2015. augusztus 2., vasárnap
Főzés. Mi ugyanolyan, mi más? Érdekességek
Mindenhol vannak
különbségek a főzésben, alapanyagokban, szokásokban. Ma áttekintést írok arról,
hogy mi más, mi lenne más, ha úgy csinálnánk, mint a helyiek, és milyen
szokásokat tartottunk meg.
Azzal kezdem, hogy hoztunk 2 kiló törött paprikát. Ezt nem bíztuk a véletlenre, és nagyon jól is tettük, mert a paprika itt narancs színű és baromi drága.
Kezdetekben ugye
mindent a nulláról kellett beszerezni, só, bors, fűszerek, edények, lábasok,
szóval minden. Ezek egy része már a szállodában meg voltak, mert kb. a második
naptól főztem. Az első „főtt” étel egy rántotta volt. Ekkor észrevettük a
boltban, hogy nincs fehér szalonna, és hogy a hagyma akkora, mint a fejem,
kitúrom a legkisebbet, az akkora, mint a Sparban a legnagyobb. Szerencsére a
Walmartban gyorsan sikerült lábas és serpenyő készletet venni, így ez meg is
volt. Természetesen féláron.
Aztán jöttek a felismerések. Nem olyan a tejföl, nem olyan a liszt, nincs kockaélesztő, drága a lekvár, édes a kolbász (gusztustalan), nincs zsír, nincs szalonna. Alapból órákig tartottak a bevásárlások, mert nem a megszokott Gyermelyi tésztát és Univer majonézt vettem le a polcról, hanem új márkákat, új összetevőkkel. Minden egyes kajának csekkoljuk az összes alkotóelemét, mert itt egy csomó minden még alkalmazható, ami az Unióban már évtizedek óta be van tiltva. Szerencsére ki vannak írva az összetevők, nem kell az E vitaminokkal mókolni, hogy mi micsoda. Miután realizálódott bennünk, hogy itt rengeteg kaja van, amit egy malacnak sem adnánk jó szívvel, el kellett azon gondolkodni, hogy mi is lesz. Van az a lehetőség, hogy esszük az olcsót, és 50 évesen már hullák leszünk félig, vagy esszük a bio és/vagy jó minőségű kajákat, és ezzel talán adunk magunknak pár plusz évet.
 |
| Tejföl a legyel boltból és tejfől a sima boltból |
Nem vagyok bio mániás, sem szektahívő semmilyen elvekkel. Eszek/eszünk húst, halat, gyümölcsöt, a legtöbb zöldséget, gombát, magokat, kb. mindent. Magyarországon eszembe nem jutott volna, hogy biotejet vegyek, mert minek. Itt a tej és a tojás az, amin igyekszünk nem spórolni. (tojás 100 forint/db kb.) Elméletileg a növekedési hormon be van tiltva, remélem ez így is van. Húsból is jó lenne, ha tudnánk ilyen ellenőrzött helyről származót venni, de az háromszor annyiba kerül, mint a sima, és ezt az árat nem engedhetjük meg magunknak.
Az ijesztő, amikor a
szeletelt szalonnának, amit Magyarországon Bacon szalonnának (nem is értem,
szalonna szalonna) hívnak a második összetevője a cukor. Vagy amikor a
tejfölnek 20 összetevője van (majd csinálok képet, ha a Walmartban járok). A
BHT-nak, Dextroznak, cukornak, kukoricaszirupnak nincs semmi keresnivalója
ételben.
Mielőtt kiköltöztünk a
mi tudomásunk szerint egyikünknek sem volt semmilyen allergiája, ami itt
mindenkinek egy hatalmas nagy valami. Itt mindenki allergiás mindenre.
Macskaszőrre, mogyoróra, eperre, zellerre, szójára, tejre, lisztre, vagy ezek
egyes részeire. Epret és mogyorókrémet van olyan iskola, ahova be sem lehet
vinni, mert annyira allergiás néhány gyerek, hogy az illatától elkezd
megfulladni, jó esetben nem sikerül neki.
Szóval jöttünk, mi, akik az gondoltuk egészségesek vagyunk. Aztán a férj
kézfeje elkezdett vörösödni. Ó csak a hideg gondoltuk mi, kenegettük. Nem volt
száraz, nem a hidegtől volt a pirosság. A pirosság mindig akkor jött, amikor
kenyeret evett. Másnap szépen kipirosodott, pikkelyesedett, és napokig ott és
úgy is maradt. Ezt a legkevésbé rossz 5 dolláros 600 grammos kenyértől. Ekkor
kezdtem el a kenyérsütést. Vettünk száraz élesztőt, mert kocka élesztőt nem
találtam, beszereztük a glutént külön, mert a liszt valahogy nem olyan,
melaszt, ami nem tudom mire kell, valami édeskés karamelles cukorszirup, a
recept azt írja, hogy kell.
