2015. szeptember 25., péntek
Hogyan lettem én dolgozó ember? Ötödik kiadás
További kis
szösszenetek, események következnek, nem feltétlenül összefüggően.
Nem régen volt
egy nagyon jó kis kajás buli. Pot luck-nak hívják a dolgot, és az a lényege,
hogy mindenki hoz egy nagy adag kaját, kiteszi az asztalra. Akármiből lehet
enni, ami csak jól esik, és amennyi, azt gyorsan hozzáteszem, mert legalább
háromszor annyi kaja volt, mint ami el tud fogyni egy nap alatt. Volt, aki
tényleg főzött, és volt, aki vett egy gyümölcstálat, fánkot, sütit,
grillcsirkét. Ez egy nagyon jó fej dolog, a férj melóhelyén is volt ilyen.
Sajnos ezt Magyarországon nehéz lenne kivitelezni, mert minden munkahelyen van
legalább két olyan ember, aki elkezdené bezacskózni és hazahordani a cuccot. Kérdeztem, hogy kell-e figyelni arra, hogy ne malac vagy tehén legyen, de azt mondták nem, aki ezeket nem eszi az alkalmazkodi a többihez.
Pár szó a napi
kezdésről és a végéről. Hajnali hét óra az az időpont, amikorra legkorábban
beoszthatnak, de a bolt csak fél tízkor nyit. Hétre fut be a kamion és akkor
kell szétválogatni a dobozokból a cuccost. Mi melyik osztályra megy. Ez egy jó
óra alatt meg is van, nagyon durva. negyed tízkor minden nap menni kell a
kajáldába, meghallgatni, hogy mi a napi terv. Ez azzal kezdődik, hogy
mindenkinek megköszöni az aznapi vezető, hogy ott vagyunk. Ha az indiai durci
képű pasi van, akkor még meg is dícséri a nőnemű lényeket, hogy mindenki milyen
szép és mond valami vicceset, mint például, hogy miattunk járnak be a vevők.
Szóval a lényeg, hogy szánnak rá tíz percet, hogy elmondják egyben mindenkinek,
hogy mi van. Munkaidőben. Nem az van, hogy gyere, fél tíztől fizetünk, de
legyél itt kilencre, mint kedves korábbi munkahelyemen.
Este a bolt hatkor zár,
kivéve csütörtök és péntek, akkor nyolckor. Zárás előtt húsz perccel már a
hangosbemondóban mondogatják 5 percenként, hogy csipkedje magát, aki akar még
valamit. Mi pakolunk, rendezkedünk. A földön nem maradhat semmi, mert nem
tudnak takarítani a nagy géppel. Mire minden a helyére kerül körülbelül húsz
perc. Ha hamarabb készen vagyunk, akkor megy a „do the cleaning”, vagyis
takarítás címszóval mindenki nézegeti a neki tetsző részen a cuccokat, hogy mit
szeretne megvenni.
6:25-kor vagy 8:25-kor
naptól függően a hangosbemondóba az aznapi vezető megköszöni, hogy mindenki
milyen jól dolgozott, néha valaki vagy valamelyik osztály ki is van emelve.
Nekem ilyet Magyarországon csak egyszer mondtak az OTP-ben, de egyébként meg
nem. Még akkor sem, amikor hajnali kettőig dolgoztam, szombaton, az esküvőm
előtt egy héttel. Alapvetően, ha valamivel készen vagyok, vagyunk a terület
vezetője megköszöni a munkát. Ez eleinte olyan fura volt, hogy most minek
köszöngeti, azért fizetnek, hogy csináljam, de ez egy nagyon kis egyszerű dolog
és közben meg olyan jól esik az embernek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Ezért nem motiváltak itthon az emberek..és van annyi betegség. Megnézném Kanadában mennyi a szivrohamosol halálozási aránya 40 évesen. Itt ha jól dolgozol elvárják ha elront az ember valamit akkor meg lefejezik érte. Vagy egy hétig nem alszik a stressztől. Nem is mondok semmit...ilyenkor totál elkeseredem.
VálaszTörlésNe keseredj el, minket sem dicsérnek soha, ami nem fér a fejembe! A dicséret nem kerül pénzbe, mégis sokkal jobban érzi magát az ember, ha a lelkét simogatják!
TörlésMi a munkahelyemen már azt beszélgettük a csajokkal, hogy letennénk arról, hogy elismerjék a munkánkat, csak legalább ne cseszegessenek-idáig jutottunk már...
A csapat az egyetlen momentum, ami elviselhetővé teszi a sivár környezetet, a jó kis beszélgetések, amikor nem látjuk a főnökünket és nem szembesülünk az egymásnak ellentmondó döntéseivel.
Nálunk még szabályok sincsenek, ami mentén a munkát megtervezhetnénk, mert a szabályok percről percre változnak, bizonytalanná téve a munkánk minőségét.
Adatot nem tudok, de igen, nyugisak az emberek, senki sem baszogat senkit.
TörlésÉn azt vettem észre, hogy Magyarországon az sem váltiztat munkahelyet, aki tudna, ez egy kicsi százalék, de nem mernek az emberek az ismeretlenbe mnni.
Még dícsérni sem kellene, egy köszi is egész jól esne az embereknek, és utána ezt lehet fokozni. A Csapat dolgot átérzem, anno, amikor suliban dolgoztam a tanárok szerete tartotta bennem a lelket, hogy a vérszívókolléganőimet elviseljem. A bizonytalanság mindent megöl, kicsiben is, de nagyban is.
Annyit írtál már a kollégáidról, a kellemes légkörről, hogy hirtelen elkezdtem arra vágyni, hogy megismerjem őket!
VálaszTörlésHa esetleg lenne módod arra, hogy pár fotó erejéig, természetesen az ő beleegyezésükkel bemutasd a csapatot, megtennéd?
:)
Még csigázlak egy kicsit. Karácsonykor lesz buli, akkor biztosan lesznek képek. Szeretnék majd képet csinálni, különösen az ázsiai gének bemutatása miatt. Kíváncsi vagyok ti kit hány évesnek fogtok majd tippelni.
TörlésKarácsoony? :D
TörlésNajó, legyen. :D
Nem aggódom, biztos, hogy addig még számtalan érdekes és izgalmas témát fogsz feldobni, megmutatni.
Naponta minimum egyszer biztosan benézek hozzád, és csodállak, hogy így bírod szusszal, energiával a blogolást!
Most már tényleg lassítok, mert látom, hogy a lakás egy disznóól, és nem szabad, hogy egyik dolog a másik rovására menjen, csak hát sok az ötlet, jönnek szembe velem az ingerek, így termékteszt nem is volt mióta.
TörlésNem biztos, hogy karácsonyig kell várni, de hát én is meglepődnék, ha a kollégám engem akarna kitenni a blogjára.