2015. november 13., péntek
Hogyan lettem én dolgozó ember? Tízedik Történésáradat
Tízedik fejezetéhez
érkezet a melóban eltöltött pillanatok gyűjteménye. Jönnek jobbak, rosszabbak,
de a lényeg, hogy még mindig szeretem, és jól érzem magam.
Szomorú hír következik,
a próbafülkéből a csajszi elment máshova dolgozni. A szülei Dél-Szudánból
származnak, de ő még sosem volt ott. Jó magas, mint én, rengeteg hajjal, és nem
meglepően fekete bőrrel. Ő volt az első fekete, akivel több, mint 4 mondatot
beszéltem. Az első, akit megöleltem. Annyira cukorfalat, ahogy rácsodálkozik a
világra. Azon nem kell aggódnunk, hogy összeveszünk egy ruhán, mert teljesen
mások vagyunk. Imádok vele nézelődni, messziről tudom, mit fog megtapizni.
Állatminta és arany színű cuccokat. Nem tudom, honnan jön a nem afrikai
feketéknek ez a nagy állatminta imádat, ő sem tudja, csak úgy van. Neki sok
szerencsét kívánok az új munkahelyén, az egyik szemem sír a másik nevet.
Letelt a próbaidőm
juhhé. Már régóta minden héten 38-39 órát dolgozom, részmunkaidős
alkalmazotthoz képest nagyon számítanak rám. A prezentációs elveket szerintem
már sikerült elsajátítani, nem szokott gond lenni velem. Melós az, hogy mindent
2-3 naponta cserélgetünk, de nagyon bejön a cégnek.
Két különböző
embertípus van. Az egyik, aki figyel, ha mutatnak neki valamit, foglalkozik
vele, akarja tudni. A másik meg, aki elvan a kis világában, és nem nagyon
érdekli, hogy jobb legyen ő maga vagy a munkája. Nálunk ez utóbbi típus
található meg kasszásként, mert ahhoz nem kell ész. Minden 100. vásárlónak van
bonyolultabb baja, de azt meg valaki más majd megoldja. Egyik nap pont akkor
sétálgattam a kasszarészen, amikor az új bangladesi srác nem tudta leszedni a
szenzort a dísz pizsiszettről. Nem áll rá úgy az ember keze, de aztán látom,
hogy nem is tudja, hogyan kell használni az a szenzor leszedőt. Vásárló elmegy,
mondom neki, figyelje a kezemet, hogy merre kell pöccinteni, és készen is van.
És nem nézi. Mutatom neki „üres” szenzorral, és magasról tesz rám. Utána meg
ugyan úgy szenved. Nem is akarja tudni, nem is érdekli. Ezt a mentalitást nem
fogom sosem megérteni, sem itt sem Magyarországon.
A C és A betűs boltban volt egy szupercuki szőke
kasszás diák, aki tudott ruhákat cserélni, és pénzt visszaadni is. Ezt egy
csomó diák nem volt hajlandó megtanulni, mert minek, ő majd ennél úgyis menőbb
helyen fog dolgozni, és nézett rám, mint kis kupacra. (ekkor én már tudtam,
hogy költözünk, ez a munka csak arra kell, hogy ne csak irodai tapasztalatom
legyen) Ezzel a szöszivel beszéltük, hogy teljesen mindegy mit dolgozik az
ember, ha azt nagyjából (nem kell belefeszülni) jól csinálja az tapasztalatnak
jó lesz.
Találkoztam még egy
magyarral. Nem is olyan sok idő elteltével, hogy ez első magyar hangokat
meghallottam. A történek a következő: a kasszában voltam a déli csúcsidőben.
Jött egy nő egy cipővel, mivel nem találja a másik felét. Kicsekkoltam a
kasszából, és megnéztem a raktárban, a félcipőknek fenntartott polcon. Ott nem
volt a másik fél. Végignéztem az egész cipőosztályt, de nem lett meg. Ilyenkor
ha szeretné a vásárló, akkor felírjuk a számát és a nevét, és ha megvan a cipő
másik fele felhívjuk, hogy jöhet érte. Felírtam a számát és a nevét. Mivel egy
görögistennő neve volt a vásárló neve megkérdeztem, hogy görög-e. Nem. Közölte,
hogy magyar. Mondtam neki, hogy én is, de azt már nem tettem hozzá, hogy de
örülök neki, mert olyan pofát vágott, mintha egy bűzölgő szardarabka lennék.
Valószínűleg, ő hamarabb tudta rólam, mivel az Ildi név nem egy angol név, és
hát van egy erős akcentusom is. Hát nem tudom mit csináltam rosszul, azon kívül,
hogy kedves és cuki voltam. Itt fogadtam meg, hogy nem kérdezek ilyen hülyeséget
többet, hogy ki honnan jött, és még ha valaki magyar is, én nem mondok egy szót
sem arról, hogy én honnan jöttem. Úgyis mindenki orosznak néz. Most ez egy
hatalmas általánosításnak tűnik. Viszont azon a pár eseten kívül, amikor a
határon zajló események miatt láttam az embereken, hogy realizálták honnan
jöttem, sosem történt, semmi, csak azért mert jöttem valahonnan. Erre az
egyetlen ilyen tényleg szarul eső dolog egy másik magyartól jön, hát kösz.
