2015. november 8., vasárnap
Csak egy kis séta a folyóparton
Ma elviszlek titeket
sétálni a folyópartra. Semmi különös nem fog történni, csak nyugalom, fák,
hidak és sok kép ezekről. A folyónk neve North Saskatchewan River,
egyszerűbben száz kacsa van folyó.
Az első megállónk az
indiánok temetője lesz. Ez azért lett különösen beszédtéma, mert egy új hidat
építenek, és a híd vége pont itt lett volna. Szegények közül volt, akit
áttelepítettek máshova, egy részük pedig itt maradt.
A táblákon az angol és
francia szöveg mellett találtok indiánt is, lehet vele próbálkozni. (mosolygós
smájli)
A parlamenttől nem
voltunk távol, de róla már van egy csomó kép a Canada day-es bejegyzésnél, így
ezt most nem fényképeztem.
A férj kezében lévő
kávémmal készült naplementés képen látszik a további útvonalunk a folyó másik
oldalán.
A híd, amin éppen állok
itt egy régi híd, viszont felújítani meg nem lehet a forgalomtól. Ezért a
kanadaiak úgy döntöttek, fogják magukat és építenek egy újat. A zöld híd
(aminek eddig nem tudtam a nevét) a
Walterdale Bridge
egyébként sem egy szép darab, de itt valahogy egyik
híd sem olyan szép, mint mondjuk egy Lánchíd. Az első hidas képen látszik, hogy
az új hidunk piros lesz. A gyalogos rész lazán fa deszkákból van, és hogy én
mennyire utálom (félek tőle) amikor egy híd fából van.
Ezen a második hidas képen
normális esetben aszfalt lenne, de nem az van a képen. Ez a híd, meg még jó pár
nem betonból és/vagy aszfaltból van, hanem egyszerűen fémből. Így a híd nem
reped szét a -40 fokban, mert nem betonból készült. Félelmetes és a kocsik
kerekeinek nagyon fura hangja van menet közben.
Még egy naplementés kép
következik, amin ha nagyon figyelitek, akkor rengetek sirályt láthattok a
folyón úszikálni. A sirályokért valamiért rajongok. Nem tudnám megmagyarázni
miért, de a hangjuk a tökéletes nyugalom hangja számomra. És cukik, mert
beszélnek is a pesti sirályokkal ellentétben.
A következő képen, ami
rólam és az erdőről készült az az érdekes, hogy ez a belváros közepén van, ha
azt vesszük. Senki meg nem mondaná, hogy két kilométerre már a felhőkarcolók
vannak.
Közelebb értünk a High
Level Bridge-hez (igen, nagyon kreatív a neve, és igen van Low Level is). Ekkor
tűnt fel, hogy a villamos egy helyben áll. Nagybetűs villamos, ami egyébként „Streetcar”,
mert egyetlen vonalon közlekedik 3-4 féle szerelvény (másik hatot felújítanak).
Ami a képen látható (jó ez túlzás tudom) az egy eredetileg 1912-es villamos.
Amivel nyáron mi is utaztunk az egy 1908-as Melbourne-ből származó villamos,
ami 1951 óta van Edmontonban. A villamos egyhelyben állásának az oka csupán
annyi, hogy valaki kibérelte. Ha esküvő volt, akkor attól nem kellett félni,
hogy valaki lelép a menyasszonytánc előtt (már ha ilyen itt is van).
Itt megláttam egy szép
színű bokrot, és kellett vele egy képet készíteni. Ennyi történt.
Jön még pár kép a High
Level Bridge-ről. A város Facebook oldala minden héten közzéteszi, hogy melyik
este milyen színnel lesz kivilágítva, és hogy az éppen minek az emlékére lesz. Ez
(is) egy kétszintes híd. A legtetején a villamos közlekedik. Egy kicsivel
alatta az autók, de csak egy irányba és ugyanolyan fémrácson keresztül, mint
amit a másik hídnál fényképeztem. Oldalt van hely a gyalogosoknak is.
 |
| Jobb felöl a fa mögött kicsit látszik a Parlament kupolája |
Azért ez a híd sem fog
szépségversenyt nyerni, de legalább nagy. Az utolsó képen a háttérben ott látható a zöld
híd, és az új piros is alakul.
A következő hídnak
szintén nem tudom a nevét. Ezen keresztül közlekedik az LRT vagyis a metró. Igen
itt nem fúrtak egy hatalmas alagutat a folyó alá, hanem egy hídon megy
keresztül a jármű, mint Helsinkiben vagy Kijevben. A metró maga fehér kis kékkel és általában 3 kocsiból áll. A híd alsó emelete a gyalogosoknak van, ezen fogunk
visszamenni a saját oldalunkra.
Még egy folyós kép. Nem
tudom, hogy az a két izé miért van ott a vízben. A kép bal oldalán sétálgatnak
az emberek, a folyó igazi partján. Annyira szeretem, hogy nincs rakpart, betonnal
kiépített folyópart, tömeg, ilyesmik. Csak így lazán a természet egy közel
egymilliós városban.
A metró hídja már a
másik oldalról.
Túloldalt. Ezen a felén
a folyónak még nincsenek felhőkarcolók igazából, csak ez a pár épület. Még.
Hazafelé még leültünk
itt ennél a parknál, ami egy suli mellett van. Csak úgy szeretem nézni ezt a fából
készült valamit. Minden romantikus filmben egy ilyenben puszilkodnak össze a
szerelmesek. De igazából (még) nem tudom, hogy mi ennek az igazi funkciója.
Szépen besötétedett, a
sétának is vége lett.
A képeket a Xiaomi M2S
típusú telefonnal készítettem, többségét HDR módban viszont a képek mindenféle
utómunka nélkül kerültek fel ide a blogra.
Remélem tetszett nektek
a fotóposzt-szerű bejegyzés is. Sok ilyen a hideg miatt már nem lesz sajnos.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Száz kacsa van folyó :DDDDD Mivel ma kivételesen egyedül a gép előtt vacsizom, leköptem a monitort, mert teli szájjal röhögtem.
VálaszTörlésGyönyörű világ... És a kétszintes híd ijesztő nekem.
Nagyon sok a melóm most, alig van szabadidőm, de pár naponta jövök kikapcsolódni. :)
XDXDXD
TörlésA lukacsos ijesztőbb, főleg busszal
Örülök, hogy tetszik a blog, jó az ilyet hallani