2015. november 28., szombat
Hogyan lettem én dolgozó ember? Tizenkettedik hullám
Sajnos most egy szomorú vagy legalábbis negatív rész fog következni.
Mindenki ismeri a
munkahelyi stressz fogalmát. Ezt a dolgot megéli az is, aki egyszerű munkát
végez, mint én, és megéli a 8 diplomás agysebész is. Nagyjából leírom mi okozta
a stressz érzetemet, vagy hogyan is lett ez, a semmiből.
10 pár kesztyűre jól
teszi fel a szenzort, de a tizenegyedikre nem. Nem értem mi történik eközben. A
bolt területére nem engedjük már, mert tényleg több kárt tesz, mint hasznot.
Mosolyog, és beteszi a pulóvert a „short sleeve top” tábla alá, mert, hogy ez
még ki is van táblázva, hogy mi hol van. Történik az agyamban valami, valami a
harag és a düh irányába fordulva, amikor húszadszorra is elmondom ugyanazt
mosolyogva, és erre a másik húszadszorra is mosolyogva rakja a rossz helyre.
Vannak elvárások a vezetőség
felől, hogy hogyan kéne kinéznie a boltnak, és hogy ha 3 ember van beosztva a
zónába, akkor nagy vonalakban mennyi cuccnak kell kikerülnie az eladótérbe. De
ha a munkaerő 33%-a haszontalan, akkor azt a másik kettő között kellene
elosztani? Hát nem. Főleg ha egy hasznos és egy haszontalan van.
Van nálunk egy olyan
dolog, hogy „backup cashier”, ez az a személy, aki az eladótérben dolgozik, de
ha hosszú a sor a kasszánál, akkor ott segít. Na már most ezt a kedvesen
mosolygós ám haszontalan kollégát nem szeretik hívni, mert az ottani vezető is
érzi, hogy csak lassítja a dolgokat. Na de ha engem hívnak, akkor két dolog
történik. Egyik, nem lesz kész semmi. Kettő, amit addig az a másik csinál, az
nincs felügyelve, és így kerül egy helyre a zokni és a kesztyű mindezt rossz
kampón.
Történt ez az év 42.
hetében, amikor az osztályunk fele beteg volt. Én is, de nem is kicsit. Én
azért maradtam benn, mert a koordinátorom, aki indiai, sápadtabb volt, mint én,
és ő ment haza. Miután ezt a kis Mosoly Mancit negyedszerre is visszaküldtem a
cipőkhöz, hogy tegyen rendet, kezdett az idegrendszerem összeomlani. Lázasan,
három ember helyett. Tök jól ment a dolog, mert majdnem be is fejeztem mindent,
amikor a kasszához hívtak. A Mosoly Mancit már nem hívták, előtte nap is csak
negyedszerre hallotta meg, hogy mennie kellene, ja nem, én szóltam rá.
Próbáltam kialkudni, hogy ezt a másikat hívják már, mert nem lesz készen a
zónám, de persze, hogy én kellettem, mert így 5 perc alatt lement a sor. Ekkor
már a túlórámat nyomtam.
És megtörtént az, amire
nem számítottam magamtól. 27 évesen, fogtam magam és elmentem bőgni egyet a
raktárban, hogy én ezt nem bírom. Nem tudok egy (kettő) másikat felügyelni,
akik 5 éves szintjén vannak, betegen, hormoningadozással, mindenhogy.
Na valami ilyesmi az
oka, hogy a múlt héten a Kuka Kedd hétfőn posztolódott (meg az angolra állított
blogger, ami vasárnappal kezdődik), meg, hogy így nem nagyon voltam aktív
sehol.
De legalább a durci
indiai képű (aki kiderült Fijiről jött) közölte velem, hogy nem dolgozhatok két
ember helyett, mert táncolnom kell vele a karácsonyi buliban. Ölelgettek a cuki
kolléganők, édibogyók. Majd én haza is mentem, véget is ért a már túlórás
műszakom, de még annyit hallottam, hogy a kis mosolygós Mancit a
hangosbemondóban odaküldik a cipőkhöz rendet tenni. Ötödszörre. Erre jön a
próbafülkéhez, hogy mit kell csinálnia. Ja az kimaradt, hogy a másik filippínó
kolléganővel elmagyaráztattam neki a saját nyelvén, hogy mi van.
Hazajöttem és aludtam.
Ja meg megittam pár feles vodkát (a férjnél bevált a torokfájásra), mivel pálinkánk
már nincsen, a gyógyszerekben meg nem hiszek.
A másik okossal csak
vitázni kell, hogy mit hova nem tehet, és ha háromszor is elmondom, hogy nem
teheti a bugyikat a falra a zoknik közé, akkor is oda teszi direktben a
szünetem alatt. Vele is kell harcolni rendesen.
El lesznek távolítva a
mi zónánkról. De nincs más. Munkaerőhiány van a városban, nincs kit felvenni.
Értem én, hogy szar a kezdő fizetés, de kétszer kaptam már emelést 4 hónap
alatt.
A most leírtakat nem
csak rám kell érteni. A kanadaiak ezzel a problémával napi szinten ezerszer
találkoznak. Persze tudom, ez minden országban előfordul, nem egyedi dolog. De
itt még ott van pluszban a kulturális különbség is. Erre mondok egy ruhaüzletes
példát. A C és A betűs prezentációs elve, hogy a fehértől megy a sor a fekete
felé, illetve a rövidebbtől a hosszabb felé. Itt a mostani helyemen meg a
lényeg, hogy egy sort/állványt a lehető legkontrasztosabban old meg, hogy a
vásárló azt lássa, hogy mennyi különböző dolog van a „polcon”, a csövön.
A másik vagy harmadik
oldal pedig az, hogy vannak a zónánkban ügyes és jól dolgozó kolléganők. És nem
hülyék, nekik is feltűnt, hogy a másik semmit sem csinál, nekik pedig többet
kell. Mivel én vagyok a közvetlen felettesük, vagy összeköttetésük a
felettesekkel, így nekem mondják, hogy ez igazságtalan. Tök jogosan.
Viszont hogy mondod meg
egy filippínó menedzsernek, hogy a másik filippínó olyan, mintha egy zsák
krumpli lenne, ami csak hogy hátráltasson néha elgurul. Azért ők egyformák a
maguk módján (még ha nem is ugyanolyan színűek, nem is szigetről jöttek),
összetartanak. Vigyázni kell, hogy mit mond az ember.
Sokat dolgozni
egyébként megérte, mert a karácsonyi listámat már lassan kipipálhatom, és még
hol van a karácsony. De tudom nem éri meg a 100 szemfesték, ha arra meg nincs
energiám, hogy kivasaljak. Mindegy.
A boss (a zónánk
főnöke) Hawaii-on volt nyaralni. Hozott nekem egy kis valamit, talán hamutál
eredetileg, de nem is ez a lényeg. Egy gondolt rám, és bakker van valamim
Hawaiiról, mekkora menőség már. Kettő, kell egy menedzseri állás!
Jönnek majd a
fejlemények. Jelenleg jól vagyok, mondhatnám úgy, hogy bevettem a leszarom
tablettát. Jó volt magamból kiírni, még akkor is, ha idáig szerintem senki sem
olvasta el olyan negatív. Bocsánatot is kérek érte, nem vagyok ilyen alapból,
és legkevésbé sem vagyok gonosz.
Ha hinnék az
energiaküldésben, akkor mindenkinek küldenék egy nyalábbal a pozitívból, de így
csak annyit, hogy Ne hagyjátok magatokat! az egészség a legfontosabb!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Jelentem, elolvastam :)
VálaszTörlésKitartás, szép lassan minden megoldódik (csak persze azt az időt túl kell élni). Szerintem mindenhol előfordul, hogy ilyen-olyan okból oda nem való emberekkel kell együtt dolgoznia, de előbb-utóbb a főnökség is látja, hogy ki az igazán jó munkaerő.
:)
TörlésA problémát látják, de itt komoly munkaerőhiány van. Egyszerűen nincs elég ember.
Nyugika elolvassuk. :) Ha el lesznek távolítva akkor a probléma végül is megoldódik nem? Persze ha nincs más a helyükre a plusz munka marad, de a stressz kevesebb lesz. Addig is kitartás, a leszarom tabletta jó dolog. :)
VálaszTörlésHa nem lesznek az én problémám megoldódik. Az üzleté nem, de az most annyira nem érdekel.
TörlésA leszarom tabit mutattam a kirgiz kolléganőmnek, illetve próbáltam neki elmagyarázni, hát az egy nagyon vicces párbeszéd volt.
Tökéletesen igazad van és jól tetted, hogy kiírtad. Ha nem is tudunk innen segíteni, legalább "meghallgatunk". Fel a fejjel :D!
VálaszTörlésKöszönöm a meghallgatást, illetve, hogy ki tudom magamból írni. Jobb lesz tőle, de komolyan.
TörlésIgyekszem :)
Olvastam :) Nyugi es hajra a menedzseri posztert ;)
VálaszTörlés:) Nyomulok előre ezerrel
TörlésElolvastam. :) Ismerős szitu. SHINE ON! ;)
VálaszTörlésA black weekend megtette hatását, a jókedv és a lelki nyugalom egy időre helyreállt :)
TörlésKitartást kívánok neked! Nem lehet jó ilyen (bocsi a kifejezésért) buta emberekkel dolgozni. Remélem idővel majd feljebb kerülsz a ranglétrán és nem leszel majd az ilyen dolgok miatt feszült. :)
VálaszTörlésA buta kifejezés nem erős ebben az esetben :)
TörlésNagyon remélem, hogy megyek felfelé és nem kell emiatt aggódni