Elkezdtem kenyereket
sütni. Az első kettő nem lett túl jó, az oka az volt, hogy akkor még nem
tudtam, hogy a sütő nem Celsiust ír ki, hanem Fahrenheitet, így egy laza 120
fokon sütögettem, és nem értettem, hogy miért nem sül meg. Rájöttem a trükkre
és egy szebb kenyereket sütöttem. Érdekes módon a pirosságnak semmi nyoma,
azóta. Szóval van valami a bolti kenyérben, ami nem jó, és ez nem a liszt, nem
a glutén, ami olyan tipikusabb lehetőség, hanem valami más. Kenyerekről cikk
itt érhető el.
 |
| Kenyérsütésről részletesebben itt találsz cikket |
Mit tegyünk a kenyérre?
Van a fura tejföl, később megtaláltuk a lengyel boltban a rendes tejfölt is.
Nincs vajkrém, ez nagy szívfájdalmam, de majd én csinálok. Van vaj, az
nagyjából ugyanaz. Margarin, hát ez sem ugyanaz, és nincs kicsi, így nem nagyon
vesszük, mert csak én enném, a férj nem eszi meg a margarint. Lekvár, van, itt
is figyelni kell az összetevőket. Felvágottak, hu ez egy hosszú téma is tudna
lenni. Cukorral, egy tonna tartósítóval, hulladékból akár (bőr, nyesedék). Itt
is vigyázni kell, mit mennyiért és honnan.
A rendes főzés a villanytűzhelyen zajlik, de nem az a lap fajta melegítővel, hanem ilyen spirálok vannak. 2 nagy és 2 kicsi. A kotyogós kávéfőzőnek ez nem ideális, de ez van. Zsír ugye nincs, így marad az olaj. A lengyel boltban találtunk zsírszalonnát, de ahhoz drága, hogy annyi zsírt kisüssek, hogy a rántott husi zsírban süljön. Marad az olaj, amiből itt az elterjedtebb/olcsóbb a repceolaj. Vettünk avokádó olajat is, de azt inkább kajába használom, és a hajamra. Ja meg a rántáshoz. Ezen a részen sírni tudnék. A rendes gáztűzhelyen milliószor csináltam rántást csomók nélkül. Itt meg nem megy, egyszerűen valami nem jó. Nem tudom, hogy az olaj, a liszt vagy a spirálos villanytűzhely az oka, bár én az utolsót tippelem. De amikor kicsit megpirul a liszt (már ha sikerül neki), jön rá a víz, szépen becsomósodik, én fogom és leturmixolom, és minden tökéletes. Észre nem venné senki, hogy csaltam.
Amikor husis kaja van,
akkor a rántottához való szeletelt szalonnából kisült zsírral sütök.
Zsírnagyhatalom nem vagyunk, de mindig összegyűjtögetem. A férj pedig ezt a
zsíros és jól megfűszerezett kaját viszi magával a melóhelyére. A kollégái meg
jól megcsodálják, hogy milyen fancy kajákat eszik. Az egyik kolléganője már nem
tudom hányszor rácsodálkozott, hogy milyen finom, és már tudja, hogy a zsír a
miracle/csoda benne, attól olyan jó. Fehér szalonnát sikerült venni a lengyel boltban
van egy befőttesüvegnyi zsírunk és egy kevés töpörtyű.
A hús szerintem ugyanolyan, mint Magyarországon, a hal is, a lazacot ugyanúgy festékezik. Igazából talán annyi a különbség, hogy több a marha, és a többi állatféle húsához képest nem olyan drága, bár ezt a minden drága dolognak be is tudhatjuk. A csirkemell 2500 forint/kiló felett van akciósan is. A csirke szárny volt fura, mert rendes csirkehús áron van, mindegy megvettem, aztán nem ette meg a macska, ránk maradt.
Budapesten az Ázsia
Bt.-ben a Fővám téren a piac mellett vettem a keleti dolgokat sushihoz,
bármihez, ami nem megszokott. Itt algalapot és gyömbért minden boltban árulnak.
Amit még ott vettem az a tortilla lap, amit aztán a Corvin CBA-ban is láttam, mindegy.
Ettől a tortillától is (amit viszonylag sokat eszünk), kezdetekben jött a
kipirosodás, de mostanában nem annyira vészes. Ez a tortilla dolog egy
zseniális találmány, mert bármit lehet bele tenni. Felvágottat, fasirthusit,
csirkét, lejárás közeli felvágottat átsütve, májkrémet, halkonzervet, bármit.
Zöldségekkel jól megpakolva isteni.
Főzni szerintem nagyjából ugyanazokat szoktam, mint előtte. A tarhonya, paprikás krumpli, lebbencs-féléket a férj a napköziben egy életre megutálta, így sok paprika azért nem fogy. Boros husit sem főzünk/eszünk, azért a 600 forint és a 15 dollár között van különbség.
