2016. január 2., szombat
Hogyan lettem én dolgozó ember? Tizennegyedik eseménysorozat
Nem, nem felejtettem el
ezt a sorozatot, csak úgy ehhez éppen kevesebb volt az ihlet, mint máshoz. De
nézzük, mik történtek a munka földjén a karácsonyi buli óta. Lesznek most furcsa dolgok is, hát nem tudom, hogy lehetne felvezetni őket. Ne evés közben olvassátok!
Azt már tudjátok, hogy
decemberben szinte végig beteg voltam. Hol kicsit, hol jobban, hol még jobban.
Az élet nem áll meg ettől, vagyis nálam nem. Nekem nem segít az ágyban maradás,
attól csak még betegebbnek érzem magam. És ott ragadok egy hétre.
A december azzal
indult, hogy a kirgiz-kazah kolléganőm beközölte, hogy ő hazamegy 3 hétre. Á
nem voltam ám szomorú. Nagyon bírom ezt a csajt. Persze nekem mondta meg
először, aztán nekem titokban kellett tartanom. Aztán még egy csomó titkot
elmondott, most meg nyomják a szívemet. Jobb, ha ilyeneket nem tudok.
Hivatalosan is
kiképeztek az ékszerrészen. Új infót nem nagyon tudtam meg, de legalább most
rendesen el lett mondva minden. Néha szeretek ezen a részen lenni, néha meg
nem. Ha nyugis, akkor uncsi, ha pörgős, akkor meg nagyon kell figyelni, hogy
nehogy valami csak úgy eltűnjön. Amikor valaki a sokszáz dolláros cuccokat nézi
az üvegvitrinből kivéve, úgy nézem, mintha az életem múlna rajta.
Karácsonykor, 24-én a
cuki főnököm nálunk volt vacsorára. Első vega karácsonyunk volt ez. A
nyakláncnak, amit kaptam tőle, annak is nagyon örülök. Annyira cukorbogyó volt.
Hozta magával a papírt, amivel az
előrelépésemet kellett intézni.
Igen, a koordinátori
pozícióra pályázom, vagyis már pályáztam, sőt az interjú is megvolt. Most meg
ezen parázok, hogy mi az eredmény. Az interjú nem volt vészes, sőt, kimondottan
jónak gondolom magam. Mindenre kapásból válaszoltam, és szerintem a jó
válaszokat mondtam. Van még két jelentkező a boltból erre a pozícióra, és mind
a ketten sokkal régebb óta vannak itt, mint én. Meglátjuk.
Aztán az interjú után
két nappal hivatalosan is kihirdették, hogy a cuki főnököm menedzser lesz
valahol máshol. Egy ideig küzdöttem azokkal a krokodilkönnyekkel, de aztán két
rollbar ruha közé elbújva bőgtem egyet a raktárban. Remélem most már mindenki
bőgéseimről ismer. Nem tehetek róla, összenőttünk, persze, hogy rossz nélküle.
Ekkor megtanultam örökre, hogy az Essence ceruza a legkevésbé sem vízálló.
Közeledik a leltár. Ez
azzal is jár, hogy mindent át kell nézni, hogy van-e árcímkéje. Mindent az
utolsó darabig, és ezt ötször. Nem maradhat egy páratlan cipő vagy kesztyű sem az
üzlettérben, nem hagyhatunk ott egyetlen belenyúlkált sminkcuccot sem. És
közben meg jönnek az új cuccok ezerrel.
Ahogy elmúlt a
karácsony, rögtön kicserélődött a fél bolt illetve a dekoráció. Most a kondi,
fitness, mozgással kapcsolatos dolgok kerültek előtérbe. Veszik is, mint a
cukrot. Illetve most van szezonja a Mexikóba menésnek, csak úgy repkednek a
Michael Kors fürdőruhák.
Aztán jönnek a
kiábrándító dolgok Kanadával kapcsolatban. Az egyik, hogy volt bolti tolvaj
24-én és 26-án is. Csak 25-én zárnak be a boltok. Ez milyen már, de komolyan.
Nem csak azért, mert lop, de el tudom képzelni, hogy mennyire örülnek ennek a
pláza biztonsági őrei (ők jönnek először) aztán meg a rendőrök. Ilyennel kell
foglalkozniuk, ahelyett, hogy otthon lehetnének.
De ezt még tudom
fokozni, viszont aki enni kíván a következő pár órában, vagy éppen túl van
rajta, az inkább hagyja ki ezt a bekezdést. De komolyan!
