2015. november 16., hétfő
KUKA KEDD 12. HÉT
12. hét, mint tojás a
dobozban. Nem tudom miért, de a 12-es egy különleges szám, lehet csak azért
mert sok az osztója. Elérkezett a kedd, és mielőtt túl sokat hablatyolok a
12-es számról nézzük inkább a lényeget. Mi megy ma?
A
szekrényből
Az első felső „ruszki
tengerész” névre hallgat. Nagyjából pont ilyen színek és csíkvastagságok adják
az orosz tengerészet egyenpólójának megjelenését. A csíkoktól meg kell
szabadulnom, ezt tudom. Mellre feszülős anyagoktól is. Meg a bolyhosaktól is.
De a vállrésze nagyon jó, azt szerettem. Hess hess, hess.
Az első és a második is évekkel ez előttről, a New Yorkerből való. Második számú áldozatnak a látható hibái a színe, és a mellnek nem hagy elég helyet. A nem látható hibája pedig az, hogy ha csak egy pohár vízre gondolok, olyan pisztolytáskát csinál, hogy az valami katasztrófa. De úgy kell elképzelni, hogy villog és szirénázik is. És amikor hűlnek a kedélyek a folt marad, egész napra, fujj. A férj nagyon szereti ezt a blúzt, és most szomorú, de nem is volt rajtam idén, szóval mindegy, megy. És soha többet ilyen anyag.
A harmadik áldozat a
Metroból való és 2008. augusztus 15-dike körül vettem. Már ez
is magyarázat lenne a búcsúra, de a látvány ezt csak megerősíti. Lenyomja a cickókat,
és ha megmozdulok, kivan belőle a hasam.
Öreg vagyok már ehhez.
 |
| Hamm-hamm |
Ma van egy ráadás is, amit nagyon sajnálok, mert ez tényleg a kukába fog menni. Az istennőkék harisnyám, amit még az Aranypókban vettem jó pár évvel ezelőtt. Csodálatos szín, de lyukas, nincs mit tenni.
A fürdőszobából
A sminkcuccok közül is
lesz egy ráadás ma, majd ha nem tudok választani, akkor a mai pluszt odaképzelem.
A
távozó csapat a Sonia Kashuk utazó ecsetkészlete lesz.
Ezt még akkor vettem
meg, amikor készültünk a magyarországi utazásra tavasszal. Gondoltam majd
milyen jó lesz nekem. Aztán nem is utazott velünk, betettem az ecsetek közé és
kerültem. Két okom volt erre. Egyrészt, mert baromira szúrnak, a másik, hogy
annyira nagy a fejük, hogy azon kívül, hogy egy színt elmaszatoljon az ember
semmi másra nem jók (legalábbis a 3 nagy).
A férj nem értette, hogy mi a bajom velük, mert a kezén próbálta ki. Szegényt elkaptam és festék nélkül, de megkínoztam velük. Egyből értette, hogy ha a szemhéjat valami karistolja, az bizony nem csak simán kellemetlen, hanem nagyon rossz. Mehet a kukába.
Ennek a szettnek valahol egy kis tárolója is van, azt nem dobom ki, jó lesz még valamire alapon.
Ez lett volna a 12.
hét. Találkozunk jövő héten is.
Nálatok van valami érdekes?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Az a csíkos póló komoly nosztalgia rohamot indított el bennem. Pont ez a típus színben, anyagban, csík vastagságban, szóval dettó ugyanilyen volt nekem is. Na meg az egész sulinak. Tudod mikor? 1983-ban. :) Olyan szinten az egyenruhánk lett hogy szeptemberben az új suliban simán kiszúrtak egy sráccal együtt hogy na mi tuti egy helyről érkeztünk különben miért volnánk tök egyformában. Igazuk volt de azért az volt az utolsó alkalom hogy rajtam volt. :)
VálaszTörlésHála égnek, hogy nekem ilyen egyenruhás élmenyeim már nincsenek.
TörlésAtyaég, tényleg bazi nagyok az ecsetek! Gondolom a férjed ujja a mérték az uccsó képen. Bár, ha tiéd az az ujj, akkor is túl nagy a pemzli.
VálaszTörlésMost nem volt nagy szelektálás, csak egy magát hidratálónak tituláló krémtől vettem búcsút. Vacak Oriflame-es. Nem volt elég, hogy ragadt, pár óra múlva húzódott a képem utána és gyanítom emiatt volt 1-2 ragyám is. A feléig kínlódtam, de már csak állt a fiókban, ahova száműztem.
Sikerült túladni a kipróbált DW alapozón a KM-en. Ez is ér, ugye? Nagyon jó áron adtam, sokat buktam, de inkább így, mint rámromoljon. Ez volt a tanulópénz. Ha legközelebb vásárolhatnékom lesz olcsóbb üzlet közelébe megyek és a régi taktikát vetem be újra: legalább 2x megnézem és tesztelem magamon és alszom rá párat mielőtt a megvételről döntök.
Remélem decemberben néhány pár cipőtől megszabadítanak a Gardrób-vásáron. Ha ezt is ide sorolhatom a Kuka Keddhez, akkor majd beszámolok.
Az én ujjam, de szívlapát kezem van. :)
TörlésAlapozó ügyben olyan biztosan nem veszek már meg, ahol nem adnak pár napnyi tesztelésre való mintát. Nézett furán a csak, amikor a Clinique pulthoz odamegyek, hogy Hello, x alapozó, és y szín kellene elvitelre. Tudtam a színem, már ez is fura neki...
Az meg olyan rossz, amikor látod, hogy mindenkinek bejön, csak neked nem. Grrr.
Az arckrémeknél szigorítottam. Itt nincs több fiók, ami nem szeretés elsőre az kuka lesz. Főleg a belenyulkálós.
Simán ér szerintem, ha sikerül elpasszolni. Remélem, hogy az én cuccaim közül is jópár gazdára talál majd decemberben, bár a kolléganőim 95% 160 magas és 40 kiló, dehátha.