2016. január 29., péntek
Kusza gondolatok a képzeletbeli naplómnak
Nem tudom, hogy honnan
jött, hogy csak úgy írok valami, nem is tudom, mi lesz a vége. Péntek kora
délután van és süt a nap. Normális esetben rohanok ilyenkor a fürdőbe, hogy
lefényképezzek valamit, amiről majd tudok írni. De már van ezer képem és nem jön
az írás bizonyos dolgokra.
Vannak termékek, amikről 3 használat után el tudom dönteni, hogy az jó, vagy az bizony selejt. De attól persze nem fogok egyből billentyűzetet ragadni, hogy leírjam, milyen, mert lehet, hogy 3 hét használat múlva meg már máshogy fogom gondolni. Idő kell, lassú vagyok. Magamat azzal nyugtatom, hogy megfontolt. De ez nagyon változó.
A MAC pirosító és
szemhéjfesték egy hét alatt megmutatta, hogy szeretni fogom őket. A szintén
MAC-es szempillaalap is 3 használat után nyilvánvalóvá tette, hogy én azt
vissza fogom vinni, mert úgy szar, ahogy van. Nem szükséges selyempapírba
csomagolni, mert tényleg visszavittem.
De mi van akkor, ha a
kettő között helyezkedik el a dolog, amiről írni szerettem volna.
Példa erre most a
ColourPop lesz és abból is szemfesték. Kettőt rendeltem, az egyik morzsálódik,
másik jó, nem mondom, hogy csoda, de ennyi pénzért közel az. Akkor, ha az egyik
jó a másik rossz, akkor az átlag vajon mi? Alapvetően meglátom a dolgok jó és
rossz oldalát, tulajdonságait. Még a kedvenc márkáimban is, illetve nem vagyok
elájulva valamitől, mert jujj-ez-amerikai vagy drága.
Maradjunk a ColourPopos
példánál. Nem tudom, miért van körülötte Magyarországon ekkora rajongás, amikor
egyrészt nem is lehet beszerezni, másrészt meg egy 5 dolláros valami. Gondoltam
megrendelem, a legtöbb termékükből egyet-egyet és akkor majd kiderül.
Még inkább nem értem a
rajongás okát.
Több mint ezer képet
csináltam róluk, mondván, majd megjön a cikkhez az ihlet, de nem jött.
Használtam őket, de semmi mást nem éreztem, mint egy egyszerű és olcsó
drogériás termék, amiről nem tudok írni értelmesen. Gondoltam nem gáz, senki
sem kezdet tüzes vassal, majd-majd. Vagy majd.
Aztán gondoltam arra
is, hogy most lehet, azért nem szeretem a folyékony rúzsait, mert béna vagyok
hozzá. Nem volt kedvem még egy Kat Von D kontúrpalettás cikkes élményen újra
keresztülmenni. Viszont közben ott van bennem az a gondolat is, hogy azok, akik
engem olvasnak és nem egy 10 éve főállású sminkest, azoknak pedig lehet, hogy
pont az a fajta vélemény számít, amivel én tudok szolgálni.
Nem lövöm le a poént
most, mert meg fogom írni azt a bizonyos bejegyzést, és úgy fogom megírni, hogy
minden pillanatát élvezem.
Ez az egyik dolog, ami
mostanában a fejemben járt.
A másik az előbújni
látszó őrült. Nem tudom miért, lehet azért meg itt megadatott a szabadság
hozzá, de egyre jobban szeretek hülyén kinézni. Piros vagy neonzöld sminkben
lenni, kék rúzst használni egyre jobb érzés. Ez egy teljesen új dolog saját
magam számára is. Azt nem mondom, hogy Magyarországon normálisan néztem ki, már
csak a fejemen lévő 4 látható piercing miatt is (+1 nem látszik). De itt aztán
megőrültem, mondom ezt most éppen sárga körmökkel. (megy a kuka keddbe)
Rengeteg színes dolgot
szeretnék kipróbálni, aztán majd írjátok, hogy érdekes-e vagy csak a lüke liba
jelenik meg a szemetek előtt.
Viszont.