Fogtam egy bolti
tolvajt. Állította, hogy meg akarta venni azt a cipőt, de az a szenzor nem
szakad el csak úgy. Remegtem, mivel nem igazán tudom mit lehet ilyenkor
csinálni. Headseten hívtam az összes elérhető managert, mert ebből érzik, hogy
tényleg kell valaki, mert nem mondhatom, hogy itt egy tolvaj. Aztán a cipő
nélkül távozott a hölgyemény, mert ezen a napon nem volt saját LP fiunk. Még
kicsit remegtem, amikor a pláza őreinek személyleírást kellett adnom, de nem
tartott sokáig, mert ismerték. Minden rasszista megnyilvánulás nélkül mondom,
hogy a bolti tolvajaink minimum a fele indián, mint ahogy ez a hölgyemény is
volt, és az is aki miatt másnap fél órán át vadásztam össze az árakat, hogy mit
lopott el/próbált ellopni.
Mark is coming. Ez egy
komoly mondat. Mark a district magager, aki ellenőrzi az összes lehető
hibalehetőséget. Ez az adminisztrációtól a prezentációig mindenre vonatkozik.
Ezen a napon az én zónámon se manager se koordinátor nem volt. Á nem rezegtem,
mint egy kis levélke, hogy nekem kell majd beszélnem vele. 3 napig készültünk
rá, hogy tényleg minden tökéletesen a helyen legyén, egyetlen ár ne legyen
rosszul kiírva, és egyetlen cucc se legyen rossz helyen. Csillagos 5-öst kapott
a zónánk, pedig azt hittem a kék felsőkön ki fog akadni. A kék felsők története
annyi, hogy a pláza tele van karácsonyra elegáns partiruhákkal, de mindenhol
piros, zöld, arany és talán még bordó színben. Hozzánk meg jött egy csomó kék,
de olyan nagyon szép kék, és ezekből, fehérekből, pirosakból csináltam egy
csodaszép features-t (négykarú állvány), én ezt a orosz állványnak nevetem el.
Tetszett marknak az ötlet. Tetszett neki, hogy vannak ötleteim, és hogy meg
merem valósítani.
Full time associate
lettem. Királyság. És hivatalosan is koordinátori tréningen vagyok. Van elég
koordinátorunk, tehát ettől még nem leszek az, viszont ki leszek rá képezve. Az
hogy akarok-e koordinátor lenni egy másik kérdés. Persze, hogy akarok, de ott
van bennem, hogy akkor nekem kell felelni az értelmi képességek hiányában
szenvedő kollégák dolgaiért is. És sajnos van pár olyan kolléganő, akire nem
bíznék rá semmit. A koordinátorom mindig mondja, hogy „keep your eyes on her”,
azaz tartsd a szemed rajta.
Ez lett volna a mai
gyűjtemény. Remélem tetszett nektek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Egy honfitárssal találkozni valahol a messzi nagyvilágban számomra egy szelet Magyarország lenne. Lehet, hogy nem puszilgatnám körbe, de mosolyognék és könny lenne a szememben a fent vázolt szituációban. Sajnálom, hogy nem ez történt, és bár nem én voltam az, mégis ég a pofám miatta, még úgy is, hogy nem tartom magam "ősmagyar"-nak.
VálaszTörlésFel lettem erre készítve, hogy ez fog történni, de nem lehet rá felkészülni.
TörlésNem büszkélkedtem el a kollégáimnak, hogy mi történt...
Fúj, de felmérgesedtem erre a másik magyar nős sztorira, nem értem hogy ezt most miért hogy kellett, mintha ő bármivel is különb lenne. Bakker.... Abszolút megértem ezek után, ahogy kezeled ezt.
VálaszTörlésMagyarországon is tapasztaltam valami hasonlót, csak mert éppen boltban dolgoztam (poénból), de akkor nem esett rosszul, mert tudtam, hogy csak átmeneti a dolog. Nem vártam ezt, de talán nem is lesz több ilyen. Remélem.
TörlésA magyar némberre inkább nem mondok semmit. A bangladesi srác hozzáállása sajnos ismerős, és elkeserítő, hogy mennyi ilyen van. A legtöbb kollégám is ilyen, az életkedvem elmegy tőlük. Tojnak mindenre, csak néznek ki a fejükből, és nem veszik észre (meg nem is érdekli őket), hogy mi történik körülöttük.
VálaszTörlésUi. Nemrég akadtam a blogodra, a napokban olvastam az összes költözős posztodat. Írj még sokat, jó a stílusod, és érdekesek a témák. Ahogy a cicákról írsz, azért külön elismerésem.
Azóta van még 2 ilyen, ráadásul az én zónámon és én felelek értük. Tépem a hajamat rendesen...
TörlésÖrürök, hogy tetszik, megérte elkezdeni, és örülök annak is, hogy sokan szeretik, hogy nem csak beauty téma van nálam. Köszönöm :)
Gratulálok a "full time"-hoz Ildi! Remélem bejön a következő lépés is. Hiszem, hogy megbirkózol a lükébb alkalmazottakkal is.
VálaszTörlésEzek szerint Isten mentsen külföldön a magyaroktól? Szomorú.
Nagyon szeretnék nem általánosítani, mert hiszem, hogy nem ilyenek az emberek. Nagyon rosszul esett, és nem fogom reklámozni, hogy értem a magyart, de igyekszem nem negatívan állni a dologhoz.
Törlés