A magyar boltba majd el
kell menni kolbászért, meg ezért azért, ugyanígy az ukrán boltba ukrán
szalonnás szalámiért és kvaszért. Lengyelboltba zsírszalonnáért, kapros
csemegeubiért, Milka csokiért, seggecskéért (zsemle, és tényleg így hívják ők
is), kovászos ubiért, tejfölért, meg hát egy csomó minden másért.
Ezeknél az eltéréseknél
igazából nagyobb különbségekre számítottam. Azért mégis csak külön kontinens.
Szerencsére nem sok olyan dolog van, ami komolyan hiányzik. De ezek főleg a
szülői házból származó portékák, mint a kolbász, disznósajt, lekvár.
Ami viszont van, és
szuper jó, hogy van azok az ázsiai boltok. A T&T market a WEM-ben, a
kisebb-nagyobb kínai, koreai boltok, ukrán bolt. Van egy csomó olyan dolog,
amit itt simán meg tudok venni, Budapesten csak macerásan lehet, Kecskeméten
pedig valószínűleg sehogy. Olyan gyümölcsöket ismertem meg, aminek a nevét sem
tudom, csak kínaiul. A tengeri kisállatkákat is ehetnék, de nem szeretem. A
kagylót élve árulják több helyen is, de hát ha nem, akkor nem. Vannak teák,
fűszerek, mindenféle dolgok, amiket szívesen próbálgatok.
Amit nagyon szeretünk
az a quinoa nevű növény. Gabonaféle, ha jól emlékszem Dél-Amerikából. Ezt
Magyarországon is lehet kapni, csak azt nem tudom, hogy miért kerül ott négyszer
annyiba, mint itt. Glutén mentes, és nagyon finom, jobban szeretem köretnek,
mint a rizst.
Nagyjából ezek a különbségek, és érdekességek, ha kihagytam valamit, majd még visszajövök bővíteni.
Ti mi nélkül nem
tudnátok élni?
Mi az, ami nélkül kevesebbnek éreznétek a kulináris életeteket?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nagyon tetszett ez az irasod is! A quinoat hogy keszited el?
VálaszTörlésNegyed órát kell főzni kétszeres mennyiségű vízben. Én pici sót teszek hozzá, de lehet húsleveskockát vagy bámi ízesítőt is használni.
Törlés:D :D
VálaszTörlésEmlékszem, 20 évvel ezelőtt Görögországban nyaraltunk, és főzni próbáltunk.
Elmentünk bevásárolni.
Nem tudtunk füstölt szalonnát beszerezni, sőt a helybeliek azt sem értették, mit keresünk pontosan.
Pedig az ex-férjem baromi lelkesen, pocakját összecsípve és rázva, nagy horkantások kíséretében próbálta elmutogatni, eljátszani, élethűen utánozva disznó röfögését! :D :D :D
Míg élek nem felejtem el azokat a szemeket és arckifejezést, amit a görög boltosoktól láttam akkor!
Ó ha összesezdném hányszor néztek hülyének boltban, mert valamit kerestem.
TörlésMég jó, hogy korábban szőke voltam és hozzászoktam, hogy néha hülyének néznek :)
Szia! De jók ezek a bejegyzések! Nekem ízlett kint a tejföl, és krémsajt is van Philadelphia cream cheese. Ami sokkal finomabb mint bármelyik itthoni. Amivel én nem voltam kibékülve, az a túrónak nevezett valami. Na, az nem túró. Pedig jo lett volna néha túrós tészta. :-)
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszik, igyekszem az érdekesebb részeket összeszedni.
TörlésA Philadelphiat mi is szeretjük, de 3 dollár a kis 100 grammos, amit kb. egy nekiülésre meg is eszünk, a vajhoz képest nagyon drága :( Vajkrém meg nincs :(
A sós turót nagyon szeretem, de nem túró a hgyományos értelemben az tuti, a sütihez való az nagyon rossz, se íze se büze :(
Annyira imádom az ilyen kultúrális különbségekről szóló cikkeket! Lesz majd olyan poszt, hogy mi az amit itthon nem, és nagyon megszerettétek?
VálaszTörlésGondolkodom rajta, nemlesz hosszú lista, de valami biztosan lesz belőle.
TörlésÉrdekes volt olvasni a bejegyzést. Örülök, hogy itthon már sokkal szabályozottabb, hogy mi mehet az ételekbe és mi nem. Felvágottat mondjuk nem veszek, mert kerülnek bele érdekes dolgok itthon is...inkább megveszem dupla vagy tripla áron a csirkemellsonkát, ami minimum 90%-os hústartalmú, ebből nem adok lejebb :-)
VálaszTörlésNagyon helyes, hosszútávon meglesz az eredménye, vagy inkább nem lesz láthaó eredménye
Törlés