Szomorú vagyok a
telefonom és a fényképezőgépem miatt. Amikor látom, hogy megalkottam a
tökéletes pink sminket, de a férj nélkül ezt nem tudom megörökíteni, akkor
olyan kis nyomi érzésem támad. Telefonnal néha lövök egy-egy képet, de jelenleg
ez a maximum. Az a baj, hogy olyan hosszú kívánságlistám van, hogy a dolgok nem
férnek el libasorban, ott lökdösődnek, hogy ki kar előrébb jutni. Viszont a Mastercard
meg ragaszkodik a logikus sorrendhez. Így a fényképezőgép még odébb van.
Más lelkinyavalyám
nincs, vagy majd a Dolgozó ember sorozatban lesz róla szó, de melóügyben semmi
sem történik mostanában.
Ha nem szeretnétek
lemaradni a fejleményekről, akkor kövessetek valahol, ahol kényelmes, azt
hiszem minden lehető helyre beregisztráltam a blogot. Aktív a Facebookon és az
Instán vagyok, de a Twitteren, Feedlyn, Bloglovinon, MagyarBlogokon is fenn
vagyok.
Kérdezni, kommentet
írni pedig bármikor ér, ha nem is rögtön (lehet, alszom éppen) de válaszolni
fogok.
Legyen nagyon szép
hétvégétek!
Ildie
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
.ki mondja meg az, mi "hulyen kinezni"? Tedd azt amit szeretsz es jol erzed magad :)
VálaszTörlésRajra vagyok :) Csak megyek a szívem után :)
TörlésNem vagy egyedül a dilemmáiddal sem a fotókkal, sem a bejegyzések írásával :)
VálaszTörlésA fotók készítésével én is megszenvedek, hogy legalább 80%-ban vissza tudjam adni a manikűr látványát...pelyhek, glitterek, színjátszó finis, vérizzadás minden kisérlet, és közben megy az idő. Közeli képeket pedig sosem sikerül pengeélesen láttatni :(
Ilyenkor mindig azzal erősítem magam, hogy lesz ez jobb, szebb, csak gyakorolni kell, és igyekszem kihozni a maximumot abból a kevés tapasztalatból, ahol tartok.
Szerintem teljesen rendben van az, hogy nem két kenés után írsz terméket kiveséző posztot, hogy vársz, míg megérlelődik a vélemény, ezt én nagyon szeretem benned, mert érzem, hogy időt, energiát fektetsz a dologba, és amit kiadsz a kezedből, az így korrekt.
A fotókkal kapcsolatban is csak dicsérni tudlak, akár te, akár a férjed készíti őket. Itt van pölö ez a két félszem-fotó, bakker, mi kell még? :D
A nyálam majd elcsöppent különösen az alsó szivárványszín szemsmink láttán, úgy, hogy alapvetően nem is szeretek ilyen aprólékosan sminkelni, csak maszatolok.
A kontúrozással kapcsolatban pedig én egyáltalán nem hiszek benne, hogy akkora jelentősége lenne a tökéletes technikának, mint amekkorát tulajdonítanak neki (egyesek).
"sötétben minden tehén fekete" - Hiába csinál valaki 100%-ban tökéletes, kontúrozott, stb sminket, ha a fotótechnika kevés önmagában ahhoz, hogy azt bemutassa. A fotók átszerkeszthetők, ja. Rosszul is vagyok azoktól a sminkfotóktól, ahol porcelántökély hazugsággal próbálják a szememet becsapni, MIÉRT? Ha ilyen fotókat akarok nézegetni, bekapcsolom a TV-t, vagy veszek egy női magazint.
Szeretem, ha a blogger megtisztel az igazsággal.
Te ezt teszed. És amíg ezt teszed, mindig is lesznek ehhez hasonló dilemmáid. :)
A sminkcuccokat, egyéb tárgyi dolgokat én fényképezem, de magamat nem tudom, vagyis nem szeretnék szelfiket feltenni. Pedig tuti mókás lenne.
TörlésA képek közül csak a kezdőképpel szórakozok, a többit a természet szüli. Feleslegesnek érzem a babrálást, mert ha valaki amiatt vesz egy színt meg, mert én felturbóztam utána meg csalódik, á nem, ilyet nem tennék.