Szóval a történet ott
kezdődik, hogy van mozgáskorlátozott próbafülkéje a boltnak, ami elég nagy és
rendesen zárt, nem olyan, mint a többség, hogy látszik a láb. Itt aztán minden
megesik, a gyerek pelenkacseréje szinte minden héten előfordul. Na de most nem
gyerekről van szó. Egy fehér bőrű kanadai férfiról, aki konkrétan odaszart a
próbafülkébe. Ha ez nem lenne elég, még a falat is beburkolta vele. Kanadában,
egy kanadai. De a meglepő inkább az a rész volt, amikor megtudtam, hogy ez nem
az első eset. De most komolyan, mi a fene már ez. És hangsúlyozom, hogy kanadai
születésű emberről van szó. Könnyű volt lefülelni, mert csak a barna
lábnyomokat kellett követni.
Ilyet utoljára
középiskolában tapasztaltam.
Itt egy csomó boltban a
próbafülke teljesen külön van nőknek és férfiaknak. Én ezt Magyarországon nem
tapasztaltam, de persze, lehet, hogy van már ilyen. És az ok. Ezt idősebbek
mesélték, hogy nagyjából 20 éve volt az „divat”, hogy az indiánok, akik a
rengeteg támogatás ellenére vagy emiatt alkoholisták és/vagy hajléktalanok,
szóval ők, a próbafülkébe jártak meghitt pillanatokra. Fujj. Odaát ezt
szoláriumról hallottam, de már az is magas volt.
Na, most jól
leromboltam a Kanadáról kialakult képet mindenki fejében. Ilyen is van. De
azért általánosságba erről nem szokás beszélni, és nem is fogom túlzásba vinni.
Ez megint egy nem bjúti blogos téma.
Szóval most megy az
izgulás ezerrel, hogy mi lesz a közeli jövőm. Nem is alszom egy ideje. De
nagyon jó lenne egy új kihívással kezdeni az évet.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Drukkolok hogy összejöjjön amit szeretnél.
VálaszTörlésAz odaszarós fickóról meg csak annyit hogy idióták mindenhol vannak, még a legjobb helyeken is.
Köszönöm :)
TörlésIgen sajnos :(
Kávéivás közben olvastam! Nem köptem fel a kortyos a monitorra, de majdnem, és erős volt a kísértés, hogy pörögjek a hátamon! :D :D :D
VálaszTörlésNos, minden megesik, ahol emberek élnek. Van antiszociális személyiségű ember, normaszegő magatartás, csakhogy ne legyen annyira unalmas az élet! :D
Nyugi, ettől még nem ment el a kedvem Kanadától, sem a blogtól, jó, ha írsz olyan dolgokról, amik történnek veled, hiszen az életed nyilván nemcsak arról szól, hogy leveszed egy szemcerka kupakját.
Sikered titka szerintem pont ebben rejlik, hogy amit írsz, annak életszaga van...és az olykor büdi is tud lenni.
A blogod nem steril, és ezt most hivatalosan is kijelentem! :D :D
Ne is legyen az.
Igyekeztem több felhívást is kitenni, hogy mindenki biztonságban maradjon :)
TörlésJót kacagtam ezen a kupakos példán, és tetszik. Végü is jahh, ez alapelhatározás volt valamilyen szinten, hogy bjúti blogot szeretnék, mert az mókás, de közben meg nem tartom élet-halál kérdésnek, hogy megvegyen az legújabb amerikai csodákat.
Nem is lesz szerintem :)
Hú, ez tényleg eléggé undi volt.
VálaszTörlésBiztos nem lesz jobb a kedved tőle, de itthon én épp a napokban tapasztaltam azt először, hogy a kedvenc szolimban kénytelenek voltak kirakni egy kis cetlit a szemetes mellé, amin az állt, hogy a "női dolgokat" a hölgyek legyenek szívesek nem itt kicserélni. Régen nem tapasztaltam ilyet soha, nem tudom, mi ütött az emberekbe?!
Hát ez a szolis is. Ráadásul ezek elméletileg hölgyek.
TörlésNem értem, ez mág nem csak nemtörödömség a másikkal, ez annál sokkal rosszabb.
Hülyék mindenhol vannak. Szerintem ez még Tibetben is előfordul, ahol azt gondolnám, hogy mindenki hiper békés.
VálaszTörlésBelvárosban látom ezt nap mint nap az utcán. Meg a hányást...na attól borulok ki. Reggelre a fél belváros gusztustalan.
Hiper békés, de ha a szükséglet jön, a dolgok megtörténnek :) csak viccelek
TörlésKaki, kutyakaki, pisi, hányás, használt óvszer, használt tű, hányás, stb... hozzátartozott a 7. kerület mindannapi látványához, úgy szerettem ott lakni :)
Köszi a figyelmeztetést, pont enni készültem! 😀 Drukkolok Neked, hogy Te kapd az előléptetést!!!
VálaszTörlésMindig van oka annak, ha figyelmeztetek :)
TörlésKöszönöm :)