudom nehéz átérezni, de amikor nincs, az nagyon rossz. Nincs a sörözés után egy hajnali török gyros, jobban hiányzik, mint a túró rudi.

Ezek után jön a csodás 6-os villamos, amit Bubapesten élésemkor egyébként szerettem, most a sokk viszont durva volt. Tömeg. Szerencsére nagyon meleg nem volt, csak közepesen. De az a sok ember, te jó ég. És üvölt a telefonjába, és szotyolázik, és telefonról hallgatja a zenét, és ugat, nincs rá szebb szó. Hát ez fél év kihagyás után eléggé sokkoló volt. Nagy levegővétellel, de sikerült kibírni a Jászaiig. Itt kezdődött a probléma igazából. Leküzdöttem magam a villamosról, és csak 10 ember lökött fel addig, amíg eljutottam az OTP sarkáig. Itt még újabb sokk ért, még 20 ember lökött fel. Állok egy helyben egy 3 méteres járdán, és bakker nekem kell jönni. Teljesen remegett a kezem-lábam. Életemben nem volt pánikrohamom, sem sziklán sem szakadékon, itt a Jászai téren sikerült.

Szerencsére nem vártam sokat, mentünk kedves ismerősömmel kávézni. Ez nagyon-nagyon jó volt. Régen beszélgettem már ilyen jót nőnemű lénnyel, na jó igazából a páromon kívül bárki mással.

A WestEndbe beugrottam késő délután, de egyszerűen nem éreztem magam jól, közel jönnek az emberek, és ez rossz. Csak pár dolgot vettem az Yves Rocherben, aztán jöttem is el.

Később még beugrottam az újpesti CBA-ba, ami az óta csak Príma. Állok a sorban, jön egy gyerek, hülyegyerek inkább és beáll elém. Mondom neki, hogy én bocs, de én is ide várok, erre se nem áll arrébb se egy bocs, se egy borulj fel. Nézek, és magamban mondom, ez mi a fene volt. Még vág egy két pofát és ahogy haladt a sor a hátam mögé került, de magától nem állt volna oda.

Ezek voltak a kezdetek, nem állítom, hogy valahol jobb, van ahol meg rosszabb, csak más. Edmontonban is vannak vicces és siralmas arcok, főleg a Downtown-ban. Voltak jobb és rosszabb élményeim, sőt nagyon rosszak is, de menjünk majd szépen sorba.

2015. június 8., hétfő

Első budapesti élmények

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Archívum

Címkék