2015. szeptember 4., péntek
Hogyan lettem én dolgozó ember? Második része a történetnek
Harmadik napom a
vásárlók közötti első. A próbafülke megtanulására osztottak be. Nagyon logikus
a rendszer, tetszik is. A lényeg, hogy itt állandóan van egy ember, és ő már
szét is válogatja ruhákat. Ide gyorsan megjegyzem, hogy ez egy baromi nagy
bolt. Sokkal logikusabb ez így, mint az, hogy osztályonként be van osztva, éppen
ki rohangál a visszavinnivalókkal, mint egy a legtöbb magyar üzletben. A
lényeg, hogy itt így fizetni kell egy plusz embert. Nagyon cuki eredeti kanadai
lány mondogatta a dolgokat, el is mondott mindent, csak ha háromszor hangosabban
tette volna, az megkönnyítette volna az életemet. Legalább nem beszél olyan
gyorsan, mint a hírolvasók. Nem tudom, mennyire lehet ezen a részen lenni, mert
amíg csend van a boltban addig uncsi, de amikor meg már vannak, akkor
rengetegen vannak.
Negyedik munkanapomon a
kasszázás megtanulása volt a dolgom. Ettől igencsak féltem, mivel idén én még
készpénzt itt nem használtam. A másik, hogy negyeddolláros van, nem nagy dolog,
de meg kell szokni, hogy nincs 50-es. Viszont a 10 centes meg kisebb, mint az
5-ös. Mindegy, az előző melóhelyemen is egy óra alatt meg tudtam tanulni, akkor
ez sem lesz para. Annyiból rosszabb, hogy angolul van a gép, annyiból meg jobb,
hogy itt nincs olyan baromság, hogy áfás számla.
A dolog ott kezdődött, hogy
a kezembe nyomtak egy 200 oldalas mappát, hogy tanuljam meg, aztán nyomkodjam a
gépet. Ezt nagyon nem értettem azok után, hogy a balesetvédelemről egy napon
keresztül ment a DVD. Olvasgattam, közben jövés-menés, angolul szakszavak,
fogalmak, amiket életemben nem láttam, nem tudom mennyit fogtam fel belőle. Oké
eltelt egy óra, ideje odamenni a kasszához. A könyvből szépen kikerestem,
hogyan kell belemenni a tréning programba. Megvolt, eladtam magamnak pár
dolgot, néhányat készpénzzel, néhányat debit kártyával (később lesz róla szó).
Aztán megpróbáltam a kredit kártyát is. Fél órán keresztül kerestem a Visa és
Mastercard típusokat. Nem találtam, én már majdnem sírtam, hogy hogyan
lehetetek ekkora balfasz. Az indiai emberkét meg persze nem mertem megkérdezni,
aki a kasszasor főnöke, és elég durci araca van. A lelkem kezdett összedőlni.
Jött a mellettem lévő kasszába egy vidám fiatalember, Omár, és megkérdezte,
hogy minden oké-e, és mondom neki, hogy ezt Mastercard, Visa dolgot nem
találom. Azért nem találtam, mert nincs, csak debit és kredit. Ekkor úgy
éreztem, hogy összedőlt a világ, megkerestem, azt, aki betanít, és mondtam,
hogy oké, a fejem tele van, most már álljon már oda, aztán haladjunk. Mindezt
kétségbeesett fejjel, majdnem síró szemekkel. Jött a szünet, miután kibőgtem
magam megkönnyebbültem, hogy minden oké lesz, ezek itt kedves emberek, csak máshogy
vannak a dolgok. Jöttek a cuki vásárlók, és szerencsére tényleg cukik voltak.
Ki volt írva, hogy betanulós vagyok, így nem lepődtek meg, hogy kicsit lassabban
ment a dolog. Angolul te jó ég. Ezzel az esetek 80%-ában nem lenne baj, de én
egyszerűen nem értem az időseket, meg az orruk alá beszélőket. A
negyeddollárost megszoktam viszonylag gyorsan, de persze lassabban adok vissza.
Az áru visszavétele nem bonyolult, csak azt is be kell gyakorolni. Délutánra,
estére már teljesen megnyugodtam, hogy minden oké, nincs para.
Debit kártya olyan,
mint Magyarországon a sima folyószámlához kapcsolt kártya, csak ha ezt
használja, az ember itt ki kell választani a terminálon, hogy a savings
(megtakarítási) számláról akar-e fizetni, ez nekem 5 dolláromba kerülne, vagy a
chequing számláról, ez a sima folyószámla. A kredit a hitelkártya, ami itt
majdnem mindenkinek van. Nem azért mert menő, csak azért mert mindenkinek van,
nekem is van. Ez azért fontos, mert Magyarországgal ellentétben itt van jó adós
lista is. Ha a bank látja, hogy tudjuk használni a hitelkártyánkat, akkor, majd
ha már kocsit vagy lakást szeretnénk hitelre venni, akkor kedvezőbbek lesznek a
feltételek. (Magyarországon lakossági szinten csak a rossz adósokat tartják
nyílván a KHR-ben, a cégeknek van negatív és pozitív listája is) Tehát ha
kasszás vagy Magyarországon, és jön az amerikai turista, akkor a terminál tőle
meg fogja kérdezni, hogy a debit kártyájával savings vagy chequing-ről akar-e
fizetni. Az én debitem Interac típusú kártya, ezzel valószínűleg sehol sem
lehet fizetni Magyarországon, de pénzt felvenni is csak a sokadik automatánál
sikerült.
