2015. június 21., vasárnap
Utolsó napok, érzések, picsogás
Újra Pest, újra
Kecskemét. Jöttünk, mentünk, dolgainkat intéztük. Amit kiemelnék, hogy a Bőszecseték
árulják még mindig a legjobb minőségű kozmetikai és sminkecseteket. Nem tudom,
miért nem reklámoznak, miért nincsenek tele a blogok az ecseteikkel, pedig a
minőségük indokolttá tenné. Sikerült egy kisebb vagyont itt is hagyni, de nem
bánom, mert egy évre el vagyok tőlük zárva. A régebbi és az újabb
szerzeményekről is lesz egyszer csak teszt.
Már csak minden új kincset, illetve a régi görkorimat be kellett csomagolni, beleférni a kétszer 23 kilóba, és irány haza. Haza, mert nekünk a haza már itt, van, az óceánon túl.
Már csak minden új kincset, illetve a régi görkorimat be kellett csomagolni, beleférni a kétszer 23 kilóba, és irány haza. Haza, mert nekünk a haza már itt, van, az óceánon túl.
Rengeteg gondolat
kavargott és kavarog a kis agyamban. A barátokról, a családról, arról, hogy mi
fontos, és mit nem kell sajnálni. Mi hiányzik Magyarországról, és vagy
Budapestről, és mi nem. Arra jutottam, hogy nekem most itt ahol vagyok sokkal
jobb barátok nélkül is, mint ott, ahol folyamatosan belerúgnak csöpp kis
tündéri lelkembe. Lehet túlérzékeny vagyok, lehet csak erősebben élek meg
dolgokat, de szerintem nem véletlen alakult ki a bunkó pesti kifejezés, de a
vidéki suttyó sem.
Visszafelé Frankfurt
majd Toronto átszállással egy egész napig utaztunk, mire hazaértünk, és magunk
mögött a saját ajtónkat csukhattuk be. Jó érzés volt. Visszafelé rettenet volt
az út, kétszer meggondoljuk, hogy milyen gyakorisággal akarunk mi repkedni.
Sok mindenben mást
vártam, és nem azt kaptam. Ha valaki elköltözik, azt feltételezi
hazalátogatáskor, hogy oda tartozik. És nem, már nem, ebben eléggé sokan csak
megerősítettek.
Ennyi lett volna egy
évre az érzelgős rész, a nagy hazautazással kapcsolatban. Anyukám még mindig a
legjobb szakács! Örültem, hogy feltankoltam Yamuna cuccokból, Kell a Púder!-ből,
Bőszecsetből, és még sok minden másból, amit itt hamarosan megosztok majd
veletek.
 |
| A háttérben Torontó látható |
Hazafelé két
átszállással, Frankfurton és Toronton keresztűl jöttünk. Nagy nagyon nagyon
hosszú volt. De egy Tim Horton's-os kávé mindent elfeledtetett.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése