Frozen Beauty from far away: Heritage fesztivál, a nemzetek ünnepe rengeteg képpel

2015. augusztus 4., kedd

Heritage fesztivál, a nemzetek ünnepe rengeteg képpel

Ahogyan azt már több írásomból érezhettétek imádom azt, hogy itt multikulti a társadalom. Az azért fura, amikor az indiaiak full népviseletben bevásárolnak, ezt nem is értem, de a furcsaság ennyiben kimerül. Magyarországon, mint a legtöbb embernek nekem is csak fehér bőrű ismerősöm volt. Ha volt valakinek egy kis lengyel vagy orosz „beütése” az már egzotikiusnak számított. A férjnek volt két afrikai kollégája, na, az már tényleg nem volt egy mindennapi dolog.

Itt szerintem nincs az a nép, aminek ne lenne legalább egy képviselője. A buszon mindig van ázsiai, filippino, fekete, meg persze akiről nem tudom eldönteni, hogy honnan jött, vagy miből keveredett ki. A szép igazából az egészben, hogy mindenki békében van meg egymással. Az indiai nem öli meg a pakisztánit, pedig a saját országaikban, főleg a határon, azért vannak problémák. De a szíriai sem akar itt iszlám államot alapítani; normális békés emberként éli a mindennapjait. (egy szíriai srác járt a könyvtárba a bevándorló klubba, nagyon kis cuki volt)

Ezt a nagy kavalkádot minden évben megünnepeljük egyszer. A buli neve Heritage Festival, aminek az a lényege, hogy mindenki a saját származását, örökségét ünnepli meg. Jó hát itt is a kaja a lényeg, és persze ezt én megint nem bánom.

Heritage fesztivál, azaz 63 ország készül erre sátrakkal, kajával (az araboknak egy nagy sátra van, a németfélék is összecsoportosultak). A legtöbb ország kínálja a portékáit, a jellegzetes ételeit, sokaknak van színpaduk, ahol népi táncolnak a fiataljaik.

Használatban volt

Kezdjük az elején. A buli egy hatalmas réten van megtartva. Ide nem nagyon jár a hétköznapokban sok busz, de semmi para megoldották. A nagyobb átszálló helyektől közvetlen buszjáratok indulnak, kb. 5 percenként, egy darab sima jegyért cserébe. Ha tovább utazik valaki, annak átszállójegyet adnak, mint bármikor máskor. Mi a kórház megállóig metróztunk, beálltunk egy viszonylag hosszú sorba, majd 5 perc múlva már a buszon voltunk. A buszokra annyi embert tereltek fel, ahány ülőhely van plusz 5-6 ember, de tőlük már elnézést kért a terelő emberke, hogy már csak állóhely van, de várják meg nyugodtan a következő buszt. Annyira más.

A kaja megszerzése ugyanolyan kuponos rendszerrel ment, mint a Taste of Edmonton rendezvényen. Itt a Heritage fesztiválon a legnagyobb különbség a méreteken kívül az, hogy nem éttermek csinálják az ennivalót, hanem népek egyesületei, önkéntesek. Attól, hogy itt valaki evett egy jót, alapvetően nem lesz belőle hosszabb távon haszna az eladónak, mert nincs konkrét étterem, ahová két hét múlva be tudnál menni. Vannak egyébként nemzeti éttermek, egyik kedvencem az etióp a White-on, ahol kézzel kell enni.

Odajutás, sor, busz, kuponok, mobil ATM

60 kupont vettünk előre, ennyiről gondoltuk, hogy elég lesz, és mivel ez 50 dollár volt, erről is azt gondoltuk, hogy elég lesz. Az ételek változó kuponokba kerültek, a legdrágább 8 volt, ezért már egy rendes tál kaját adtak az én mennyiségem szerint, egy nagy férfiembernek az egy fél adag, de hús.

Megérkeztünk a busszal, a kuponkáinkkal, lássunk neki. Kaptuk egyből a térképet, és mentünk az 1-es pontra. Ahol a térképet a kezünkbe nyomták ott lehetett igényelni kerekesszéket, ha valakinek kellene, ez így van, ingyen van, nem baj ha tudsz járni, adnak. Pár nagyobb pocakú kismamánál láttam ilyet. Ülőhely azért nem mindenhol van, így viszont neki mindig lesz. Ugyanitt osztották a matricát a kölkök hátára, amire az volt írva, ha elvesztem hívd ezt a számot, és oda kellett beírni anyu számát. Az egyes pont mellett van egy rét és egy tó, kacsákkal és vadlibákkal. Aztán fák, rengeteg mosdó, ivóvíz lelőhely. Igyekeztünk sorban haladni, hogy ne maradjon ki semmi sem.

Mindenhol vannak a kaják, kiírva angolul és sok helyen a saját nyelvükön is. A legtöbb helyen lehet kapni mindenféle porfogókat, ékszereket. Ezek vagy tényleg helyiek, vagy kínai kacatok. Sajnos azért van ilyen is, a legtöbb dél-amerikai vagy afrikai ország ugyanazokat árulta. Sok helyen voltak szóróanyagok az országokról, hátha oda mész nyaralni. Mindenhol voltak önkéntesek, akiktől lehetett kérdezni, mint egy nagy családi összejövetelen.

Nem sok ország kajáját ismerem annyira, hogy tudjam, hogy mi az autentikus, és mi az, amit a helyiek meg nem ennének. Itt a kiakadásom tárgya a lángos. A lángost mindenki ismeri. Van, aki jó fokhagymásan szereti, van, aki kicsit, van, aki a sajtos tejfölöset szereti, de persze a csak sajtos is teljesen normális. Viszont van az a gyalázat, amikor a lángosra porcukrot tesznek. Igen, porcukrot. Ebben számomra az a felháborító, hogy van az elephant ear nevű dolog, ami ez a nagy fánktészta porcukorral. De azt nem kell lángosnak hívni, és lángos néven eladni. Ennyi erővel egy kiló citromot eladhatnának magyar narancs néven, az ismert idézettel „Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk”. Ugyanez a porcukros lángosozás megy az Egyesült Államokban és Ausztráliában is. Gondolj bele! Megy az amerikai turista Magyarországra, meglátja, hogy lángos, jól meghagymázzák neki, milyen fejet fog vágni, amikor ő egy nagy cukros fánkot képzelt el előtte. A románok és a horvátok is árulták ugyanazt a dolgot, de ők elephant ear néven. Így ezzel nincs is semmi baj. A magyar sátorban volt még gulyás, székelykáposzta, bejgli, kolbász és fagyi. Ezzel az egyik legkevesebb félét árusítók sorában kullogott a sátor. Ismerősöm korábbi rossz tapasztalata miatt mi nem szólaltunk meg magyarul a magyar sátor körül, ez nem példaértékű, de ez van.

Három részre szedem az eseményt, mert rengeteg a kép, még úgy is, hogy összeszerkesztettem őket, és van még jó pár videó is. A videók többsége nagyon hangos, óvatosan indítsátok el őket. A képek olyan sorrendben jönnek, ahogy haladtunk, nem szándékosan került egymás mellé egy-egy nép, vagy jó messzire. A képeket az embereket nézzétek! Egy-egy sátorban mennyi sok ember van, különböző korúak, színűek, mindenük különbözik, kivéve, hogy kanadaiak mind.

Tó, rét, Izrael

Ukrán sátor, itt nem ettünk, mert pirogot tudok venni a boltban is
Az a gyerekszállító kocsi valami zseniális, kell egy ilyen és abban viszem a macskékat bulizni

Kambodzsa, a kaját elfelejtettem, marha volt zöldségekkel és rizzsel

Azerbajdzsán, az a sárga rizs isteni.
A férj meglkérdezte a sátorban, hol lehet azeri bort szerezni, erre 3-an jöttek oda, hogy hu, ezek itt kérdeznek, tudják, hol az ország, még azt is hogy bort is csinálunk, jujj de izgi. De nem tudnak róla, hogy ide valaki importálja.