Szeretnék mindent megtanulni, mindenféléket alkotni. Képes vagyok korábban kelni, hogy legyen a napi sminkenben valami kis extra. Csak mert éppen ez a hobbim, ahelyett, hogy színházba/moziba járnék vagy bármi. Szerintem sem egy nagy szám a kontúrozás, főleg nem egy hófehér bőrűn, de tudni akarom :) Mint ahogy a folyékony rúzst is úgy feltenni, hogy egyszer se kelljen igazítani.
Dilemmákkal vagyok tele mindig :) Ez nem rossz, és nem is gondolom, hogy ez valaha rossz lenne. Csak azt nem tudom mekkora mennyiségű dilemma a normális és mikor kell azon gondolkodnom, hogy túl sokat gondolkodok-e.
Kár dilemmáznod bármin is, Ildi! Szerintem egyértelmű, hogy jó úton jársz, és amúgy sem tartozol senkinek semmilyen elszámolnivalóval.
VálaszTörlésA fotóid is egyre szebbek, mint ahogyan a sminkjeid is.
Csak így tovább! ❤️
Köszönöm. Elszámolnivalóval magam felé tartozom, és bármit is csinálok, azt próbálom jól csinálni :) vagy nagon jól.
TörlésMeglesz :)
Nem hinném, hogy rajongás lenne, egyszerűen csak óriási a hype a CP körül, hiszen a csapból is az folyik, hogy mennyire jó cucc olcsón (vagy nem), de az emberek kíváncsiak és persze, hogy szeretnék kipróbálni, én magam is többek között.
VálaszTörlésA fényképezést meg tudom érteni, az kb mindenkinek szenvedés szerintem. Az én gépem sem profi, de jó fényben egész jó képeket csinál, szóval a végeláthatatlan listámról csak egy dolgot kértem karácsonyra, egy rakás smink helyett egy ring light-ot, amivel ég és föld a különbség. A képeid egyébként nem olyan rosszak, mint gondolod úgyhogy nyugodtan lehetne több (színes) sminkes poszt, nekem azok a kedvenc bejegyzéseim. :)
Szerintem én vagyok az a típus, aki ha hypolt cuccot lát, felteszi a vigyázzunk csak vele szemüveget.
TörlésNem teszem fel a rossz képeket :) de így meg egy csomó minden kimarad.
Olyan gépet szeretnék álmaimba, aminek a kijelzője szembefordítható. Ha ehhez még egy távirányító is párosul, édes istenem, az első pár kép biztosan az örömkönnyeimről szólna :)
Ildi, én is azt mondom, hogy ez a Te blogod és igenis arról írsz benne, amiről csak akarsz. A rosszindulatot nem értettem az illetőtől, hiszen mi probléma van azzal, hogy te egy terméket máshogy ítélsz meg? Egy ilyen dologért így bánni a másikkal...nem értem tényleg. Bevallom, az ominózus eset óta én sehol nem követem őt.
VálaszTörlésA ColorPop szemhéjpúderekről a régi, ezeréves noname palettáim ugrottak be, amiben a szemhéjpúderek bár igazán élénkek és szinte már-már krémes állagúak voltak, ecsettel lehetetlen volt a szép felapplikálásuk, mert morzsálódtak, de mellé még a panben össze is álltak, nem is lett olyan intenzív a végeredmény és bhaa, ott is szintén az ujjal való felütögetés volt a megoldás. De én nem igazán szeretek ujjal beléjük mászni, mert több marad az ujjamon, mint a szemem. Ettől függetlenül vannak árnyalatok, amiket szívesen kipróbálnék tőlük, ahogy néhány ajakkencét is! :) Na de majd, ami késik nem múlik :D
Jó a hasonlat, sőt nagyon jó, annyira, hogy leht át is emelek belőle pér részt.
TörlésSzintén nem szeretek újjal festeni. Tudom, akkor meg minek rendeltem. Hogy tudjam milyen.
Kipróbálni érdemes, mindenképpen egy erősen új élmény.
A rosszindulat mindenhol ott van. Máshol volt vendégcikkem Kanadáról, a főzés, ami itt is fennvan. Mindenbe belekötött egy kanadában élő magyar nő 3000 kilométerről és teljesen alaptalanul. Majd megszokom.
A 2. szemsmink iszonyat dögös. Nagyon szépen egybedolgoztad a színeknél az átmenetet! :)
VálaszTörlés