Szerintem most ebbe az
ismertetőbe bele is fáradtatok, a folytatás hamarosan következik.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Ez annyira édes és annyira emberi bejegyzés volt rólad! :)
VálaszTörlésEgyüttérezve olvastam, és szinte láttam magam előtt az első szerencsétlenkedős nap lókönnyeit. Bátor és talpraesett voltál! Remélem, a nap végén azért megjutalmaztad magad valamivel! :)
Inkább megkönnyebbültem, hogy ez volt a legnagyobb nehézség, nincs több, nem hagyom.
VálaszTörlésKülföldre költözős honlapokon láttam, hogy van aki hetekig sírgogál az új munkábn, szerencsére nekem ezzel azóta nincs gondom. Jutalom, nem is emlékszem, szerintem csak örültem, hogy hazaértem, és odabújhattam a nagy cicához, a férjhez :)
Ismét sok hasznos dologról írtál! Tényleg elég érdekes, sőt furcsa, hogy a munkabiztonságot érintő dolgokat nagyon komolyan vették, míg a konkrét munkát már nem tanították be. Gratulálok, hogy ilyen ügyesen feltaláltad magad!
VálaszTörlésÉn sem értem, az újakat, most jobban betanítják, lehet csak én kerültem oda rosszkor.
TörlésEzen is túl vagyok, lehetett volna rosszabb is
:)
Lehet jobban félnek a munkahelyi balesetből eredő pertől, mint attól, hogy az alkalmazott nem elég hatékony :) Igazból szerintem látták, hogy talpraesett vagy és nincs szükséged pesztrálásra.
TörlésÓ a balesetektől nagyon félnek, meg a pereskedéstől is. Nem lehet a földön egyetlen nub (az a kis pöcök, ami a méretet jelöli) nehogy valami balfék elcsússzon rajta...
TörlésHát elkélt volna egy kis babusgatás, de mára minden oké. Jajj azt nem is írtam le, hogy ha visszohoznak egy cuccot, és kártyával fizette a vásárló, akkor a kártyájára töltöm vissza a pénzt. Ezen teljesen meglepődtem, amikor tavaly karácsonykor először ilyet láttam. De ma már nekem is megy egyedül :)
Egyre nagyobb kedvet csinálsz ehhez az országhoz. Mozgósítani kéne az ottani rokonságomat, hátha van náluk egy kis hely egy kisgyerekes anyukának :)
VálaszTörlésGratulálok a munkához! Egyre jobbak a cikkeid, lesem minden nap, hogy van-e új. Mondtam már, hogy imádom a Kanadásakat? ;)
Merre laknak a rokonok?
TörlésKöszönöm :)
Szerintem igen, pedig ezt a Kanada témát teljesen oldalszárnynak képzeltem el anno, de lehet marad a közel fele-fele arány a kencékkel.
Megkérdeztem édesapámat, mert nem emlékeztem hol élnek. Az unokatestvére lakott Torontoban a családjával. Már csak a lányuk él ott, mert a többieknek honvágyuk volt és hazamentek Szudánba :), pedig ott nehéz az élet.
TörlésAz itteni kopt közösségben van még egy magyar nő, aki egy Kandában élő kophoz ment feleségül (aki egy szudáni batárunk unokaöccse) és ők jönnek ide néha látogatóba, édesapám találkozik velük nagy ritkán.
Nem tudom, hogy pontosan mi volt a Ti mozgatórugótok, hogy máshol is "szerencsét próbáljatok"(bocs, hülye kifejezés), de a jobb és más élet reménye vinne engem is a világ másik felére. Emellett állati nehezen hagynám itt a szüleimet, nagyszüleimet, testvéreimet, 1-2 barátot. De régóta vonz a dolog. Viszont háttér nélkül nem mernék nekivágni (rokon, barát, vagy valaki, akinél kiköthetnék elsőre).
Kalandos egy történet.
TörlésNekem nem egy szoros a kapcsolatom a családdal, az egyetlen, aki miatt sítram a nagymamám volt, de tavasszal ő meghalt. A barátok bármikor tudnak hívni Skypon, ha akarnak, de többségük nem akar már.
Jobb és nyugisabb élet nekünk és a gyerekeinknek. Igazából a gyerekeink mozgattak minket, hogy ne olyan helyen nőjön fel, ahol a Ricsikék elveszik majd a szendvicsét :(
A másik ok az aktuálpolitika, ha nem lesznek iskolák és kórházak, csak focistadionok, az egy elég rossz jövőkép. Remélem azért majd a jó irány felé változik a helyzet