2015. november 6., péntek
Hogyan lettem én dolgozó ember? Kilencedik állomás
Munkás pillanatok,
amiben nem lesz szépségápolás csak a kanadai valóság pár szösszenete.
Újra volt potluck
Hálaadás alkalmából. Ez olyan dolog, amikor mindenki hoz valamiféle kaját,
sütit, bármit, és mindenki eszik mindenből. Én egy egyszerű marhapörivel
készültem, mivel ez nekem egyszerű, viszont a paprikás szaftot itt annyira nem
ismerik. Elfogyott, pedig két kiló húsból volt. Vállveregetés, ügyes voltam.
Imádom ezeket az alkalmakat, 20 országból van kaja, mindenki teljesen mást
csinál, más ízlés szerint. Volt pulykánk is, azt a „bolt” hozta. Milyen menőség
már, hogy a munkahely intéz egy egész pulykát.
A főnököm nem
rejtegetett célja, hogy belőlem nem olyan sokára koordinátor váljon. Ennek
örömére egy másik boltba kerülő koordinátort én tanítottam be a dolgokra
tesztelés képen. Az angollal ilyen szempontból nincs baj, néha egy-egy szó nem
ugrik be, de az meg nem gáz. Sikerült értelmesen és összefüggően elmagyarázni,
hogy mit miért csinálunk, és hogy mik a legtipikusabb hibák. Ettől nem kell
félnem. Remélem megjegyezte az összes infót.
Bolti tolvaj témában ma
két dolgot is meg kell, hogy említsek, és mind a kettő hatalmas felháborodást
kelt bennem, sőt, már-már indulatokat.
Az első egy afrikai
származású női bolti tolvaj. A női tolvajokat különösen utáljuk, mert a LP fiúk
férfi neműek, viszont kell egy nő is, aki felügyeli a csajt, amíg megérkeznek a
rendőrök, és addig valaki nem tud dolgozni. De ez a csaj olyan pofátlan volt,
hogy mivel ő külföldi, beközölte angolul, hogy ő nem beszél angolul, neki
szüksége és joga van egy tolmácsra. Azt a pofátlan mindenit. Permanent resident
állapotú volt a hölgy, ami azt jelenti, hogy tartós letelepedési engedélye van,
azaz itt él több mint, két éve. Nem járt jól, mert ilyenkor körbekérdeznek a
plázában, hogy valamelyik boltban van-e az adott nyelvből valaki, és mindig
van. Afrikai nyelveknél azért ez nehezebb, mert több ezer van. Kapott
tolmácsot, és utána bilincsben ment el a rendőrökkel.
A másikon vagyok
igazából megborulva. Azt gondoltam a kerekes székes eset után nem lesz min
meglepődni, de sikerült. Egy pasas 20 dolláros fülhallgatókat lopott, és a
durva rész, hogy mindezt két babával. Elő humán bébikkel. Mit gondolt, azért
mert van két gyereke majd nem lesz letartóztatva? Szerencsére nem fognak a
gyerekek emlékezni arra, hogy még egy évesek sem voltak, amikor egy
kihallgatóban várták a rendőröket. Gusztustalan és undorító az ilyen. Nem
szoktam ilyet kívánni, de az apjukat látva (nem egy szép látvány), remélem
találnak nekik egy rendes családot és normális helyen nőnek majd fel.
Ja és arról az esetről
nem is beszélve, amikor két LP fiúka (100+ kilós) alig bírt leteríteni egy
bedrogozott 30 körüli emberkét. Mindezt totál a bejáratban, se ki se be 5
pedig. Komoly műsort volt, az emberek ott álltak, és nézték, hogy mi van.
Kukoricát kellett volna osztogatni.
Azért ideírom, hogy a
mi plázánk a Downtownban van, ez a legrosszabb környéke a városnak, de közel
sincs Budapest rosszabb részeihez. A kertvárosi boltokban havonta van 1-2 bolti
tolvaj. Ezeket is csak azért fogják meg, mert minden boltban van kamera,
mindent látnak, még azt is, hogy a telefonon mit ír valaki. A legtöbb magyarországi
boltban meg van egy kamera az ajtóban, egy kasszánál, azt annyi, sok mindenen
nem segít, főleg, hogy senki sem nézi. Itt nincs az, hogy Ricsike elemel 49 999
forintért valamit, aztán nem történik semmi. Mennek szépen a rendőrségre,
bilincsben.
Egyik nap nem értettem
miért értek valamit, egy nyelvet, ami nem is az angol. Csak pár szót kaptam el
a boltban egy középkorú apukától. Tovább mentem. Utána megint a közelembe
kerültek és ekkor már biztosan hallottam, hogy ők magyarul beszélnek. Nagyon
fura volt, sőt extrémen furcsa. Ha egyedül megyek el itthonról, akkor a
bejárati kapuban az agyam átkapcsol és nem használja a magyar felét. Szerintem
annyira sem, hogy ha magyarul kérdeznének valamit az utcán hirtelen, akkor
angolul kezdenék rá válaszolni.
Nem mentem oda
hozzájuk, mert van bennem egy félsz a külföldön élő magyarok egymás közötti
viszonyát illetően. Legalábbis a külföldön élő magyarokkal foglalkozó honlapok
és blogok mind azt sugallják, hogy ha elköltözöl, csak a magyartól maradj
távol. Eddig inkább az angol tisztességes megtanulása miatt nem kerestem a magyarokat,
illetve mert a magyar ház eléggé politikailag átitatott. Néha hiányzik a nyelv,
de igazából most ha nem ragaszkodom a nyelvvizsga szintű perfekt nyelvtanhoz
akkor majdnem olyan gyorsan beszélek angolul is, mint magyarul.
Nem tudom. Szerintem
nem kell odamennem hozzájuk, mert éppen ők magyarok vagy mert magyarul beszélnek. Ha odajön, hogy segítsek,
akkor tuti mondom, hogy mondja magyarul, ha úgy kényelmesebb. Vagy nem. De.
Egyik reggel nyúlok a
dobozba a cuccokért a raktárba, aztán olyat sikítottam, hogy a fél pláza attól
zengett. Volt benne egy Halloweeni koponya, szőrős meg rohadt. Úgy a frászt
kaptam tőle, hogy nagyon. Tőlem meg a többiek.
Ez lett volna a 9. állomás. Kellemes hétvégét mindenkinek! Hamarosan jön a költözős sztori folytatása.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése